Kalandnak indult +18

46.rész

-Húzd össze magadon.-Mondtam mire Brad megforgatta a szemeit, és összehúzta az ingjét.-Az öltönyt is.-Adtam a kezébe, a másikkal pedig Mirabelt fogtam.

-Oké.-Suttogta és szenvedve felvette.-Tudom rajtam minden jól áll, de az öltönyt utálom.-Rázta a fejét.

-Tényleg jól áll.-Bólintottam.

-Szexi vagyok mi?-Nevetett.

-Az biztos.

-Olyan szerencsés vagy, hogy egy ilyen félisten lehet majd a férjed.-Mondta mire nevetni kezdtem és a fejemet ráztam. Inkább Mirara figyeltem, aki nagyokat ásítozott.

-Hát veled tényleg nagy szerencsém van Brad.

-Tudom. Na most már én akarom fogni.-Suttogta és Miraért nyúlt.-Én meg szerencsés vagyok, hogy ilyen kislányom van.
Mira még mindig ásítozott a szundikálás után, de Bradley kezei között egyből füliért a szája. Nagyon apás. Egyik kezében Brad fogta a babának és próbált közben levetkőzni. Jövőhéten diplomázik és a ballagás is a nyakunkon van már. Oda értünk, hogy újra itt a nyár. Hihetetlen, hogy szalad az idő.

-Bébi...

-Igen?-Néztem Bradre.

-Így is szexi vagyok?-Kérdezte önelégülten félmeztelen.

-Jóég elég már Brad.-Nevettem fel.

-Belőlem? Soha.

-De. Na ide a babámmal.-Nyúltam Miraért.

-Áá az én babám. Ugye kisbébi?-Kacsintott Mirara, a kislányunk csak mosolygott tovább. Mire én is csak mosolyogtam és átvettem Mirat amíg vissza öltözött, majd kimentünk az udvarra. Egy pokrócon üldögéltünk a fűben és közben beszélgettünk. Gyönyörű idő volt. Egy órán át, csak ültünk majd sétáltunk a kertben.

-Helló.-Mondta valaki. Mire jobbra néztünk át a szomszédba.

-Helló.-Köszöntünk.

-Még nem nagyon beszéltünk Lily vagyok.-Mondta a szemüveges fiatal nő.

-Maybe vagyok, ő a vőlegényem Brad és a kislányunk Mirabel.-Mutattam be a családomat. Tetszett, hogy van egy szomszéd aki nem forgatja a szemeit amikor meglát minket, mert mi vagyunk a ,,felelőtlen, fiatal szülők".

-Örülök, hogy beszélünk. Nagyon édes a kislány.-Nézett Mirara aki mint szinte mindig most is Bradley kezében volt. Imádom ezt a apa-lánya párost. Mira ilyenkor mindig csendben van és csak mosolyog.

-Köszünjük.-Mondta Brad és csak mosolygott Mirara.

-Egyszer gyertek át nyugodtan beszélgetni. Általában délután itthon vagyunk a férjemmel.
Elég sokáig beszélgettünk a kerítés mellett. Majd Brad bevitte Mirat lefektetni. Én még maradtam egy kicsit.

-Nagyon fiatalnak látszól.-Mondta Lily.-Hány éves vagy?

-22.-Mosolyogtam.

-Uhh én 28.-Nevetett.-És neked hamarabb lett gyereked. Mi is tervezzük a férjemmel, csak még nem jött össze.

-Biztos összefog jönni. Én mindig is akartam gyereket, nem teljesen így terveztük Miraval, de a legnagyobb csoda lett az életünkben.

-Én is régóta szeretnék már egy kisbabát, már egy éve próbálkozunk...

-Biztos nagyon jó anya leszel, és ami késik nem múlik.
Amikor elköszöntünk Lilyvel úgy beszéltük meg, hogy holnap átjön kávézni amíg Brad beugrik az egyetemre, és így legalább nem maradok egyedül Miraval.

Bradley bent, Mira ágya mellett telefonzotott. Mira a hasán feküdt és bevolt takarva. A zokniját félig lerugta magáról.

-Gyere Bébi.-Suttogta Brad és megpaskolta a combját, hogy üljek oda.
Elmosolyodtam és oda ültem, egyből átölelte a derekamat, és együtt figyeltük Mirat.
Egyszerűen annyira féltem a kisbabámat, néha alig lehet észre venni, hogy szuszog olyan pici. Ezt minden szülő megérti, és tuti csinálta is, amikor alszik a baba és az ujjad az orra elé teszed, hogy lélegzik-e.
Mira kezei ökölbe voltak, olyan édes kis duci kezei vannak. A bal lábáról már teljesen lerugta a zoknit.

-Gyere menjünk.-Suttogta Brad a fülembe, mire bólintottam. Adtunk Miranak 1-1 puszit, én még gyors vissza raktam a zokiját. Majd vissza sétáltunk a szobánkba. Lefeküdtünk az ágyba, és átöleltük egymást.

-Szeretlek.-Suttogtam, mire megcsókolt.

--------------------------------------------------------------
Sziasztok! Jövőhéten érkezem az utolsó résszel! Addig is puszi.
B