45.rész

7.1K 224 9
                                    

Egyedül keltem megint az ágyban. Kimásztam, és nyújtózkodtam egy nagyot. Átsétáltam Mirahoz mivel úgy gondoltam, Brad biztos a kislányunknál van. De a szoba üres volt. Meglepődtem, de a lépcsőt céloztam meg. Amint leértem hallottam, hogy Bradley beszél. A konyhában volt, egy rövidnadrágban. Mira pedig a hordozóban feküdt a pulton.

-Jó reggelt.-Álltam meg az ajtóban. Brad megfordult. Kockás hasán a reggeli napfény megcsillant, tökéletes látvány volt. Lettete a fakanalat ami a kezében volt és oda sétált elém. Kezei közé zárta az arcomat és megcsókolt, majd újra. 1 perc múlva elszakadt a számtól.

-Boldog Születésnapot bébi.-Mosolygott és átölelt.

-Köszönöm.-Öleltem át szorosan és az arcom a vállára hajtottam, közben a kislányomat néztem, aki minket figyelt.
Brad adott még egy puszit.

-A tiéd.-Mutatott egy csokor tulipánra. A kedvencem.

-Nagyon köszönöm.-Mosolyogtam.

-A kislányoddal épp reggelit csinálunk az ünnepeltnek.
Fülig érő szájjal sétáltam Mirahoz. Kivettem a hordozóból és megpusziltam finom puha arcát. Leültem vele a székre és úgy gondoltam megetetem. Lehúztam a vállamról a pántot és a mellemre tettem. Mira egyből szopizni kezdett. Olyan édes volt. Brad megfordult és elmosolyodott.

-Legszebb látvány.-Suttogta.
Miután Mira megreggelizett vissza fektettem a hordozóba. Mi meg megreggeliztünk Braddel.-Mit szeretnél csinálni? Szülinapod van.

-Nem is tudom. Bármit lehet kérni?-Gondolkodtam el egy pillanatra.

-Bármit.-Bólintott.

-Hát először vigyük fel Mirat aludni.-Mondtam. Felálltunk és a szobájába vittük a kislányt. Átfektettük az ágyába és betakartam.
Vissza mentünk a szobánkba és ruhát kezdtem keresni amit felvehetek. Találtam egy csinos felsőt, és levettem a trikómat. Brad egyből mögém állt és kivette a kezemből a felsőmet. Majd a földre ejtette.

-Meg van a következő program.-Suttogta és belepuszilt a fülembe. Majd lassan a kezeivel megmarkolta a melleimet. Sóhajottam egyet. És a mellkasának dőltem.
Bredley nem tökörészett, megfogott és az ágyra fektetett. Levezkőztetett. Adott pár csókot és már bennem is volt. Egyből felnyögtem. Először lassan kezdett mozogni, és közben simogatott, majd egyre hevesebben döfött. Kétszer élveztem el, mire mellém feküdt és megcsókolt.

-Szeretlek bébi.-Mondta.

-Én is szeretlek.-Suttogtam. Elmentünk gyorsan lezuhanyozni majd tényleg felöltöztünk. Mira még mindig aludt, lent a konyhában neki álltunk sütit sütni, mert tudtam, hogy a családom átfog jönni délután. Brad végig segített. Zenét hallhattunk és táncoltunk. Majd lehoztuk a babánakat. Brad a kezében fogta és így segítkezett. Majd 3óra felé csengettek. Ajtót nyitottam.

-Boldog Születésnapot kislányom.-Mosolygott anyu, és átölelt.

-Köszönöm.-Adott egy puszit és beljebb sétált.

-Boldog Születésnapot, ezt neked vettük az anyuddal.-Mondta apu.

-Köszönöm szépen.-Mosolyogtam és átvettem a dobozt.

-Boldogot nővérkém.-Ölelt meg Lori. Egyből szorosan megöleltem.-Ez a tiéd.

-Köszönöm!
Az ajándékokkal a kezembe sétáltunk a konyhába és leültünk az asztalhoz.

-Hol az én kisunokám?-Kérdezte anyu, és Bradre nézett, majd kivette a kezéből Mirat.

-Helló.-Köszönt a szerelmem de anyut nem nagyon érdekelte. Elhúztam a számat és bocsánat kérdően néztem Bradre aki, csak legyintett, hogy nincs gond.
Apu és Lori persze köszönt Bradleynek. Majd leültünk anyu fogta a kislányunkat.

-Nagyon hasonlít rád Mira.-Nézett rám anyu. Nagyon jól estek a szavai. Majd Bradre nézett.

-Rád kevésbé. Te vagy az apja?-Kérdezte komolyan anyu.

-Te jó isten. Még szép, hogy ő az apja.-Ráztama fejem meghökkenve.

-Perszepersze.-Mondta anyu ördögi mosollyal az arcán. Hoztunk poharakat és sütit, majd leültem Brad mellé. Mira nem akart anyu kezében maradni, sírni kezdett mire elvettem tőle, de Brad az én kezemből is kivette Mirat, és elkezdte ringatni, Mira lassan csendbe maradt és újra mosolygott. Anyura néztem majd' feldurrant és csak a szemét forgatta. Inkább vissza néztem Bradre olyan édesen mosolygott Mirara, a szívem meglágyult és nem bírtam nem mosolyogni. A szüleim maradtak 1 órát, majd haza mentek. Lori még maradt.
6 felé megérkeztek Brad szülei kedvesen megöleltek és felköszöntöttek. Még tortát is hoztak. Meggyújották a 22-es gyertyát és mondták, hogy kívánjak. Átgondoltam a kívánságom, majd elfújtam a gyertyát. Azt kívántam, hogy gyönyörű életünk legyen Braddel és Miraval. Ránéztem Bradre mire megpuszilta az arcomat. Felvágtam a tortát és szedtem mindenkinek. Az anyukája nagyon ügyesen süt.
A nap végére egészen elfáradtam. Miután mindenki elment. Brad ölében ültem és csak beszélgettünk.

-Hát bébi, 22 lettél egy éve gondoltad volna ezt?-Mutotott körbe.

-Nem. Egy éve nem gondoltam, hogy lesz egy vőlegényem, egy közös házunk és egy kisbabánk. Imádom ezt az évet.

-Én is imádom.-Mosolygott.-Annyira örülök, hogy találkoztunk egy éve.

-Ígyis úgyis találkoztunk volna azon a bizonyos vacsorán...

-Na igen...tényleg nem tudtam, hogy az nap hozzátok megyünk. Akkor nem feküdtem volna le veled a raktárban, illetlen viselkedés volt.-Mondta fél mosollyal az arcán.

-Az volt.-Nevettem.

-Hát igen a farkammal gondolkodtam. De én már ott tudtam a raktárban, hogy az enyém leszel.-Suttogta és megcsókolt.

Kalandnak indult +18Where stories live. Discover now