Az őrült bábja (Jikook) 🔞

11. Fejezet

Előző részből. 

"-Mennyit kér? - Itt nyeltem egy nagyot és szemem sarkából felpillantottam rá. 
-Tessék? - kérdezett vissza barátom, s közben a kidoboknak intett. - Maga nagyon el van tájolva. Itt pénzzel semmit nem ér el. És ha kérhetem távozzon! - lépett Jungkook mellé két megtermett pasi és kifelé kezdték kísérni. Amit elhagyta a klubot én a földre estem félelmemben."

A fülem sípolni kezdett és teljesen levert a hideg veríték. Forgott velem az egész helyiség, hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, csak ziháltam, mert nem kaptam levegőt. A pult oldalát tudtam bámulni, s egy pontra koncentrált, kezeimet a mellkasomra tettem úgy próbáltam nyugtatni magam. A szívem ezerrel zakatolt és a pulzusom a fülemben dobogott, nem hallottam semmi mást. 

-... am! SAM… nézz rám! Hallod?! - kúszott át egy ismerős hang a dobogáson, mire lassan felé fordultam. - Jézusom Sam…vegyél nagy levegőt! - és próbálta imitálni a légzés technikát. - Héé valaki szóljon Namjoonnak! - kiabálta el magát barátom, közben  pedig megpróbáltam felsegíteni a padlóról. 

-Mi az isten… - hallgatott el a hang és Nam aggódó arca tárult elém.-Mi a franc történt? - kérdezte idegesen Hobit, aki csak az iroda felé biccentett. A magasabbak menyasszony pózba felkapott a székről, és elindult valamerre velem. Mire önkéntelenül kapálózni kezdtem… 

-Ne… Ne engedj el!!! Ne akarom… - fakadtam ki hirtelen, mire két meleg kezet éreztem meg arcom két oldalán, s barna hajú barátom pillantottam meg. 

-Nyugi Sam, én vagyok az. Csak rám figyelj nagy levegő be, majd lassan ki! Próbáld meg, menni fog! - de csak a sípoló hangot hallottam, ahogy kapkodtam a levegőt, ami alig jutott el a tüdőmig. Egy másik helyiségbe érve leült velem az aki eddig cipelt és úgy szorított magához. Az ismerős illat bekuszott a szaglójáratomba evvel kicsit nyugtatva engem. 

-Hobi! Mi a franc történt? - hallom meg az alattam ülő dühös, és egyben aggódó hangját. 

-Itt volt az a Jungkook fazon, és pont akkor jött ki Jimin a raktárból. De szerintem nem vette észre. A Főnix előadásról kérdezett, és vele akart találkozni. - hadarta el gyorsan a tényeket, mire a név hallatán újból elkezdtem remegni. 

-Baszki megint kezdődik… - szorított jobban magához Nam. - Hozz egy papírzacskót. Igyekezz!!! - szólt eréjesebben barátomra. - Nyugi…nem engedem, hogy bántson! Hallod? - kezdett ringatni, mikor is újra Hobi arcát pillantottam meg magam előtt. Egy papírzacskót nyomott a kezembe és elkezdett beszélni hozzám. 

-Figyelj Jimin. Pánikrohamod van, ragd ezt a zacskót a szád és az orrod elé, próbálj meg nagyok lélegezni. Menni fog… - nézett rám biztatóan barátom, mire remegő kezekkel nyúltam az említett tárgy után és próbáltam azt csinálni, amit mondott nekem. Majd pár perccel később kezdett minden sötétülni előttem, majd a sivár csend és feketeség vett körbe. 

Halk suttogásra ébredtem fel, s lassan nyitogatni próbáltam a szemem, mire nagy nehezen sikerült is. Félhomály uralkodott a szobában ahol voltam egyedül. Fejemhez emeltem a kezem úgy próbáltam meg óvatosan felülni, majd egy kezet éreztem meg a vállamon. 

-Jobban vagy? - jött egyből a kérdés azt hiszem Hobitól, de csak bólogatni tudtam neki. 

-Rendben. Menjetek haza, majd megyek utánatok. - ütötte meg a fülem Nam hangja is. 

-Jó. De siess… - evvel felsegített a kanapéról barátom, s a hónom alá fogva támogatott ki a szobából. Végigmentünk a hosszú folyosón a hátsó kijáratig, ahol a falnak támasztott.