Virágok hajnala II. - Vesztes emlékek

3. fejezet 3. rész

-Tanárnő! Tanárnő, kérem nyiss ki az ajtót! Vészhelyzet van!

-Stella! Mi a baj?!

-Lent... a nagyteremben... - Stella zihált, nehezen tudta elmondani mit is akar.

-Granger! Ne most akarjon meghalni! Stellának szüksége van magára még akkor is, ha maga jelenleg elárulja! - próbálta menteni a menthetőt. A tanári ajtó felől zajt hallott, amire felkapta a fejét és álcát rántott. -Ki van ott? Diákoknak tilos ilyenkor a folyosókon tartózkodni, vagy bárhol ami nem a körlete!

-Perselus! Mi történt? - szipitozott McGalagony es Pomfrey.

-Így találtunk rá. Miss Williams elnézte a beosztását, így az emeleten botlottam bele...

Improvizált... nem akarta, hogy a mindig szent és szabály követő lányról az a hír járja, hogy életében először szabályt sértett. Stella értetlenül nézett Perselusra aki csak leintette. Eközben Pomfrey már elvitte Hermionét a gyengélkedőre, Williams pedig megnyugodott.

-Nem ülhetsz ott mellette!

-A barátnőm! - válaszolta ingerülten.

-Akkor sem! Nem engedem! Sőt, mi több egyenesen megtiltom! - hangsúlyozta utólsó szavát.

-Nem tilthatsz meg nekem semmit! Legalábbis itt!

-Miss Williams... - lépett oda McGalagony. -Hallgason a  professzorra! Menjen fel a körletébe!

Perselus ismét nyert. Becsületét megőrizve húzta ki magát, és önelégülten nézett a Griffendélesre. Stella felhúzta orrát és mérgesen nézett a fekete szempárba. Ő maga sem hitte el, hogy Minerva ezúttal, a férfi mellett állt ki és nem mellette.

-Egyedül?

-Igaza van, a kisasszonynak Minerva. Nem mehet egyedül. A végén azt hiszik szabálytalankodik a Griffendél szeme fénye! - nézett a lányra.

McGalagony nem értette, hogy Piton miért gúnyolódik ismét a lánnyal. Talán álcázza a szomorúságát megint? Vagy szimplán ezt beszélték meg? Okokat keresett de sem Stellán sem pedig Pitonon nem az látszott, hogy holmi kis szerepjáték lenne.

-Ha Piton professzor válalja, hogy felkíséri önt... nem kell egyedül mennie. Perselus? - nézett kérdőn a férfire.

-Ezer örömmel! - farkasvigyor kúszott az arcára.

***

"-Hallotátok mi történt este?"

Minden sarkon ez a kérdés jött Stellával szembe. Minden kíváncsiskodóra, sötéten nézett vissza és nem válaszolt semmilyen kérdésre. Hermione egy hete kómában van. Nem reagál semmire. Dumbledore, McGalagony és Piton már a gyengélkedőn vannak. Stellának ez az utolsó pár órája Angliában.

Elköszönni siet, legjobb barátnőjétől. Azt hitte, talán már láthatja is a barna szempárt... ami szomorú mégis megértően csillog rá... de nem így lesz. Hermione nem ébredt fel.

Óvtosan kinyitotta a gyengélkedő nehéz ajtaját és belépett rajta. Nem volt rajta az egyenruhája, haja laza lófarokba volt kötve, fekete -gondosan ápolt- bőr bakancsot, tarpézszárú farmernadrágot és egy fekete hosszújjú felsőt viselt.

-Szebb napot! - mosolygott frusztráltan tanáraira.

-Mi megyünk is. Vigyázz magadra Stella! - McGalagony ritkán, sőt inkább egyáltalán nem szólította Stellának.

-Úgy lesz!

Dumbledore sok szerencsét kívánt a lánynak és követte az idős nőt. Hárman maradtak. Stella, Perselus és a kómában lévő Hermione.

Perselus nem szólt... nem is tudott volna. Már elindult kifelé a gyengélkedőről mikor Stella oda szólt neki.

-Maradj! Nem akarom, hogy elmenj... azt mondtad segítesz... akkor most is segíts! - a hangja elcsuklott.

Perselus bólintott, bár Stella háttal ült neki. Ő maga is tudta, hogy a búcsú nehéz... de a lány búcsúja nem tart örökké. Hermione lesz az egyetlen - Dumbledore és McGalagonyon kívül- aki tudni fog róla, legalábbis hallja a búcsút.

Stella megfogta göndör barátnője kezét és szomorúan konsatálta, hogy a kéz ugyan meleg de egy milimétert sem mozdul.

-Tudom, hogy hallasz és tudom, hogy sosem akartál rosszat... éppen ezért választottalak téged. Te vagy az egyetlen akitől elbúcsúzom, a többiek nem értenének meg, vagy pont, hogy de és beletörődnének. Szóval ha felkelsz, és emlékszel ezekre a sorokra, akkor nehogy elmondd bárkinek! - Stella elmosolyodott... érezte, hogy barátnője hallja őt és ő is mosolyog. -Sosem tekintettelek a barátnőmnek. Mindig olyan voltál nekem, mintha a kishugom lennél. Rengeteg emlékünk van. Most biztos azt kérdeznéd, hogy ha nem akarom, hogy bárkinek is elmondd amit mondok, miért nem törlöm ki az emlékeid? Azért... mert ez a búcsú, talán nem örökre szól. Szeretném ha emlékeznél és a boldog percek megvédenének a könnyektől - a könnyei utat törtek maguknak és patakokban folytak. -Szóval... hamarosan találkozunk. Légy jó és vigyázz a többiekre. Engem pedig ne félts, és ne keress! Vigyázz magadra!

-Ideje mennünk Stella!

Stella a férfira nézett és bólintott. Még utoljára vissza fordult Hermionéhoz és apró puszit nyomott a homlokára. Felállt, megtörölte szemeit és arcát majd felnézett Pitonra.

-Menjünk... még mielőtt meggondolom magam!