A bohóc [Halálos ítélet II.]

Chapter 4

A I S H A

he's not perfect
but he's all i want

Reggel nyolc óra van és valaki nagyon kitartóan nyomja a csengőt. A fejemre húzom a paplant, de egyáltalán nem tompítja az éles hangot.

Nicola tegnap este lelépett és csak reggel hatkor ért haza. Nem aludtam valami jól és felébredtem az ajtócsapódásra. Nem kérdeztem hova megy, de biztos, hogy nem munkaügy volt, mert Rea kitartóan őrzött egészen addig, ameddig Nicola fel nem hívta, hogy menjen érte. Vagyis gondolom.

Nem bírom tovább, feltépem a szobám ajtaját és átrobogok a sráchoz. A ruhái szanaszét hevernek a szőnyegen, a hasán fekszik, a karja lelóg az ágy széléről. Adja az ég, hogy legalább alsógatya legyen rajta.

- Nicola! - rázom meg a vállát, de semmi reakció. - Niiicooolaaa!

- Hm? - nyög fel.

- Csengetnek.

- Ki az?

- Honnan tudjam?! Azt mondtad, hogy soha ne nyissak ajtót - tárom szét a karjaim, habár nem látja, mert még ki sem nyitotta a szemét.

- Igaz. Gyorsan tanulsz - mormogja.

Megint szól a csengő. Aztán újra és újra.

- Bárki is az, megölöm! - morran fel, miközben hevesen felpattan.

A szemei vörösek és az arca nyúzott. Frusztráltan túr bele a hajába, miközben lerúgja magáról a takarót. Van rajta boxer. Hallelujah! Már kezdek biztos lenni abban, hogy hosszú estéje volt és tutira elázva jött haza.

- Nem veszel fel valami ruhát? - fordulok utána, mert már az ajtó felé indul. Közben felkap egy kést az éjjeliszekrényről.

- Minek? - legyint. - Habár mégis - tartja fel az ujját és kecsesen megpördül. - A seggembe mégsem dughatom a kést.

Felráncigálja magára a farmert, amit tegnap a földre dobott, aztán az egyik farzsebébe csúsztatja a kést. Aztán egy pisztolyt a másikba.

Ezúttal tényleg kiviharzik a nappaliba, a jobb kezét a kés markolatára szorítja, a ballal pedig feltépi az ajtót. Szorosan a nyomában vagyok.

Az ajtó túloldalán egy magas, sötét hajú és szemű férfi áll. Nicolánál talán pár évvel lehet idősebb. A kezeit zsebre dugja, és komor képpel méregeti a lakótársamat.

- Te meg ki vagy? - kérdezi unottan Nicola. A férfi felrántja a szemöldökét.

- Javier Rigano - nyújtja a kezét, ám nem érkezik viszonzás, ezért visszahúzza a tenyerét. - Nehezebb téged elérni, mint a minisztert, ezenfelül nevetségesnek tartom, hogy te szabod meg, mikor vagy hajlandó az üzletről beszélni. Én teszek nektek szívességet. Azért vagyok itt, hogy tisztázzuk a helyzetet.

- Valóban így lenne, kicsi Javi? - prüszköl fel Nicola. Összeszorítom az ajkaim, hogy ne nevessem el magam. - Ha ennyire nincs szükséged rám, miért sürgetsz?

- Bemehetek?

- Nem - vágja rá azonnal. - Kurva korán van és szétmegy a fejem.

- Ez komoly? - csattan fel a férfi. - Te szórakozol velem, igaz? Ha sokat baszakszol, búcsút mondhatsz az alkunknak.

- Na, jó. Mondom, mi van - fújja ki a levegőt Nicola. - Engem rohadtul nem érdekelnek a területeid, csak szívességet teszek a bátyámnak. Te akartál velem alkut kötni, habár fogalmam sincs mi a tárgya. Feltételezem neked nagyobb szükséged van rám, mint fordítva. Szóval, ha azt akarod, hogy egyről a kettőre jussunk, akkor szépen megvárod, amíg teszek egy rövid kiruccanást Angliába. Jövőhéten csütörtökön érek vissza, utána találkozhatunk.