🖤 Lídia szemszögéből: 🖤
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, a földön ülve, Péter nyugtató szavai mellett.
Általában az idő ellenem dolgozik, de most valahogy, úgy éreztem, hogy megállt az idő, és megváltozott a légkör köztem és Péter között.
- Gyere hazakísérlek! - mondta Péter, miközben segített felállni.
- Nem akarok hazamenni!
Péter pár percig habozott, majd megszólalt!
- Gyere! - felelte egyszerűen.
Nem tudom, hogy merre megyünk. Igazából nem is érdekel, most csak vele akarok maradni.
Egy hangulatos ház elé értünk, Péter a zsebébe nyúlt, és elővett egy kulcs csomót, majd kinyitotta az ajtót.
- Fáradj beljebb, Lídia! - mutatott befelé.
- Köszönöm!
Letette a táskáját a szék támlájára.
- Keresek valami ruhát, hogy letudj fürödni. - mondta egyszerűen és eltűnt.
Én pedig ott maradtam egyedül. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ide jutunk.
A nyár utáni "szakítás" után álmomban sem gondoltam volna, a szeptember óta tartó háború után pedig még amúgy sem.
Percekkel később Péter visszatért, egy pólóval.
- Lehet, hogy ez is nagy lesz, de mással nem szolgálhatok.
- Köszönöm! - mondtam egyszerűen.
- Hagylak pihenni! Vannak dolgaim, amiket el kell intéznem, ha szükséged van valamire, szólj nyugodtan.
Mondta, majd bement egy szobába, és magára csukta az ajtót.
Soha életemben nem örültem ennyire a meleg víznek.
Egy dolgot szerettem volna most mindennél jobban, lemosni azt a mocskot, amit Krisztián keze nyoma hagyott rajtam.
Lefürödtem, majd visszamentem a nappaliba. Péter épp akkor jött ki, végig nézett rajtam, majd nyelt egyet mielőtt megszólalt volna.
- Jobban érzed magad? - kérdezte a hajába túrva.
- Igen, köszönök mindent!
- Örülök, hogy jobban érzed magad! - mondta egy mosoly kíséretében.
- Elfogadom a múltkori ajánlatát Tanár úr! - mondtam huncut mosollyal az arcomon.
- Mégpedig? - kérdezte a szemöldökét felhúzva.
- Maga ajánlotta és nem emlékszik rá?- kérdeztem újra huncut mosollyal.
Tudom, hogy emlékszik, csak játszik velem.
Ha igent mond, egy végtelen játékra mond igent.
Kérlek istenem, mondjon igent!
🖤 Péter szemszögéből: 🖤
Egy évtized telt el, mire újra realizálni tudtam a helyzetet, és helyesen cselekedni.
Ebben a pillanatban még azt gondoltam helyesen cselekszem.
- Gyere hazakísérlek! - mondtam, majd a kezem nyújtottam, hogy segítsek neki felállni.
- Nem akarok hazamenni! - felelte egyszerűen.
Most mi legyen, Péter? - kérdeztem magamtól.
Nem hagyhatom egyedül, hogy akkor járja az utcákat, és az a barom, hátha követi.
Lehet rossz döntést hozok, de nem tehetek mást.
Gyere! - mondtam egyszerűen.
Majd elindultunk hozzám, az út közben Lídia nem szólt, én pedig nem akartam bántani lelkileg, pedig ezer kérdésem lett volna.
Nem lenne szabad hagyni, hogy bántsa Lídiát vagy akár bárki mást! Az ilyen elmebetegnek a börtönben a helye. Egy férfi soha nem üthet meg egy nőt, pláne nem egy fiatal lányt.
Hihetetlen lelki sérülésen megy át Lídia, és bele sem merek gondolni, hogy miket élt át egyedül.
Hazaértünk, Lídia szótlanul állt mellettem, elővettem a lakás kulcsom, és kinyitottam az ajtót.
- Faradj beljebb, Lídia! - mondtam.
Habozott egy percig, majd elindult.
- Köszönöm! - felelte.
Letettem a táskám a székre, és elindultam valami ruhát keresni neki.
Ilyen történet után mindenkinek jól esik egy meleg fürdő.
- Lehet, hogy ez is nagy lesz, de mással nem szolgálhatok.
- Köszönöm! - felelte mintha zavarban lenne.
- Hagylak pihenni! Vannak dolgaim, amiket el kell intéznem, ha szükséged van valamire, szólj nyugodtan.
Ráfér egy kis pihenés, addig talán kitalálom, hogy mi legyen vele.
Egyébként meg vannak dolgaim, amiket el kell intéznem,addig tud pihenni.
Indultam volna a konyhába, de észre vettem hogy Lídia végzett a fürdéssel.
- Jobban érzed magad?- kérdeztem tőle.
- Igen, köszönök mindent!
- Örülök, hogy jobban érzed magad! - mondta egy mosoly kíséretében.
- Elfogadom a múltkori ajánlatát Tanár úr! - mondtam huncut mosollyal az arcomon.
Nocsak, visszatért a huncut Lídia. Boldog lennék, ha igen.
- Mégpedig? - kérdeztem a szemöldököm felhúzva.
Tudom, hogy veszélyes játékot játszik, de azért egy pillanatig én is játszhatom ezt a játékot.
- Maga ajánlotta és nem emlékszik rá?- kérdezte újra huncut mosollyal.
Tudtam, hogy mire gondol, de azért vártam a válasszal, mintha nem tudnám még mindig mire gondol.
Úgy látszik ez a játék nem egy pillanatig fog tartani..
Valami nagyot fog bukni a végén..
Remélem nem én...
CITEȘTI
Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /
DragosteLídia a nyár utolsó hetében beleveti magát a kalandokba. Az egyik fesztiválon "megismerkedik" egy sráccal, nem sejtve, hogy pár hét múlva a srác az osztályfőnöke lesz. Kapcsolatuk egyáltalán nem indul jól, majd, amikor kialakulna közöttük valami. P...
