Virágok hajnala II. - Vesztes emlékek

3. fejezet 2. rész

-Mit tudsz?

-Semmit! Piton sem mondott semmit!

-És mi van az oklumenciával? - kérdezte frusztráltan.

-Mindketten erősek! Lehetetlen!

-Nem lehetetlen csak éppen béna vagy! - sóhajtozott.

-Túl sokat tudok ahhoz, hogy elengedj magad mellől - közölte gúnyosan karba tett kezekkel.

-Ezért sem fogok tőled csak úgy megszabadulni! Ma éjfél után párperccel a nagyteremben találkozunk! Ha nem jössz máskor beszéljük meg és nagyobb bajod esik mint gondolnád...

Stella kezébe vette a levelet és kinyitotta. Fellesett Perselusra akinek a tekintete egyáltalán nem nyugtatta meg. Tudta jól, hogy ez ismét egy fenyegető levél és nem kéne megnéznie, de mégis kíváncsi volt mivel állt elő megint az apja.

-Stella... - szólt ezúttal Perselus. -Jövőhéten elmegyünk! Nem kell megnézned! - lány bólintott és felállt.

Kis habozás után elindult a begyújtott kandalló felé... megállt előtte és vissza fordult Piton felé. Piton csak bólintott egyet biztatóan mire Stella a tűzbe dobta az apjától kapott levelet. Nézte még egy darabig ahogy a pergamen elég és semmivé foszlik majd újra a férfi irányába nézett.

-Jövőhéten elmegyünk... én pedig szeretném ha senki nem tudna róla. Jövőhét szombaton ugyan itt ugyan ekkor!

Perselus meglepődött milyen keményen szólt Stella. Azt a két mondatot, olyan keményen és ellentmondást nemtűrő hangon mondta, hogy egy pillanatra azt sem tudta, hogy a valóságban vagy egy álomban van. Miután rendezte arcvonásait, bólintott. Stella már indult is volna... hiszen nagyon későre járt már és ha Firccs vagy Umbridge elkapja a folyosón, neki lőttek. A keze már a kilincsen volt amikor Piton vissza húzta.

-Vigyázz magadra! - figyelmeztette a lányt és apró csókot lehelt homlokára.

-Csak miattad! - nézett fürkészően a férfire.

Nem akarta elengedni Stellát ilyen későn egyedül... úgy, hogy még csak nem is ő felügyel a folyosókon. Mivel lassan éjfélt ütött az óra és Perselus mehet a folyosókra... elgondolkozott.

-Ne menj még! Két perc és éjfél, váltom McGalagonyt...

-Ahham... szóval azt akarod beetetni azzal akivel találkozunk, hogy a folyosókon lófráltam éjnek idején és pont beléd botlottam?! - vonta kétségbe a tervet. -Normális vagy mondd? Így is egy hajszálon múlik, hogy nehogy kiderüljön minden.

-A bárány ártatlan Miss Williams nem lehet egyszer idén is... egy kicsit szabályszegő? - nézett a lányra csalfa mosollyal az arcán.

-Hihetetlen vagy Perselus Piton! - forgatta a szemeit.

***

Éppen, hogy éjfélt ütött az óra, Perselus és a "szabálytalankodó" Williams lány a folyosókat járta. Sokáig nem szóltak egymáshoz de mindkettejükben voltak elvarratlan szálak. Sokszor nyitották szóra a szájukat, de hang nem társult hozzá.

Már a Griffendél portréjánál voltak, amikor hangos csörömpölést hallottak. Stella nem hagyta, hogy Perselus egyedül menjen így, ő is pálcát rántott és férfi után futott.
Amikor oda értek Stella felsikitott... nem csak azért mert Missis Noris elfutott a lába melett - és rühelte a macskákat -, hanem azért is mert Hermione ott feküdt mozdulatlanul az üres nagyterem közepén. Piton magához szorította Stellát.

-Én itt maradok. Te menj fel McGalagonyhoz és szólj neki!