Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /

9.Rész

🖤 Lídia szemszögéből: 🖤

Soha, de soha nem éreztem magam ennyire átverve. Nem voltam dühös Péterre, néhány pillanatig fájt, amit tett, aztán minden meghalt bennem iránta.

Egyszerűen látni sem akarom napokig, így eldöntöttem, hogy Máténál töltök pár napot, ha kiengednek.

Eltelt 1 hét mióta kiengedtek a kórházból, és valahogy még mindig nem akartam iskolába menni.

- Baba, nem maradhatsz, így életed végéig! Nagy lehetőségek állnak előtted/ előttünk! Ha elvállalom Amerikát, utánna bárhonnan kaphatunk ajánlatot!

Könnyes szemmel néztem rá, és talán picit dühös is voltam rá. Tudta jól, hogy hánynak vertek át az elmúlt héten, és akkor ő is elhallgat előlem valamit?? Ugyan, micsoda világ ez?

Ki ellen vétettem ekkorát, hogy ezt kapom?

- Kaptál egy ajánlatot külföldről, és még csak nem is szóltál?!

Várt egy pillatig, amíg válaszolt.

- Nem akartalak vele felzaklatni! Az orvos világosan megmondta, hogy az idegesség újabb pánikrohamot eredményezhet. - mondta Máté, mintha ezzel bármit is segítene.

- A fenébe az orvossal. Az életünkről van szó! - lábadt könnybe a szemem.

- Tudom! - felelte Máté.

Tudod?? Ezzel aztán kibaszottul ki vagyunk segítve.

Fájt, hogy Máté ennyire nincs tisztában azzal, amit sugallni akarok.

- Elmész? - kérdezte egyszerűen, miközben nézte, ahogy pakolni kezdtem.

- Kérlek vigyél haza! Túl sokat voltam voltam, olyan emberek között, akik kicsit sem tisztelik az én érzelmi helyzetem. - mondtam egyszerűen a ruháim összepakolva.

A házunk elé érve, leállította a motort, és a kezemre tette a kezét.

- 6 hónapról van szó, ha elvállalom. - mondta rám nézve.

- 6 hónap bőven elég, ahhoz, hogy mindenről lemaradj , amire azt ígérted, hogy ott leszel. - mondtam majd kiszálltam.

- A ballagásodra mindenképp hazajövök! - mondta Máté.

- A ballagás előtt ezer dolog van még. Sok sikert kívánok, Máté! - mondtam, majd ott hagytam.

🖤Péter szemszögéből: 🖤

Nem állítom, azt, hogy egész életemben jó ember voltam, így soha nem volt lelkiismeret furdallásom, de talán túl rég ért, olyan helyzet, ahol ezzel bizony el kellett számoljak.

Lídia esete, most megteremtette a helyzetet.

Gyötrelmes éjszakákon és napokon vagyok túl.

És, ami még rosszabb, hogy semmilyen apró információm sincs Lídia állapotáról.

Ha csak 3 másodpercre becsukom a szemem, a fantáziám vagy az emlékeim valamilyen képzelgést vagy megtörtént eseményt idéz fel.

Minden reggel, azzal a reménnyel indulok útnak, hogy mire beérek a terembe, ott fog ülni a padjába, és visszakapom, azt a cserfes beszólogatós lányt.

Lídia távolléte nem csak nekem rossz, hanem így a félévhez közeledve, a jegyeire is kihatással van.

Sajnos nincsenek túl ragyogó jegyei, hogy meg tudjam menteni.

Így csak a remény marad, hogy napokon belül, újra megjelenik.

Talán kérvényezhetem az igazgató asszonnyál, hogy Lídia betegségére tekintettel később zárják le öt a tanárok.

Ennyivel igazán tartozok neki...

Remélem egyszer megbocsájt nekem...