18. Rész

172 4 0
                                    

🖤 Lídia szemszögéből: 🖤

El sem hiszem, hogy ez megtörténik, hogy Péter segít jobb jegyet szerezni.

1 hónap van a félév zárásig, szóval bele kell húznom.

Miután haza értem a suliból, el kezdtem készülődni, és indultam is.

Bőven oda értem, szóval kopogtam az ajtón.

- Nem erről volt szó! - mondta Péter, miután ajtót nyitott.

- Miről Tanár úr? - kérdeztem, és most tényleg nem tudtam mire gondol.

- 4 óráról volt szó! 15:59 van még csak.

- Ohh pardon, akkor várjak itt egy percet? - kérdeztem.

- Légyszíves Lídia! - mondta kacér vigyorral az arcán.

- Rendben! Esetleg nem tudja Márk Tanár úr telefonszámát? Addig felhívnám a hiányzás miatt! - néztem rá.

El fogta valami féle indulat...

- Tudod mit, gyere be nyugodtan. - mondta, majd szélesebbre nyitotta az ajtót.

- Tessék, Tanár Úr! - nyújtottam át a telefonom.

Leültünk a nappaliba, és elkezdtünk matekozni.

Most teljesen más hangulat volt, én is jobban figyeltem, és ő is jobban figyelt rám, hogy értem-e.

Három kemény órát matekoztunk.

- Mai napra szerintem ennyi. Ügyes voltál, menni fog. - mondta Péter a térdemre téve a kezét.

Furcsa bizsergető érzés keltett hatalmába, és azt akartam, hogy a keze örökre maradjon ott.

- Akkor én most pakolok, és megyek. - jelentettem ki.

- Maradj még egy picit, eszünk valamit, aztán elindulsz! - mondta mosolyogva.

- Rendben!

- Van itthon csirkemell és saláta. - mondta Péter.

- Tökéletes! - jelentettem ki.

Leültünk és elkezdtünk enni.

Őszintén már nagyon éhes voltam.

- Jó étvágyat, Tanár Úr! - mondtam kacér mosollyal.

- Neked is, Lídia. - felelte Péter.

Majd bekapcsolta a tv-t és felém nyújtotta a távirányítót.

- Keress addig valami filmet, míg eszünk.

- Étkezés közbeni tv nézés mennyire meríti ki a minőségi idő kifejezést? - kérdeztem nevetve.

- Látom ezen az órán figyeltél! - mondta nevetve.

- Add vissza, akkor én választok! - mondta, majd a távirányítóért nyúlt.

Keresett valami magyar filmet.

Én pedig egyre jobban el álmosodtam, egy ideig küzdöttem ellene, de aztán elvesztettem a csatát.

Péter nyakának dőlve aludtam.

Hallottam, mélyen, hogy valószínűleg Péter szólongat, de nem foglalkoztam vele, mert azt hittem álmodok.

Később azt éreztem, hogy a térdem alá nyúlva valaki felemel, elcipel valahová, és letesz valami puhára, és betakar.

Annyira álmos voltam, és hatalmába kerített Péter illata, hogy még mélyebben aludtam.

Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /Where stories live. Discover now