2.Rész

360 5 1
                                    

🖤 Lídia szemszögéből: 🖤

Eljött az utolsó hét a nyárból, ilyenkor minden gyermek gyomra görcsbe rándul, ahogy rá gondol, hogy pár nap és újra suliba kell menni. Nyilván mindannyian várjuk bizonyos szinten, hogy újra együtt legyünk a barátainkkal. Viszont egy részünk siratja a nyarat. Melyik gyermek nem szeret sokáig lustálkodni? Mindegyik..

Számomra az utolsó hét a tánc tábor kezdetét jelenti. Egész nyáron ezt várom, tavaly is vártam nagyon. De idén még jobban vártam, hisz nem gondoltam, hogy ennyi lehetőségem lesz idén.

Amikor elkezdtem táncolni, voltak olyan pillanatok, amikor nem hittem magamban, amikor abba akartam hagyni. De mindig az motivált, hogy bizonyítsak a szüleimnek, hogy hiába akarnak eltiporni, akkor is sikeres leszek, ha kell egyedül is.

A táncfesztivál óta nem beszéltem Mátéval, tegnap elküldte a fontos tudnivalókat a táborról, de nem beszéltünk telefonon. Bevallom, kicsit hiányzott a hangja. Sokat köszönhetek neki, igazából ő volt az, aki mindig mellettem állt, aki bátorított, és aki előrébb vitt.

Eljött a reggel 8 óra, ideje indulni, a megbeszélt helyre. Mivel nincs messze tőlem, így gyalog megyek. A vállamra vettem a táskám, bezártak az ajtót, és a telefonommal a kezemben elindultam a helyszínre.

Út közben zenét hallgattam, teljesen elmélyedtem, amikor csippant a telefonom.

Messenger engedélykérésem jött.

Amikor megláttam, hogy egy újabb férfi név van az engedélykérés alatt, tudtam valami újabb ismeretlen, aki próbálkozik sikertelenül felszedni egy lányt.

Nem szoktam ezeket az üzeneteket negnyitni, de most valamiért mégis elolvastam.

Halmos Péter: Tánc és alkohol? Micsoda párosítás! :D

Ki a fene ez? Soha életemben nem hallottam a nevét!

Nem tudom miért írtam neki vissza!

Tóth Lídia: Ismerjük egymást?

Azonnal jött a válasz.

Halmos Péter: Rómeó és Júlia!

Elmosolyodtam, innentől rögtön tudtam ki ő!

Tóth Lídia: Csak nem kiolvastad a könyvet? :D

Egész úton üzeneteket váltottunk, viszont mikor a táborba értünk, egyik pillanatról a másikról eltűntem!

🖤 Péter szemszögéből: 🖤

A táncfesztivál után nem tudtam követni a fejemből a Tóth Lídia nevet.

Próbáltam a laptopon dolgozni, de nem tűnt sikeresnek.

Valami hülye oknál fogva a böngészbe beírtam Lídia nevét. Egy csomó cikket és képet beadott róla, a legtöbb fényképen a táncpartnerével szerepelt.

A következő pillanatban teljes káosz alakult ki, megnyitottam a messengerem és kikeresve Lídia nevét, írtam neki egy üzenetet.

Halmos Péter: Tánc és alkohol? Micsoda párosítás! :D

Pár perc habozás után jött a válasz!

Tóth Lídia: Ismerjük egymást?

Azonnal elkezdtem gépelni a válaszom.

Halmos Péter: Rómeó és Júlia!

Azonnal jött a válasz!

Tóth Lídia: Csak nem kiolvastad a könyvet?

Elmosolyodtam, nem szeretem, ha egy fiatal tegez, de most az egyszer nem szóltam.

Órákon keresztül üzenetváltásban voltunk, aztán egyik pillanatról a másikra eltűnt.

Bevallom, hiányzott, hogy beszélgessünk!

Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /Where stories live. Discover now