21.rész

14.3K 278 17
                                    

A látványban egyből elbírtam veszni, hihetetlen, hogy ez a tökéletes pasi az enyém, CSAKIS az enyém.

-Szia bébi.-Mosolygott bugyiszaggatóan, mire megkellett kapaszkodnom az ajtóban.

-Szia.-Mosolyogtam. Közelebb lépett és magához húzott, meg puszilta a fejemet.

-Hogy vagy?-Kérdezte a tegnapi traumára utalva. Közben a kezét fogtam és behúztam a házba.

-Én jól vagyok.-Vettem egy nagy levegőt a szívem a torkomba ugrott.

-Bébi nyugi, nekem kellene izgulnom, nem neked.-Nevetett cukin. Csak bólintottam. Össze kulcsoltam az ujjainkat, és a nappali felé sétáltunk. A szüleim, mint valami bírók úgy ültek a kanpén, anyu szigorúan csak előre, apu ránk nézett, és küldött egy féloldalas mosolyt.

-Helló.-Köszönt Brad.

-Szia.-Köszönt apu, és kezet fogták.

-Szia Bradley.-Mondta anyu kicsit untatva. Leültünk velük szembe, egy pillanatra kínos csend volt, majd apu kezdett beszélni.

-Brad, ami történt az este, az borzalmas, és nagyon örülünk, hogy ott voltál, és megvédted Mayt. Köszönöm-Mondta apu, mire anyu is helyeslően bólogatott.

-Nem kell megköszönni, May a barátnőm. Csak azt sajnálom, hogy nem találtam meg hamarabb.-Nézett rám, mire majd' elolvadtam. Tönkretesz.

-Tudom nehezen indúlt a kapcsolatunk.-Kezdte anyu. Majd nagy levegőt vett.-De Mayberől van szó....ha ő boldog akkor mi is.

-Igen. Szóval Brad. Szívesen várunk, jöhetsz bármikor.-Mondta apu. A szemeim kitágultak, nem akartam elhinni amit apu mond.

-Köszönöm.-Mosolygott a barátom.

-Ne kelljen csalódnom.-Mondta anyu.

-Nem fog.-Bólintott Brad.

-Helyes. Csináltam vacsorát.-Mosolyodott el anyu.-Gyertek enni.-Invitált kedvesen. Felálltunk és a konyha felé sétáltunk. Anyu és apu mentek elől, Bradre néztem aki megkönnyebbülve rám.
Leültünk az asztalhoz és megjelent a húgom is.

-Szia Brad.-Köszönt neki. És leült mellém.

-Szia Lori.-Köszönt a szerelmem.
Anyu szedett mindenkinek vacsorát, és közben beszélgettünk.

-Mi lesz veletek, ha elkezdődik az iskola?-Kérdezte anyu, mintha bele akarna kötni mindenbe. De volt benne igazság is, mi lesz velünk....

-Nekem ez az utolsó évem. A sulim nincs valami közel, ott van egy lakásom. De megbeszéltük Meyel, hogy majd össze költözünk. Én majd tanulok otthon, és mehetek közbe gyakornoki állásra egy céghez.-Mondta. Elmoslyogtam szóval tényleg komolyan gondolja. A szüleimre néztem, akik talán egy kicsit lefagytak.

-Komolyan ezt szeretnéd May?-Kérdezte anyu.

-Igen.-Bólintottam, 21 éves egyetemista vagyok, és össze szeretnék költöni a barátommal.

-Hát oké. Ha komolyan gondoljátok legyen. De ne ezen rágódjatok, a suliig, nem hinném, hogy sikerülne a költözés. Kezdjétek el az iskolát, és közben nézelődtök, ha lesz tökéletes ház, vagy lakás akkor megvesszük.-Mondta anyu. Istenem de jól estek a szavai.

-Szerintem is, ne görcsöljetek rá, első a suli. Közben hétvégente amikor itthon van Brad, elmentek nézelődni.-Mondta apu. Tetszett az ötlet, és Bradnek is. Végül megbeszéltük, hogy neki állunk keresni. És amint találunk lakást, akkor össze költözünk.
Megvacsoráztunk. Brad megevett mindent, ez anyunak láthatóan tetszett. Örültem, hogy végre elfogadták Bradet. Leültünk a kanapéra. Apu és Brad valami autóról kezdtek el beszélgetni. Én anyura néztem.

-Köszönöm.-Tátogtam neki. Mire kedvesen elmosolyodott. Végre megint az én kedves anyukám. Hiányzott. Elég sokáig itt volt Brad.

-Köszönöm a vacsorát.-Mondta Brad, mira anyu megölelte. Persze Bradley egyből vissza ölelte.

-Gyere amikor csak szeretnél.-Mondta.

-Köszönöm. Jönni fogok.-
Majd apuhoz lépett, kezetfogtak. Elköszöntek én meg kikisértem.

-Nem hiszem el.-Momdtam.-Végre.-Néztem fel az égre.

-Megkönnyebbülés.-Mondta. És megölelt.

-Annyira várom, hogy tényleg össze költözzünk.-Mondtam.

-Én is nagyon. Olyan rossz volt, hogy vissza kellett fogom magam, próbáltam úriember lenni.-Mondta.

-Az voltál.-Bólogattam.

-Pedig nem vagyok.-Rázta a fejét.-Tudod milyen csúnya dolgokat tennék veled?-Kérdezte sötéten, és a hajamat a fülem mögé simogatta.

-Mit?-Kacérkodtam.

-Legszívesebben itt helyben magamévá tennélek. És addig kefélnélek amíg minden szomszéd megnem tudná a nevem.-Suttoga a fülembe, majd megnyalta. Az alsó izmaim össze húzódtak, és végig futott rajtam a hideg.
-Tudom, hogy a gondolattól, hogy hozzád érek benedvesedsz.-Suttogta.-Igaz?-Kérdezte.

-Igen.-Bólintottam.

-Ahh márha a szűk puncidra gondolok, áll a farkam.-Mondta.

-Olyan mocskos a szád.-Ráztam a fejem.

-Ilyenek ezek a rossz fiúk.-Mondta majd megcsókolt.-Holnap találkozunk bébi, és bepótoljuk a mai napot.-Simogatta meg a hajam.

-Nagyon ajánlom is.-Engedtem el.

-Szia bébi.-Kacsintott.

-Szia Brad.-Megvártam amíg elmegy, majd mosolyogva besétáltam.

--------------------------------------------------------------
Hellóka, itt a mai rész. Nem valami hosszú, de remélem tetszik.
Sajnos nincs valami sok időm írni, most érzem azt, hogy meghalni nincs időm...
DE a könyvben előre várhatóan nagy csavarok lesznek. Nagyon várom, hogy oda érjen a történet🤭
Köszönöm a 76K olvasót. Nem hiszem el. Lesokkolt, amikor megláttam. Köszönöm a sok követési is, és a kommenteket.🥰😭🥺

Vigyázzatok magatokra!
Jövőhéten tali.
Puszi. B.

Kalandnak indult +18Where stories live. Discover now