Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /

24. Rész

🖤 Lídia szemszögéből: 🖤

Reggel óta nem beszéltem Péterrel, szünetekben láttam, mosolygott, de nem kezdeményezett beszélgetést.

Amikor közelebb férkőztem hozzá tett egy lépést hátra.

Tudtam, hogy ezt a csendet meg tudnám törni, egy Márk kártyával, de sajnos ez, most nem kivitelezhető,mert Márknak sürgősen el kellett menni-e.

Egyben örültem, hogy eljött az utolsó óra, mert vége a napnak, de amúgy meg rossz érzésem volt, mert matek óra jön.

Utálom a matekot, mert az a vén szipirtyó, úgy darálja az anyagot, mintha értenék is belőle valamit. És csodálkozik, hogy bukásra állok.

Most pedig biztos, hogy valamit a fejébe vett, mert a múltkori óra végén beszedte a füzeteket.

Átkozott szipirtyó...

Különben pedig minek tanuljak matekot, ha a későbbiekben nem lesz szükségem rá?

Táncos akarok lenni, nem Einstein.

Nyílt az ajtó, és becsukott szemmel vártam, hogy az a szipirtyó megszólaljon, de helyette Péter szólalt meg.

Mi a fasz, halucinálok??

Kinyitottam a szemem, és tényleg Péter állt a tanári asztalnál.

- Sziasztok! - felelte egyszerűen rám nézve.

- Változott az órarend? - kérdezte Petra.

- Nem! Matek órátok van, csak Nóra néninek dolga akadt.

- Hála istennek! - csúszott ki belőlem.
Mikor rájöttem, hogy ezt bizony tényleg kimondtam, akkor sandán Péter felé néztem, aki csak elmosolyodott,majd folytatta mondandóját!

Amikor a füzetekre néztem, tudtam, hogy az a szipirtyó megint valamit a fejébe vett, hogy megbukjunk.

Péter mintha olvasna a gondolataim között, mert megszólalt:

-Amint látjátok az asztalon Nóra néni mindenkinek szánt egy feladatot! Ez lesz a félév előtti utolsó jegyetek! - mondta majd elkezdte kiosztani a füzeteket,valamiért az enyémet rendszerint utoljára hagyta.

Kinyitottam a füzetem, mikor megláttam, hogy egy egész A4-es lap feladat van rajta, és olyanok, amiről azt sem tudom eszik vagy isszák, Péter felé néztem, aki az én lefagyott 5 percem alatt igencsak mókás elfoglaltságot talált!

- Ez lehetlen! - mondtam rá nézve.

- Van rá 45 perced, Lídia! - mondta és egy percre sem nézett fel a telefonjából.

Hátra néztem az osztályra, akik ugyanúgy nem értették a feladatot.

- Ti tudjátok? - kérdeztem tőlük, akik egyhangúan nemet válaszoltak.

- Nem segítene, senki nem tudja, így mindenki egyest fog kapni! Az ég szerelmére maga az osztályfőnökünk! - mondtam rá nézve, aki továbbra is a telefonjával volt elfoglalva.

- Mindenkinek különböző feladat van! Nem segíthetek! - mondta fittyet sem hányva rám.

Ennek meg mi a fasz baja van??

- Márk tanár úr is segített múltkor, és közösen csináltuk! - mondtam újra rá nézve.

- Márk Tanár úr mindig készségesen segít!- mondta egy fél percre rám nézve.

Hát akkor kapd be, ha nem segítessz.

Nehogy azt hidd kicseszel velem, elővettem a telefonom is óvatosan lefotóztam a feladatot, majd elküldtem Márknak, aki negyed óra múlva küldte is a megoldást.