🖤 Lídia szemszögéből: 🖤
Az óra utolsó perceiben Péter bejelentette, hogy a mai napot ismerkedéssel töltjük. Annyira örültem ennek az egésznek, mint annak, hogy Péter az osztályfőnököm!!
Egyszerűen hányingerem volt az egésztől, a többiek meg, csak áradoztak róla.
A terem felé sétálva az én véleményemre voltak kíváncsiak!
- Lídia te mit gondolsz az új ofőről? - kérdezte Dominik.
- Szerintem el van b.szva az egész évünk. A csávó folyton nyaggatni fog minket! Már most utálom az egészet! - mondtam.
Petra nem szólt semmit, sejtette a negatív véleményem okát!
Kezdődjön a második Péterrel töltött óra!
Míg vártuk Pétert, Máté írt messengeren! És már nem is volt annyira rossz!
Hegyes Máté: Szia! Nah milyen az új ofő?
Tóth Lídia: Közel sincs annyira kedves, mint az én kedvenc tánc tanárom! :D
Hegyes Máté: Akkor megnyugodhat a tánctanárod?
Tóth Lídia: Egész nyugodtan! :*
Belemélyedve a telefonomba észre sem vettem, hogy Péter rég elkezdte az órát! Igazából semmi nem érdekelt most!
Hegyes Máté: Suli után mi a terved?
Vajon miért kérdezi?? Remélem arra céloz, hogy velem tervez valamit!
Tóth Lídia: Nincs tervem!
Hegyes Máté: Ha van kedved érted megyek, és csinálhatunk valamit.
Az ábrándozásomból Péter zökkentett ki!
- Kérem a telefont! - förmedt rám!
-Elteszem, nah! - mondtam durván.
- Azt mondtam kérem! - szinte kiabált!
Ki vette a kezemből, és az asztal felé indult.
Letette,majd megfordult, és elindult felém. Az asztalra könyökölt, hogy velem egymagaságba legyen, és azt sugározza, hogy ő van fölényben.
- Tisztázzunk pár dolgot, az elején! Nem akartam az első napot szigorú hangvételben tölteni, de Lídia viselkedése, megteremtette a helyzetet.
- Könnyebb mindig egy bűnbakot találni, ugye tanár úr? Minthogy kicsit empatikusabbak legyünk. - mondtam szigorúan.
- Most én beszélek, Lídia! - förmedt újra rám.
Az asztalon könyökölt, és úgy nézett az osztály felé.
- Onnantól fogva, hogy becsengettek, és belépek az ajtón, tanítási óra van. Ami azt jelenti, hogy a mobiltelefon használata TILOS, ha a tanár nem adott rá engedélyt! - nézett rám és a következő mondatokat a szemembe nézve ejtette ki!
- Mindenjellegű szerelmi téma, óra utánra maradjon! Értve vagyok? - nézett rám, egy percre sem megszakítva a szemkontaktust!
Igenis tanár úr! - hangzott egyhangúan.
Én ebbe a táborba nem veszek részt!
- Nem hallottam, Lídia! - szólt rám.
Azt várhatod pajtás, hogy én behódolok neked.
🖤 Péter szemszögéből: 🖤
Az iskola felé jövet reggel eldöntöttem, hogy nem leszek szigorú az első napon, adódjon bármilyen helyzet, próbálok uralkodni az indulataimon.
Egészen addig jól ment ez a dolog, míg nem pillantottam meg Lídiát. Onnantól fogva csak sodortak az események, és ha képbe kerül Hegyes Máté, roppant ideges leszek.
Lídia igenis megérdemli a boldogságot, de nem ilyen áron akarom boldognak látni. A mai Lídiának köze sincs ahhoz a lányhoz akit nyáron megismertem.
Szünet után, ahogy beléptem a terembe, minden diák abbahagyta, azt amivel eddig foglalkozott, kivéve Lídiát. Hosszasan nyomta a mobiltelefonját, egy pillanatra sem felnézve abból.
Roppant ideges lettem, amikor az óra felénél sem volt hajlandó eltenni.
Elindultam az asztala felé, és ráförmedtem.
- Kérem a telefont! - mondtam szigorú hangon.
- Elteszem, nah! - válaszolt durván.
Ettől a fajta tiszteletlenségtől, csak még idegesebb lettem.
- Azt mondtam kérem! - kiabáltam rá.
Megrezzent egy pillanatra, de nem érdekelt, kivettem a kezéből, és az asztal felé indulva, rápillantottam a kijelzőre. Még idegesebb lettem amikor elért a tudatomig mit tervez Lídia suli után.
Letettem a tanári asztalra a telefont, és újra Lídia padja felé vettem az irányt. Az asztalára könyököltem, hogy éreztessem vele, hogy ő van a ranglétra alján.
- Tisztázzunk pár dolgot, az elején! Nem akartam az első napot szigorú hangvételben tölteni, de Lídia viselkedése megteremtette a helyzetet. - szóltam az osztály felé.
- Könnyebb mindig egy bűnbakot találni, ugye tanár úr? Minthogy kicsit empatikusabbak legyünk. - válaszolt Lídia szigorúan.
- Most én beszélek, Lídia! - förmedtem újra rá.
Hogy lehet valaki ennyire tiszteletlen? Mintha egy teljesen más lány nézne velem szembe? Hova tűnt az a boldog, vicces Lídia??
Az asztalra könyökölve, egyenesen a szemébe néztem szúrós szemmel.
- Onnantól fogva, hogy becsengettek, és belépek az ajtón, tanítási óra van. Ami azt jelenti, hogy a mobiltelefon használata TILOS, ha a tanár nem adott rá engedélyt! - nézten rá és a következő mondatokat a szemébe nézve ejtettem ki.
De itt még nem ért véget a mondandóm. Roppant dühös voltam, és akartam, hogy ezt Lídia is tudja.
- Mindenjellegű szerelmi téma, óra utánra maradjon! Értve vagyok? - néztem rám, egy percre sem megszakítva a szemkontaktust.
Az osztály egyhangúan kántálta!
- Igenis Tanár úr!
Kivéve egy diákot, hihetetlen, hogy még mindig nem fogja fel, hogy ezt a háborút, nem ő vezeti.
- Nem hallottam, Lídia! - förmedtem rá!
Ő pedig csak nézett ki az ablakon, és nem szólt semmit. Utáltam, és rájöttem, hogy egy beteges hazudozó lány, inkább ne is válaszoljon.
Most először én vártam, hogy kicsengessenek, és menjen útjára, csak ne legyen a közelembe.
A többi gyerek aktívan részt vett az órán, mindenki mesélt magáról és a szüleitől. Lídiát szándékosan a végére hagytam, hátha kicsöngetnek, és nem kell halljak tőle semmilyen hazugságot.
Hányingerem volt, talán ez volt életem legrosszabb napja.
YOU ARE READING
Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /
RomanceLídia a nyár utolsó hetében beleveti magát a kalandokba. Az egyik fesztiválon "megismerkedik" egy sráccal, nem sejtve, hogy pár hét múlva a srác az osztályfőnöke lesz. Kapcsolatuk egyáltalán nem indul jól, majd, amikor kialakulna közöttük valami. P...
