Kalandnak indult +18

42.rész

Az első pár nap, alapján nagyon könnyűnek éreztem az anyaságot. De jöttek a napok amikor Mira nem aludt se nappal se éjjel, egyszerűen nehezen alszik. Ha egyszer sikerült elaltani akkor olyan csendben voltunk, ahogy csak tudtunk, nehogy felébresszük.

-Bébi ma a srácok átjönnek este.-Mosolygott és közben adott egy puszit Mira homlokára.

-Oké, addig nem zavar amíg csendben vagytok.-Ásítottam.

-Meccset nézünk, csendben.-Ígerte meg és adott egy gyors csókot az ajkaimra.

-Oké.

-Én megpróbálom lassan elaltatni Mirat próbálj meg te is pihenni kicsit.

-Nem még össze kell pakolnom.

-Hagyd majd én. Irány az ágy.-Utasított, és a kislányunkat ringatta közben a kezében.

-De akkor te is gyere.

-Majd megyek.
Megcsókoltam Bradet és, Mirat is majd felmentem a szobánkba. Egyből elöntött a fáradtság. Ledőltem és elis aludtam.
Majd nem sokkal később, sírásra keltem. Egyből kipattantak a szemeim.

-Majd én.-Suttogta Bradley, aki szorosan ölelve engem simogatott. Kimászott az ágyból és átrohat Mirahoz. Majd kettő perccel később a kisbabánkkal jött vissza. Tiszta könny volt a szeme, a szívem szakadt meg érte.

-Gyere édesem.-Suttogtam. Mira még mindig sírdogált. Adtam neki egy puszit és megetettem, egyből csendben maradt és békésen szopizott.

-Nagyon fáradt vagy?

-Egy kicsit.-Vágtam rá és ásítottam egyet.

-Mit szólnál ahhoz, hogy ha majd a fiúk elmennek kényeszetnélek téged. Meztelen.

-Hmm jól hangzik.-Suttogtam. Bradley megpuszilt és engem ölelgetve, gyönyörködött a lányunkban.

A délután hamar eltelt, Braddel a kanapén ültünk és közben vártunk a fiúkat akik megis érkeztek. Először egy kicsit babáztak, mindenki kezében járt Mira. Brad úgy féltette a lányát, már a tekintetével is képes lett volna őlni. Még ki is oktatta Evant, hogy, hogy kell egy kisbabát fogni. Amíg ők leültek meccset nézni, égy úgy döntöttem megfürdetem Mirabelt. Felmentünk a fürdőbe, és engedtem a kiskádba vizet. Imádom amikor közösen fürdessük, bár egyedül is nagyon jó. Mira szeret fürödni, végig csak mosolygott. Majd megtörölgettem és felöltöztettem. A fiúk lent beszélgettek és nevetgéltek azt hallottam teljesen, örültem, hogy jól elvannak. Mirat próbáltam kifárasztani, hogy minél hamarabb elaludjon. Nagyon, nagyon fáradtnak éreztem magamat. 1 óránát csak ringettem, de nem akart elaludni, majd lesétáltam a nappaliba mert kezdtek nagyon hangosak lenni a fiúk.

-Bocsi bébi.-Mondta Brad, és adott egy csókot.

-Te ittál?-Kérdeztem meglepve.

-Csak egy kicsit.-Bólintott.

-De kérlek ésszel, ha holnap másnapos leszel nagyon haragudni fogok.

-Dehogy leszek.-Rázta a fejét.

-És halkabban, hogy a kislányod bírjon aludni.-Ahogy kiejtettem, hogy kislány, elmosolyodott és bólogatott. Vissza sétáltam az emeletre. Már 11 óra is elmúlt mire Mira kezdett nyűgös lenni. A kezembe vettem és ringattam, sírni kezdett. Próbáltam nyugtatni, de csak jobban sírt.

-Semmi baj kincsem.-Puszilgattam. De csak jobban sírt, próbáltam cicire rakni de csak elfordítottam a fejét.-Mira, kislányom, ne sírj itt van anya.-Ringattam de csak tovább sírt lent a fiúk egyre hangosabbak voltak.-Kérlek ne sírj.-Könyörögtam neki, de csak sírt, már én is a sírás határán voltam. Hallottam, ahogy a fiúk felhangosítják a tévét és jobban nevetnek. Mira is meglepődött, már piros volt a kisarca. Gyorsan döntöttem a kislányom miatt hoztam egy döntést, egy táskát vettem elő és bele dobáltam minden olyan cuccot ami kell, és Mirat egy babahordozóba ültettem és betakartam majd elindultam ki a házból. Lent a fiúk csak nevettek hulla részegek voltak. Mira bömbölt és még azt se vették észre közel éjfél tájon kisétáltam a házból, az 1 hónapos lányommal. Beültettem az autóba adtam neki egy puszit, hogy lenyugodjon. Beültem előre és kitolattam, és hazam mentem a szülő házamba. Leparkoltam Mire elaludt, biztos a nagy kimerültségtől. Egyből tárcsáztam a húgomat.