13.rész

192 5 0
                                    

🖤 Lídia szemszögéből: 🖤

Miután Péter hazakísért, és elköszöntünk, felhőtlen boldog voltam.

Jól esett, ahogy bánt ma velem.

Vártam, hogy talán ír valamit, de sajnos nem így történt.

Reggel boldogan mentem suliba, annak ellenére, hogy tudtam, hogy csak az utolsó órám lesz Péterrel.

Szünetekben mindenhol őt kerestem.

Egész nap mindenki, azt beszélte, hogy elmarad az utolsó óra, így mindenki megbeszélte, hogy ellóg az óráról.

Én maradok!

Eljött végre az utolsó óra, alig vártam, hogy Péter belépjen a terembe.

- Szia Lídia! - köszönt Péter.

- Jó napot Tanár úr! - felálltam és az asztalához sétáltam, és az asztalra tettem a telefonom, majd leültem az első padba.

Péter látszólag nagyon nagy zavarban volt!

- Hol vannak a többiek? - kérdezte Péter.

- Mindenki hazament, mert az mondta valaki, hogy nem lesz megtartva az utolsó óra!

- És te? - kérdezte Péter.

- Valakinek maradni kellett! - mondtam nevetve.

- És ő? - kérdezte a telefonomra nézve.

- Jó helyen van ott! - mondtam.

Meglepődött.

- Lídia, Lídia! Azt hittem nem tudsz meglepni, de kellemesen csalódtam! - mondtam mögém állva, és a fülemhez hajolva.

Borzasztó nagy vágyat ébresztett fel bennem.

Akkor ott csak azt akartam, hogy folytassa, hogy többet adjon magából nekem.

De az a rohadt csengő félbeszakított minket!

- Ha hajlandó vagy még változtatni a jegyeiden, egy óra múlva ráérek! Találkozzunk nálad! - mondta, majd eltűnt.

Én pedig percekig ültem még ott...

Komolyan megtörtént ez???

Halmos Péter tálcán kínálja magát???

Ez valami gyönyörű tündérmese

🖤 Péter szemszögéből: 🖤

Tegnap Lídia hazakísérése után sokszor volt, olyan perc, amikor hadakoztam magammal, hogy keressem vagy ne!

Lehet barom vagyok, de nem kerestem.

Egész nap alig vártam, hogy lássam Lídiát, hogy tudjam jól van.

Végre elérkezett az óra velük, a terembe érkezve meglepődtem, Lídia egyedül ült a terembe.

- Szia Lídia! - köszöntöttem.

- Jó napot Tanár úr! - felállt és az asztalomhoz sétált, és az asztalra tette a telefonját, majd leült az első padba.

Rettentő zavarba hozott, már, ha azt kiejti, hogy " Tanár úr!", már attól zavarba jövök.

Most próbáltam ezt a zavarom leplezni, de szerintem nem sikerült.

- Hol vannak a többiek? - kérdeztem, hogy a zavarom leplezzem, és tereljem a témát.

- Mindenki hazament, mert az mondta valaki, hogy nem lesz megtartva az utolsó óra!

Hallottam valami foszlányokat a szünetekben, de nem gondoltam volna, hogy Lídia osztálya is elmegy haza.

De azt legfőképp sem gondoltam volna, hogy Tóth Lídia nem megy haza.

- És te? - kérdeztem,hogy leplezzem újra a zavarom.

- Valakinek maradni kellett! - mondta nevetve.

- És ő? - kérdeztem a telefonjára nézve.

- Jó helyen van ott! - mondta határozott hangon.

Úgy éreztem, hogy itt a vége, örökre elvesztem , akkora vágyat hozott fel bennem, ami veszélyes.

Nő iránt ekkora vágy még sosem volt bennem.

A fenébe is, a diákomról van szó!

- Lídia, Lídia! Azt hittem nem tudsz meglepni, de kellemesen csalódtam! - mondtam mögé állva, és a füléhez hajolva.

Tudtam, hogy ő is valami hasonló bűnös dolgot érez.

Nem szabadna ezt éreznem iránta, de egyszerűen elvarázsolt, a tegnapi nap pedig vízválasztó volt köztünk, a jég megtört, és a víz felszínre tört.

Megváltozott a légkör közöttünk, és ebben a szituációban örültem, hogy ketten vagyunk.

Nem akartam, hogy ez a varázs véget érjen...

De a csengő hatalmasabb volt, minden közöttünk felszínre törő vágynál.

- Ha hajlandó vagy még változtatni a jegyeiden, egy óra múlva ráérek! Találkozzunk nálad! - mondtam, majd eltűntem.

Tudom, hogy ez az ezredik rossz döntésem, de nem akarom, hogy vége legyen.

Ez a játék soha nem érhet véget...

Tudtam, hogy Lídia valószínűleg örül neki, hogy felkínálom magam, de nem akarom, hogy véget érjen ez a dolog...

Minden reggel félek felkellni, és bemenni a suliba, mert attól félek, hogy Hegyes Máté visszatér, és Lídiát elcsábítja újra...

Ez nem történhet meg...

Egyszerűen nem így van megírva ez a történet...

Ha igen, kérlek istenem, még ne derüljön ki...

Adj még nekem egy kis időt Lídiával..

Még egy kicsit érezhessem a közelségét..

A szenvedélyét...

Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /Where stories live. Discover now