44.rész

7.3K 202 9
                                    

Imádok arra kelni, hogy Bradley mellett fekszik. A ma reggel kicsit más volt. Nem volt mellettem, ki keltem az ágyból, és átsétáltam Mira szobájába. Brad a székben aludt, a kiságynak dőlve, Mirabel pedig az ágyában feküdt, amit meglátott egyből fülig ért a szája. Oda sétáltam és kivettem, adtam egy puszit a pufi kis arcára, majd Bradhez hajoltam.

-Jó reggelt.-Suttogtam a fülébe és megpusziltam. Egyből felriadt és csak álmosan pislogott rám, nyújtózkodott egyet majd ránk mosolygott.

-Jó reggelt bébi, és kisbébi.-Suttogta, kinyújtotta a kezeit és az ölébe húzott, adott egy csókot majd, megpuszilta Mirat.

-Hosszú volt az éjszaka?-Kérdeztem mosolyogva.

-A kisasszony nem nagyon akart aludni, és én meg próbáltam szórakoztatni, a vége az lett, hogy meccset néztünk Miraval...20 perc után elaludt.-Mosolygott édesen, mire rögtön jó kedvem lett. Tudtam, hogy éjjel sírt Mira, de Brad egyből pattant és mondta, hogy maradjak majd intézi ő.
Imádtam nézni ahogy mosolyog, apró kis gödröcskék jelennek meg az arcán, és a szemei egyből csillognak. Nagyon remélem, hogy ezt Mira megörökölte az apukájától.

-Akkor nem aludtál sokat.

-Pont eleget aludtam.
Reggeli előtt gyors megetettem Mirat, majd ameddig mi reggeliztünk a babahordozóban feküdt és minket nézett. Utána felmentünk és átöltöztünk, ma visszük Mirat védőnőhöz, hogy kilyukasszák a fülét. Sokat gondolkodtunk, hogy szeretnénk-e a babáknak fülbevalót, de végül arra jutottunk, hogy igen. Szóval elindultunk. Mira fent volt, nem aludt. Majd amikor oda értünk és behívtak minket Bradley fogta Mirat, egyszerűen képtelen voltam, Mira csak nézelődött össze vissza a nagy szemeivel, és boldogan mosolygott. Nagyon jó kisbaba, csak az éjszakákat nem kedveli. Nem bírtam nézi, a kislányom arcát ezért Bradleyt figyeltem aki, úgyszint nem nézett oda, hanem aggódva figyelt egnem. Majd a védőnő vissza számolt, és hirtelen jött a hangos sírás, a szívem szakadt meg a kislányomért. Egyből az én szám is lekonyult, Mira keservesen sírni kezdett.

-Egy pillanat és megis vagyunk.-Mondta a nő, kettő perc múlva mosolyogva lépett arrébb. Braldey egyből az arcához emelte a kislányt és próbálta megnyugtatni. Az arca kispirult volt Mirabelnek, és hatalmas könnycseppek hullottak a kisarcára.

-Nagyon ügyes voltál.-Mondtam, és adtam neki pár puszit.
Amíg én a védőnővel beszéltem addig Braley megnyugtatta a kislányunkat. Láttam, hogy valamit a fülébe suttog, majd magához öleli.
Végül megköszöntük az ékszereket és kimentünk, Mira már nem sírt csak a füle volt még nagyon piros.

-Ez borzasztó volt.-Suttogta Brad és közben megfogta a kezemet.

-Egyetértek, szegénykémnek nem tetszett.

-Nekem se, nemér annyit a fülbevaló, hogy Mira sírjon.-Mondta, mire a szívem egyből felmelegedett. Annyira jó apa.
Otthon a szüleim fogadtak. Anyu egyből lecsapott az unokájára, és babázni kezdett.
Leültünk a kanapéra és csak beszélgettünk.

-Lori?-Kérdezte Brad.

-Valami randin van.-Mondta anya, mire elvigyorodtam, magamban megjegyeztem, hogy később felkell hívnom a húgomat.

-Ne így tartsd!-Oktatta anya aput. Apa csak a szemét forgatta.

-Felneveltem a gyerekeimet tudom, hogy kell tartani Mirat.-Mondta sértetten apu, mira anyu kezdte el forgatni a szemeit.

-Én is így szoktam tartani.-Jegyezte meg Brad halkan, de annyira nem volt halk, hogy anyu ne hallja meg. Elkezdte kioktatni Bradet, hogy kell helyesen tartani egy kisbabát. Brad csak bólogatott, és megláttam a csillogás a szemeiben, próbált nem nevetni.

-Értettem.-Mondta Brad és rám nézett.

-Bocsi.-Suttogtam, mire csak vállat vont és adott egy puszit a homlokomra.
Mivel ebéd előtt érkeztek a szüleim, mondtam nekik, hogy maradjanak. Apu Brad és Mira a nappaliban maradtak, amíg mi főztünk anyuval. Mindenért is kiodatott engem. Háromszor magyarázta el, hogy, hogy kell szépen vékonyra szelni a paradicsomot. Csak lenyeltem a dühömet és bólintottam.
Majd gyorsan megterítettem, amíg vissza fordultam a tűzhelyhez addig anyu újra terített mert, elmondása szerint nem lett valami jó a teríték. Majd végre tálaltunk. Csendben enni kezdtünk Mira elaludt a kanapén, ezért nyugodtan hozzá foghattunk az evéshez.

-Ez nagyon sótlan.-Kapott a szájához anyu.-May mondta, hogy 3 csipetnyi kell. Annyit tettél bele?-Kérdezte hevesen.

-Igen anyu.-Mondtam.-De ha nemelég sós, hozok még sót.-Tóltam ki a székem, és sóhajtottam egyet. Bradley lefelé nézett, és az arcán látszódtak a halvány gödröcskék.

-Brad te minek örülsz?-Kérdezte anyu. Mire a konyhában felnevettem. Annyira nevetséges volt már az anyám. Brad próbálta kimagyarázni magát de nem sikerült. Anyu kioktatta Bradleyt az asztalnál való helyes viselkedésről, majd megszólalt a telefonja és sajnos elkellett mennie.-Holnap is benézünk.-Ölelt át anyu és közben a hajamat igazgatta.

-De jó...-Anyu még gyors megpuszilgatta Mirat majd felvette a cipőjét. Apu oda lépett hozzám és adott egy puszit.

-Nagyon finom volt az ebéd, ne foglalkozz anyuddal édesem.-Suttogta majd anyu után indult. Amint kimentek leültem a kanapére.

-Legjobb anyós.-Nevetett Brad, mire én is felnevettem.

-Nem hiszem le, hogy az anyukám ilyen.

-Hát bébi, én mindig tudtam, hogy ilyen.-Ült mellém és átkarolta a vállamat.

-Sajnálom Brad, hogy neked is beszólt...többször is.

-Nem gond. Most már tudom, hogy kell viselkedni az asztalnál.-Nevetett, mire én is mosolyogtam, és közben átöleltem.

Kalandnak indult +18Where stories live. Discover now