12. Fejezet

336 38 47
                                    

Jimin szemszöge. 





Amióta Jungkook volt a bárban azóta a klub közelébe sem megy. Nam és Hobi napi szintem bejárnak, én viszont itthon maradok és a kajáról gondoskodom, na meg a takarításról. Magyarán én lettem a mindenes, de ez így van most jól. Ami még feltűnt nekem mostanság, hogy Namjoon elég titokzatosan viselkedik nem csak velem, de Hobival is. Már párszor rákérdeztem a dologra, de folyton elráz valami mondvacsinált indokkal. Barna hajú barátom is furcsállta a dolgot, de nem igazán foglalkozik vele, ugyanis rátalált a szerelem. Úgy kb négy hete felvettek egy srácot a klubba, valami Taeg vagy Taemin a neve Hobi  ismeri őt régebbről. Igy kicsit bátrabban beszélek vele ha átjött, ő is vacsorára. Bár előtte még mindig Sam vagyok, igen rizikós lenne feledni magam azok után, hogy Jk a klubban járt nem is egyszer. Hirtelen gondolatmenetemből telefonom csörgése rántott vissza a valóságba. Igen Hobi barátomtól megkaptam a régi sim kártyáját, s most azt használom, hogy el érjének engem is. De hamar kivettem a zsebemből a készüléket és a zöld ikon felé húztam az ujjam. 

-Igen? Mondjad. - szóltam bele nyugodt hangon. 

-Sam. Hobi mingyárt ott van. Pár papírt be kéne hoznia. - kért meg Nam a vonal másik végéről. 

-Hol találom őket?!?

-A dolgozó szobámban van az íróasztalom 2.fiókjában.- adta ki a pontos helyét nekem, mire elindultam a helyiség felé és az asztal előtt állva szóltam bele újra. 

-Mi van ráírva? 

-Adó és visszáru!

-Nézem …- tettem félre a telefont és kezdtem kotorászni a fiókokban, amikor is egy mappa akadt a kezembe. "Jimin" szó virított rajta. És hát a kíváncsiság nagy úr így bele lapoztam, de amit ott találtam az teljesen ledöbbentett. A levegő is bennem rekedt, s válaszolni sem tudtam a telefonba lévő személynek. Ekkor viszont nyílt a bejárati ajtó, és Hobi hangját hallottam meg. 

-Jimin?!?! - szólított a nevemen, mire gyorsan mindent vissza raktam a helyére és az említett papírral elébe rohantam. 

-Itt vagyok. - néztem rá mosolyogva amit magamra erőltettem. - Tessék!! Ezt kérte Nam. - nyomtam a kezébe a vastag mappát. 

-Köszi. De most sietek vissza, és tudod jól zárkózz be!!! - adta ki az instrukciot nekem, de más járt a fejemben. 

-Veled megyek én is. Unatkozok itthon. - nyúltam a kabátom után, hogy öltözködjek. 

-Ez nagyon rossz ötlet. Mi van ha figyelik a helyet? - kezdett el aggodalmaskodni. 

-Majd a hátsó bejáraton megyek be és a klub területére ki sem megyek. Ígérem! - tettem össze a két kezem, úgy könyörögtem neki, mire nagyot sóhajtva rá bólintott. 

-De semmi hirtelen ötlet. Világos? - fenyegetett meg a mutatóujjával. 

-Értettem főnök. - tisztelegtem neki poénból, mire ő is elnevette magát. 

-Na gyerünk akkor. - intett és hamar el is készültem, majd bepattantunk a kocsiba, s már csak a klubba előtti úton eszméltem fel. Lassan kanyarodott be a bár melletti sikatorba, majd a barna ajtó előtt megállt. Alaposan körülnézett, s biccentett a fejével a falap felé, óvatosan kiszállva sprinteltem a bejáratig. Mint a villám nyitottam ki, majd csaptam vissza az ajtót és az mentén csúsztam le a földre kifújni magam. Pár nagyon sóhaj után összeszedtem magam és az iroda felé vettem az irányt, mert hát nem csak ezért jöttem ide ma este. Volna pár kérdésem is Namjoon felé, ami nem tűr halasztást. Így mikor odaértem kopogás nélkül léptem be a kisebb helyiségbe, ahol párom tartózkodott. Mikor feleszmélt, hogy belépett valaki csak intett a kezével a papírhalom mögül rám sem nézve. Én viszont elindultam csendben felé és a háta mögé állva tettem a kezeimet a vállára, s finoman masszírozni kezdtem őt. A hirtelen jött érzésre fejét hátra hajtotta ,s csak sóhajtozni tudott tettemre. 

Az őrült bábja (Jikook) 🔞 Where stories live. Discover now