Virágok hajnala II. - Vesztes emlékek

4.fejezet 3.rész

-Mi az, hogy nem tehetnek semmit?! Az évfolyam elsőnk, a prefektusunk és a kividdics csapatunk tagja egy és ugyan azon személye eltűnt, és maguk azt mondják nem tehetne semmit sem?! - fakadt ki Fred az igazgatóiirodában.

-Miss Williams, betöltötte tizennyolcadik életévét, azt csinál amit akar. Keresünk egy helyettest a csapatba. Viszont aminek sem ön Mr. Weasley sem önök Mr. Potter nem fognak örülni, hogy a prefektus Melody lett...

A sokk érezhető volt. Talán Fredet nem is érdekelte, hogy ki lett a prefektus... neki a barátnője kellett. Szükség van rá bárki bármit mondd.

-Ez engem kibaszottul hidegen hagy! Nekem Stella kell! Olyan nem létezik, hogy semmit nem tud tenni! Ön az igazgató az istenit!

-Megkérem önt Mr. Weasley és barátait, hogy távozzanak az irodámból! Nem tudok tenni semmit, sajnálom!

Egy hajszálon múlt, hogy Fred ne köpjön az asztalra vagy éppen, ne borítsa fel az asztalt. Fújtatva hagyta el az irodát. Egészen a kulbbig rohant, ahol rákiabált a többiekre egy kis csendet remélve.

Fel sem fogta, hogy ez hogyan történhetett meg. Stella elment. Úgy, hogy nem szólt senkinek. Még neki sem. Kicsit csalódott, de e mellett aggódott barátnőjéért. Remélni merte, hogy semmi komoly nem történt. Azt is eltudta képzelni, hogy Umbridge tett valamit, amiből Stellát hozta ki bűnösként és eltanácsolták. Mi van ha ez történt?! Mi van ha Dumbledore ezért nem tehet semmit... dehát akkor szóltak volna. Viszont itt a másik gond. Melody hatalmat kapott. Nem is kicsit. Mostmár parancsolhat nekik. Megmondhatja mit csináljanak. Kicseszhet velük... és ott van Piton. Most az először érdekelte, hogy a professzora Stellával van. Melody szabad utat kapott Pitonhoz. NEEEEM.... Piton nem engedné. Szereti Stellát.

-VÁRJUNK! Piton... - kapott a fejéhez. -Ha más nem, Ő biztos tud valamit! Ron... a bátyad egy zseni!

-FRED! Ne rohanj annyira... Piton nincs az iskola területén. Elment, elvileg a hiányzó alapanyagokat ment beszerezni. Két napig eltarthat.

-Ezt honnan veszed?

-Az órarend... - nyújtotta át bátyának.

-A francba már! Nem baj! Akkor is zseni vagyok - egy enyhe önelégült mosoly tűnt fel az arcán.

-Erre Stella azt mondaná, hogy ne szállj el, a végén nagyot koppansz!

***

-Jó reggelt... - lépett a társalgóba, ahol Perselus az aznapi Profétát olvasta egy kávé mellett.

-Neked is - nézett fel az újságból. -Kávét?

-Egy keveset - bólintott.

Perselus letette az asztalra az újságját, felállt és kiment. Stella kíváncsi volt mi van a reggeli prófétába, így az asztalhoz lépett és kezébe vette az újságot. Semmi érdekes... csak a szokásos. Minisztérium, halálfalók, Roxfort, az ország tehetős családjai új adományai stb...stb...

-Mióta érdekel mit írnak? - tette le a lány bögréjét az asztalra.

-Tavalyóta. Sok minden történik körülöttünk... hiába nem látjuk. A Roxfort falain kívül, fontosabb dolgok történnek! - magyarázta miközben kezébe vette a bögrét.

-Hiszed, hogy...

-Hogy a sötét nagyúr vissza tért? - fejezte be a kérdést. -Igen... a karod is arra utal.

Perselus mozogni kezdett, feszült lett. Stella nem akarta bántani... ezúttal tényleg nem.

-Ne haragudj, nem akartam. Szóval... minden jel erre utal. Harry pedig nem hazudna erről. Hiszen majdnem megölte... háromszor. Vagyis négyszer, ha Petert is beleszámoljuk. Én hiszek neki. Még akkor is ha más nem. Harry olyan, mintha az öcsém lenne! Az én felelőségem volt, és még mindig az. Csakhát most itt vagyok és nem ott!

-Persze, Ő is pont a nővéreként tekintett rád! - morogta.

-Gyerek még! De miért is zavart? Akkor még semmi közünk nem volt... - és itt Stellának leesett. -Várjunk...

-Hagyjuk ezt most! - csattant fel.

-Miért vagy ilyen?

-Mert... hagyjuk. Fent megtalálsz!

-Könyörgöm! - kapott a férfi keze után.

-Mit vársz tőlem?

-Választ!

-Sajnálom! - vissza lépett a lányhoz és csókot nyomott homlokára. -Ma délután vendégünk lesz!

Stella kérdezni akart, de mire feleszmélt a férfi már sehol sem volt. Perselus már akkor szerette mikor, álmodni sem mert róla. Eddig csak azt tudta, hogy egy ideje. Valahol, örült neki mégis, bosszantotta, hogy Perselus nem akar róla beszélni.
Stella nem hagyta annyiban, felszaladt az emeletre... magabiztosan indult majd a férfi ajtaja előtt megtorpant. Lehet hagyni kéne... nem jó ötlet. Csak veszekednének, Perselus felhúzná magát. A lány sokszor látta már a férfit idegállapotban és akkor nem a legbarátságosabb. Mégis megtette... bekopogott.