A bohóc [Halálos ítélet II.]

Chapter 21

N I C O L A

we ignore truths
for temporary happiness

Az a tegnapi este olyan volt, mint egy hazárdjáték, de abban biztos vagyok, hogy Aisha nagyobbat vesztett, mint én. Mindig úgy fogtam fel, hogy az élet egy játék és csak szerencse kell hozzá.

Többnyire én mindig szerencsés voltam.

Ezt persze nem Istennek köszönhettem, vagy az égieknek, mert annyira keblükön hordoznának, hanem annak, hogy jól forgattam a saját lapjaimat.

Na, nem mindig, de általában én kerültem ki győztesként egy kétes helyzetből.

Hazugság lenne azt állítani, hogy engem szemernyit sem kavartak fel a tegnapi események, de én jól el tudom játszani, hogy beleszarok a világba. Aisha ezzel szemben nem tudja kontrollálni a testbeszédét. Az arcát talán igen, de én már túl jól ismerem ahhoz, hogy megtévesszen. Elemi féltékenység lett urrá rajta attól a perctől kezdve, ahogy meglátta Martinát és ez hajnalig egyáltalán nem is változott.

Attól függetlenül, hogy ez simogatta a büszkeségem, nem jelentette azt, hogy nem akartam volna elpusztítani az egész világot, akárhányszor Marco megérintette. És ez elég nagy baj. Ha féltékeny vagyok, az azt jelenti, hogy érzéseket táplálok. Én pedig egyáltalán nem terveztem ezt. Valójában eddig is kapizsgáltam, hogy valami nem kóser, de elodáztam a dolgot, mert nem ugyanazt érzem, mint Ninával.

Egészen eddig remekül elkülönítetten Martinát és Aishát egymástól. Sosem gondoltam rájuk úgy, mintha bármiben is hasonlítanának. De amikor tegnap egy légtérbe kerültek azt vettem észre, hogy Martina, aki eddig megbabonázott a belőle sugárzó energiával és vad szépségével, valahogy eltörpült Aisha finom és nőies kisugárzása mellett. A gőgös és pimasz viselkedése ellenére olyan szelídség áradt belőle, amit észvesztően vonzónak találok. Pedig nem szoktam általában.

Arról a tűzpiros ruháról ne is beszéljünk. Majdnem félrenyeltem a nyálam, amikor megláttam a nappaliban. Egyszerűen tökéletes volt. Minden porcikája.

Pont ez a baj. Ő tökéletes a maga módján, én mellette nem vagyok más, mint egy hibás kollekció. Láttam hogy nézett rám, amikor összetűzésbe kerültem azzal a faszkalappal, akivel egyébként, ha összefutok egyszer még, biztos, hogy lejátszom ezt a függőben lévő meccset. Aisha akaratlanul is félt tőlem, aztán betegnek nevezett. Ez pedig sosem fog megváltozni, mert én örökre ilyen maradok. Olyan, amilyennek soha nem fogadott el senki. Vagy mindig feltételhez kötötték a szeretetüket vagy pedig megpróbáltak megváltoztatni és amikor azt látták, hogy esélytelen, elhagytak azzal a kifogással, hogy nem tudnak engem kezelni.

Már nem is várom el senkitől. Elhiszem, hogy kurva nehéz lehet engem szeretni. Körülöttem minden változik, de egy dolog mindig ugyanaz marad. Én. Szóval nem hibáztatok ezért senkit.

Tehát egész este húztuk egymás idegeit és hogy miért érzem, hogy én győztem?

Nos, ameddig Aisha és Martina közösen elmentek mosdóba, elkaptam Marcót a szépen vasalt ingje gallérjánál fogva és közöltem vele, hogyha egy ujjal is hozzá mer érni Aishához, kitöröm a nyakát. Alantas húzás tudom, mert egyáltalán nincs jogom kizárólagosságot követelni Aisha felett és nem is könyvelhető el igazi győzelemnek, hiszen nem játszottam tisztán. De leszarom. Abban viszont elég biztos lehettem, hogy Marco tart annyira őrültnek, hogy elhiggye, megteszem, ha megszegi az ígéretét.

Szóval én teljes lelki nyugalommal hunytam le a szemem, mert tudtam, kizárt dolog, hogy Aishát valaki más ott érinti éppen, ahol én szeretném. Ő viszont nem lehetett biztos abban, hogy én mit csinálok Martinával. Sakk-matt, cicám!