𝐁𝐞𝐞́𝐤𝐞𝐥𝐨̋𝐝𝐨̈𝐭𝐭 𝐞́𝐫𝐳𝐞𝐥𝐦𝐞𝐤 | ✓

𝐓𝐢𝐳𝐞𝐧𝐞𝐠𝐲𝐞𝐝𝐢𝐤

Október 14., péntek

Már rég volt olyan focimeccses péntek, hogy a koliban ülök, arcmaszkkal a fejemen, pizsamában, nyakig betakarózva, Bajos csajokat nézve, miközben pop-cornt zabálok. De csak hogy ne tűnjek unalmasnak, egy adag ruhát és törölközőt is betettem a mosógépbe.

Ezúttal ezt választottam.

Az utóbbi két hétben nem vagyok valami társasági ember, szinte teljesen megváltoztam. Újra az árnyéka vagyok önmagamnak, csak tanulok és tanulok, fittyet hányva arra, hogy Bell minden egyes nap elhív a Starbucks-ba, ahol Noah-val is tölthettem volna egy kis időt. De úgy tűnik, a vidámparkban történtek a fiút is összezavarták annyira, hogy ő sosem hívott sehová. És ezt egyáltalán nem bánom.

Na jó, talán egy kicsit a szívem mélyén.

Valami megváltozott bennünk az ominózus szombati napon, amelyet Gabbie-vel töltöttünk. Miután előkerültünk a rejtekhelyünkről, igyekeztük elrejteni azt, hogy történt köztünk valami. Ez aránylag vagy jól ment, vagy Gabbie remek színész, ugyanis semmi jelét nem mutatta annak, hogy sejt valamit. Ha sejt is valamit, valószínűleg a látvány jobban leköti a figyelmét, hogy egymásra sem nézünk Noah-val. Én szégyellem magam, a fiú pedig... minden bizonnyal megunta, hogy látszólag szórakozok vele. A héten többször is találkozott Gabbie-vel suli után, én pedig vagy Owennel, vagy Bellel lógtam.

Apropó Bell. Kiderült, hogy mikor dobtam Noah-t, ő felkereste Bellt, és együtt voltak egész délután. A lány nem avatott be teljesen arról, amit beszéltek, de rájött, hogy én sosem tennék ilyet saját magamtól, és végül kihúzta belőlem az igazságot. A teljes igazságot.

Azt inkább nem részletezném, hogy szombat este, miután visszaértem a koliba, milyen jelzőkkel illette Gabbie-t, a legelfogadhatóbb jelző talán a pocokfejű vízisárkány természetű fiús stílusú egyed, amely amilyen vicces, olyan igaz. Nehezen, de le tudtam róla beszélni, hogy letépje a pocok fejét, és miután az ideg valamelyest kiszállt a fejéből, hagyta, hogy kisírjam magamat a vállán.

Végül megállapodtunk abban, hogy ez a kettőnk titka marad, nem árulja el Noah-nak, hogy Gabbie megfenyegetett, bár Bell állítása szerint idő kérdése, és a fiú magától is á fog jönni. De továbbra sem támogatja azt, hogy Owennel vagyok annak ellenére, hogy Noah-t szeretem. És akárhogyan magyarázom neki, hogy ez csak egy fellángolás köztem és Noah közt, szerinte legalább egyszer a szívemre kéne hallgatni az eszem helyett.

Ezen elv alapján döntök úgy, hogy kihagyom a mai meccset, annak ellenére, hogy Noah-nak biztosan rosszul fog esni. Nekem is rosszul esett, mikor láttam őt Gabbie oldalán suli után, ahogyan éppen beszélgetve elmennek, vagy mikor egyik délután Bell-nek fájt a torka, és felmentem Noah szobájába megkérdezni, hogy van-e nála gyógyszer, de a küszöbnél Gabbie nevető hangját hallottam meg. Ezután mondanom sem kell, de inkább átkocogtam a gyógyszertárba. De ugyan miért hibáztatnám? Ő látta, ahogyan Owen ad nekem egy nagy virágcsokrot annak jeléül, hogy már több, mint két éve együtt vagyunk.

De azt nem tudja senki, hogy a Noah-tól kapott, már rég elszáradt rózsát őrzöm a fiókom mélyén...

Mikor a filmnek vége, ránézek az időre, amely kilenc órát mutat. Már rég vége a focimeccsnek, a többiek pedig minden bizonnyal már a Becca Hemmings-nél tartott bulin vannak. Vajon mit csinál Noah?

Annak céljaként, hogy gondolataimat eltereljem, elmegyek a fürdőbe, hogy lemossam az arcmaszkot magamról. Kész szerencse, hogy a koliban hétvégente senki nincs, így nyugodtan járkálhatok rózsaszínre mázolt fejjel, négy napja nem mosott hajjal.