A bohóc [Halálos ítélet II.]

Chapter 6

N I C O L A

she is all seven
of the deadly sins

Szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel. Ennek oka pedig a lány, akinek éppen kávét főzök. Átható tekintettel szuggerálja minden egyes mozdulatomat. Mostanában kezd megfogyatkozni a fekete pólóm száma, mivel úgy osztogatom, mintha muszáj lenne. Martina magasabb Aishánál így neki nem ér le olyan hosszan, mint szeretném. Épphogy eltakarja a fenekét.

Nem azért nem aludtam, mert valami izgalmas dolgot csináltunk egész éjjel. Pedig egyáltalán nem lett volna ellenvetésem, más körülmények között. De neeem, nem így történt. Inkább attól paráztam, hogy kinyír álmomban vagy elszökik. Nem tudtam elvonatkoztatni attól, mennyire kételkedik minden egyes szavamban, hisz szerinte olyan nem létezik, hogy nincs hátsószándékom. Ha pedig tényleg nincs, akkor egy fatális idióta lehetek. Ebből lászik, mennyire nem ismer. Ha ismerne tudná, mekkora fatális idióta vagyok. A maffia köreiben a kedvességért nem jár piros pont.

Nino le fogja szedni a fejem, ha közlöm vele ki ez a lány. Nem hiszem, hogy azt akarta volna, hogy öljem meg, de bizonyára nem számol azzal, hogy magammal is hoztam. És azzal sem, hogy ezzel a lépéssel akár háborút is kirobbanthatok. A bátyám hasonló helyzetben valószínűleg azt mondta volna neki, hogy menj haza és otthagyta volna az út szélén. Szívtelennek hangzik, de mindenképp ez lett volna a reális cselekedet.

- Szóóval.. - búgja, miután leteszem elé a bögrét. - Nem akarsz megölni.

Még a hangjától is beindul a fantáziám. Az egész lányból árad a szexualitás. Megmagyarázni sem tudom, miben más ő, mint mondjuk az egyéjszakás kalandjaim egyike. Mindegyik nőt, akivel dolgom volt, nyilvánvalóan vonzónak találtam, de ez a lány...

- Nem.

- Nem kérsz váltságdíjat az apámtól.

- Nem.

- Pedig sokat fizetne értem - húzogatja pajkosan a szemöldökét.

- Nincs szükségem pénzre - Kényelembe helyezem magam vele szemben, ahogy szoktam. Ahogy Aisha anyukájának biztos nem tetszene. - Egyáltalán nem érdekel a pénz, ráadásul valószínűleg gazdagabb vagyok, mint te.

Felnevet.

- Nem ilyennek képzeltem egy Cosa Nostra örököst - kortyol bele somolyogva a kávéjába. - Az a hír járja, hogy az olasz maffia nem ismer könyörületet. Te meg kávét főzöl nekem és hagyod, hogy az ágyadban aludjak.

- Még nem találkoztál a bátyámmal - vonom meg a vállam. - Nem véletlenül ő a Don.

- Ha ő a Don, nem neki kellett volna intéznie a tegnapi akciót? - néz rám értetlenül, de szinte folyamatosan ott ül a szája szélén a halvány mosoly.

- Hidd el, jobban jártál velem, mert ha ő intézi, talán már halott lennél és éppen most adnák el a vesédet súlyos összegekért - morgom, miközben meggyújtok egy cigit.

- Akkor sem értem. Azért te intézted, mert érted nem kár? A bátyád a halálodat kívánja, vagy mi a szar? - ráncolja össze a szemöldökét. - Nálunk ez nem így megy. Apám minden akcióban részt vesz és irányít. Az ő parancsa nélkül senki nem tehet egy lépést sem. Te meg pókereztél az életben maradásért. Ez nem vall egy komoly örökösre, szóval vagy nem ér neked semmit az életed, vagy totál kattant vagy.

Felkuncogok.

- Néha azt hiszem, tényleg a halálomat kívánja, pontosan azért, mert ilyen dolgokat teszek. Például pókerezek egy ruszkival, vagy hazahozom a spanyol Don egyetlen lányát. Vagy mert random kést állítok valaki nyakába, mert letapizza a csajomat - bólintok. - A kérdésedre a válasz viszont egyszerű: mindezek ellenére, én sokkal veszélyesebb vagyok, mint a bátyám - megint az égig ugrik a szemöldöke. - Nem baj, ha nem hiszed el. Senki sem szokta, ez pedig előnyömre válik.