A bohóc [Halálos ítélet II.]

Chapter 20

A I S H A

it's hurts having you in my life
it's hurts not having you in my life
i can't win

Mindjárt elhányom magam, ahogy Nicola kezére meredek Martina derekán. Mentségére szóljon, hogy éppen olyan zavartnak tűnik, ahogy én érzem magam jelen pillanatban, szóval tutira nem is sejtette, hogy Martina látogatást tesz nálunk a mai napon.

Mégis mi a szart keres itt?

Eddig hálát adtam az égnek, hogy nem voltam szemtanúja mi folyik kettejük között. Örökzöld mondás, hogy amiről nem tudsz, az nem fáj. Most meg már itt is? Szószerint arcul csap a valóság. Kijózanít és ledermeszt.

Azt se hallom, hogy miről beszélnek, csak azt látom, ahogy Martina felnéz Nicolára és boldogan rámosolyog. A srác pedig viszonozza. Olyan érzés, mintha megszűntem volna létezni, ők meg elvonultak volna a saját kis buborékjukba, ahol én hívatlan vendég vagyok.

A nagy szart! Martina itt a hívatlan vendég! Én jó helyen vagyok, ő a zavaró tényező!

- Jól vagy? - suttogja Nina. Megszorítja az ökölbe szorított kezemet. Nem is vettem észre, hogy olyan görcsben vagyok, hogy a körmeim a bőrömbe vájnak. Az érintésére igyekszem rajta lazítani.

- Nem - mormolom vissza halkan. - Azt hiszem mielőtt Londonba mennénk, hozzátok költözöm.

- Persze, evidens - bólint Nina. - Figyelj, szerintem Nicola nem akarta ezt...

Felpattanok a kanapéról és inkább átvonulok a konyhába. Kiveszek egy dobozos kólát a hűtőből, ámbár most jól esne hozzá egy kis vodka. Nina úgy viharzik utánam, mintha attól félne szétverem a berendezést.

- Nem akarta! - horkanok fel. - Ha nem akarná, hogy itt legyen, miért nem küldi el? - terjegetek a kezemmel. - "Jó látni téged." - gúnyolom ki az előbbi mondatát, amit a boszorkányhoz intézett.

- Nyugodj meg egy kicsit. Ha Martina észreveszi mennyire kiborít ez a helyzet, csak olaj a tűzre - csitít halkan. - Nicola nem örül neki. Egész végig a reakcióit figyeltem és hidd el, jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, egy porcikája sem kívánja most ezt a perpatvart.

- Nyilván, mert az összes nő, akihez valaha életében komolyabban köze volt itt van a házában - mondom háborogva. - Kellemetlen, de egy hangyafasznyit sem tudom ezért sajnálni.

- Ha annyira oda meg vissza lenne Martináért, ahogyan te azt hiszed, leszarná, hogy mit gondolunk - Érvel ellenem tovább. - Itt valami más kell, hogy legyen a háttérben. Talán Ninónak igaza volt.

- Nicola nem szokott hazudni, most miért tenné akkor?

- Passz! - tárja szét a karjait. - Majd kiderítjük valahogyan. Ha viszont Nino megtudja, hogy ez a csaj itt van, akkor Isten haragja kutyafasza lesz az övéhez képest.

- Ne mondd el neki! - vágom rá, mire Nina szemöldöke egy lehelletnyit megemelkedik. - Azt azért nem akarom, hogy nekitámadjon Nicolának.

- Ki vagy rá akadva, de még mindig véded - kuncog fel. Kelletlenül megvonom a vállam. - Mondd el neki, hogy szereted!

- Nem! Megőrültél?! - csattanok fel halkan. - Kizárt!

- De miért, legalább tisztában lenne azzal, mit érzel iránta. Lehet, hogy csak nem biztos az érzéseidben!

- Aha, persze! És ha a saját érzéseiben nem biztos?! Félek az elutasítástól - hajtom le a fejem. - Ha bevallom, akkor nincs visszaút. Mindent tönkretehet.