A bohóc [Halálos ítélet II.]

Chapter 29

A I S H A

if you can't be next to me
your memory is ecstasy
i miss you more than life

Baszki, baszki, baszkiii!

Minden éjjel erről a percről álmodtam. Mindennap vártam, hogy megjelenjen az ajtóm előtt, még akkor is, ha tudtam, nem feltétlenül okos döntés ezt kívánni. És most itt van! Én meg azt sem tudom, mit mondjak. Amikor megláttam őt, azt hittem hallucinálok, aztán totális pánik lett rajtam úrrá. Most meg a különleges illatától belém szorul a levegő.

Nicola arckifejezése gyilkos. Mármint szó szerint előbukkant belőle az az énje, amit én aligha láttam eddig. Kék szeme, mint a háborgó tenger, egészen elsötétült. Attól félek mindjárt megöli szegény Mason-t, még mielőtt választ adhatna a kérdésére.

A barna hajú srác lép pár lépést előre, majd kinyújtja a kezét Nicola felé, amit az utóbbi hideg méregetéssel fogad. A karja egy centit sem mozdul. Istenem, de nagyképű!

- Mason O'Neil - Nem húzza vissza a kezét, de látom, mennyire zavarba ejti a helyzet. - Aisha barátja.

Jézusom, rosszabban nem is fejezhette volna ki magát!

- Nicola - veti oda félvállról, és éppenhogy csak egy pillanatig rázza meg Mason kezét. - Szóval a barátja, mi? Tutira biztos vagy benne?

Életemben nem láttam még őt ilyen ellenségesnek.

- Nem úgy, istenem! - Vágok közbe. - Mason, később beszélünk, oké?

Sietősen nyomom a mellkasának a kabátját, és közben bocsánatkérően pillantok rá.

- Biztosan rendben leszel? - kérdezi bizonytalanul Mason futópillantást vetve a másik férfira.

- Hát te mindjárt nem leszel mégegy ilyen megjegyzés után... - morogja Nicola.

- Minden rendben, tényleg, ne aggódj! - Hadarom, közben feltépem a bejárati ajtót. - Köszönöm a segítséget, majd hívlak!

- Hah, ha rajtam múlik, aligha - fűz hozzá Nicola egy újabb kedves kommentárt.

Csúnyán pillantok rá Mason válla felett, amikor gyorsan átölelem. Nicola karbatett kézzel megforgatja a szemeit. Becsapom az ajtót, és azonnal megpördülök.

- Mit cirkuszolsz? - kérdezem dühösen.

- Ez neked cirkusz? - horkan fel. - Egészen visszafogott voltam, drágám.

- Egy seggfej voltál!

- Nem tetszett, ahogy rád nézett!

- Nem is nézett rám!

- Levegőt vett a közeledben, nekem már ez is elég indok!

- Te jó Isten! - tépek bele a hajamba. - Mióta féltékenykedsz ennyire nyíltan?

- Azóta, mióta nem tudok rólad semmit két hete, aztán egy másik csávóval talállak kettesben a házadban - vágja rá gúnyosan. - És mi van akkor, ha féltékeny vagyok, ha? Örülj neki, ez azt jelenti, hogy még mindig érdekelsz, akkor is, ha én téged nem!

Csettint egyet a nyelvével, miközben frusztráltan lehunyja a szemét. Valószínűleg ezt nem akarta kimondani és most azon gondolkozhat, mennyite hangzott ez szánalmasan. Legalábbis az arckifejezéséből ezt a következtetést vonom le.

Pedig ha tudná...

Mondanom kellene valamit.

- Martina tudja, hogy itt vagy?