Kalandnak indult +18

16.rész

-May magyarázd meg, miért láttalak ma Braldey-vel csókolózni, a bár előtt?-Kérdezte anyu idegesen, mire a szívem megállt egy pillanatra....

A szüleim kérdőn néztek rám, és várták a válaszomat.

-Mi van?-Na igen ezt sikerült kinyögnöm, alap szabály. Tagadj, tagadj, tagadj. Nyeltem egy nagyot és anya szemébe néztem.

-Jaj ne játszd már magad Maybe. Láttalak.-Állt fel, és emelte fel a hangját.

-Lori alszik, halkabban.-Mondtam.

-Leszarom.-Jött közelebb.-Mit láttam? Na gyerünk Maybe, most magyarázd ki magad!-Köpte gúnyosan. Egy pillanatra gondolkodtam mit is mondjak, majd döntöttem, kitálalok.

-Jól láttad anya. Braddel együtt vagyunk.-Mondtam ki az igazat. A szemei kitágultak, közelebb lépett és hirtelen felpofozott. A kezem az arcomhoz kaptam. Égett az arcom jobb oldala.-Áu.-Motyogtam. Rohadtul fájt, de tartottam magamat.

-Megmondtuk, hogy maradj távol tőle. Mit nem értesz ezen?-Állt be apu is.

-Felnőtt ember vagyok!-Néztem felváltva rájuk. Anyu megint nekem akart jönni, de apu megfogta.

-Hogy lennél? Agyilag 16 éves vagy. Játszod itt a szerelmes tinit.

-Anyu! 21 éves vagyok. Ez az én döntésem.

-Akkor is gyerek vagy még.-Kiabálta apu. Na igen van az a pont amikor bármit mondhatsz, a szemükbe te még gyerek vagy, és az is leszel, nincsen önálló döntésed, véleményed.

-Hát pedig barátkozzatok avval a gondolattal, hogy Brad és én mert ez van. Szeretem.-Mondtam. Anyu akkorát nevetett, persze gúnyosan, hogy hirtelen rosszúl éreztem megam. Ebből már jó nem sűlhet ki.

-Szereted? Mit tudsz te a szerelemről? Jézusom egy fiatal nő vagy. Nem tudod még milyen a szerelem.-Kiabált anyu. Ez a legnagyobb hülyeség. Miért? Egy 21 éves, 17 éves és egy 45 éves is érezhet ugyan azt. Nem én döntöttem el, hogy szeretni akarom Bradet, ez jött magától, vele az érzés is. A szerelem.

-Hogyne. Ezt te gondolom jobban tudod. Sajnálom, de én akkor is vele fogok maradni, ha tetszik ha nem.-Álltam a srakamra, akkor is kiállok az igazamért.

-Megtiltom, hogy találkozz vele.-Mondta apu. Mire felvontam a szemöldököm.-Szépen szakítasz vele, vagy mi fogunk!

-Mi lesz ha nem?-Kérdeztem folytott hangon.

-Nincs olyan, hogy nem. Amíg itt laksz addig az van amit mi akarunk.

-Ha nem szakítok vele, akkor kidobtok?-Néztem felválltva rájuk.

-Brad rossz ember. Drogozik, a lányokat csak kihasználja, egy semmire kellő. Melléd komoly férfi való, nem ő.-Kiabálták. Mire vissza szólhattam volna Lori jelent meg.

-Mi a fene bajotok van? Hajnali kettő van emberek-Kezdett ő is kiabálni.

-A nővéred, Brad Cool-al jár.-Mondta anyu Lorinak.

-Tudom, és?-Vonta fel kérdőn a hugom a szemöldökét.

-Te tudtad, és else mondtad? Hogy merted?-Kiabállt anyu. Megfogtam Lorit és arrébb rántottam, nehogy ő is pofont kapjon.

-Lorinak ehez semmi köze. De a döntésem továbbra is az, hogy Bradleyvel maradok. Jó éjt.-Indult az emelet felé.

-Lefeküdtetek?-Kérdezte anyu, a lépcsőn megálltam és vissza néztem rájuk.

-Oo ha te azt tudnád hányszor.-Küldtem feléjük egy halvány mosolyt. A szüleim lesápadtak, sokkot kaptak. Lori csak elfolytott mosollyal bólogatott. Mielőtt újra kiabálni kezdtek volna felmentem a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót, és az ágyamra űltem, csak bambúltam előre. Féltem attól, hogy a szüleim tényleg csinálni fognak valamit, hogy elválasszanak Bradtől. Nem tehetik. Ha kiraknak, hova megyek? Vegyek egy lakást? Utálok felnőtt lenni. Hajnali kettő múlt, de beszélni akartam Braddel. Írtam neki, mire válaszólt ezért felhívtam, percekig csak magyaráztam mi is történt.