26. Fejezet

218 29 23
                                    

Halk motoszkálásra, és suttogásra ébredtem fel, s lassan nyitogatni kezdtem pilláimat, majd Hobit és Taemint pillantottam meg az ajtó előtt diskurálni.

-Nem lehetne csendesebben???- szóltam oda nekik halkan, majd feléjük fordultam, már amennyire tudtam a fájós vállam miatt.

-Jimin...kicsi beszélnünk kell!!! - lépett mellém barátom, és a vállamra tette a kezét.

-Most??? - néztem rá nagy szemekkel.

-Igen...

-Ez nagyon fontos! - fejezte be Taemin a barátom mondatát. Nagyon sóhajtva tekintettem a kanapén fekvőre, majd egy puszit adtam a homlokára, és felálltam.

-Menjünk. - intettem az ajtó felé tudatlanul, s a folyosóra léptem velük együtt a nyomomban. Mielőtt be mehettem volna a nagy kétszárnyú ajtón, Taemin a vállamra fogott és egy másik falaphoz vezetett.

-Inkább itt! - szólalt meg, majd már bent is voltak mind a ketten a kisebb helyiségbe. Amit én szó nélkül követtem és magam után bezártam az ajtót, majd neki dőlve figyeltem őket. De csak a néma csend kúszott a hallójáratomba, így kissé feszülten törtem meg a némaságot.

-Figyelek... - fontam össze kezemet a mellkasom előtt.

-Jimin tudom ez megrazo lesz, de muszáj tudjál róla. - nézett rám barnahajú barátom.

-Mondjad már, ne húzd az időm, vissza akarok menni Kookhoz. - jegyeztem meg idegesen, s szám szélét kezdtem rágcsálni.

-Szóval...Namjoon és Jackson... - Itt elhallgatott, s vett egy mély levegőt. -...hát ők bérletek fel a Mambásokat, hogy megöljenek. - engedte ki a felgyülemlett oxigént a tüdejéből a mondat végére.

-Hogy mi van??? - kapott el az émelygés egy másodperc alatt. - Az ne...nem lehet, hisz a testvérem. Ne találj ki hazugságokat! - keltem ki magamból egy perc alatt, és szóltam rá ingerülten.

-Úgy ismersz Jimin mint aki hazudnák ilyen dologban??? - lépett elém Hobi és a vállamra fogva nézett a szemembe.

-De ez...lehetetlen...akkor végig játszottak velem??? - túrtam idegesen a hajamba, és fel alá kezdtem járkálni a kis irodában. -Hiszem testvérek vagyunk, miért akarna megölni?! - néztem rá már könnyes szemekkel.

-Jimin nyugodj meg... - lépett mellém másik barátom, s nyugtatni próbált, de nem jött össze neki, ugyanis két lépést hátráltam tőle.

-Ne mondd nekem, hogy nyugodjak meg!!! - kiabáltam rá, és a sírás fojtogatott.

-Jimin... JIMIN Figyelj rám! - lépett elém hirtelen Hobi és arcomra fogva követelte, hogy nézzek a szemébe. - Itt mindent a hatalom irányít. Akinek nagyobb és befolyásosabb Maffiája van az "uralkodik"! És ezt Nam nem akarta elveszíteni, így eljátszotta mindenki előtt a halálod, és már játszi könnyedséggel el tudott volna rakni láb alól. - mondtam egyenesen a szemembe az igazságot, ami tény és való nagyon fájt. Fájt, hogy csak ennyit jelentek az egyetlen testvéremnek.

-Hagyjál! - löktem el magamtól Hobit és az ajtó felé siettem.

-NEM... JIMIN CSAK ÉN VAGYOK MÁR NEKED. - fogott a csuklómra, majd megállított mindennemű mozgásban.

-Te??? Te nek...-itt a szavamba vágott, evvel elhallgattatva engem.

-Én is a rokonod vagyok szegről-végről. - jegyezte meg nekem, de nem foglalkozva vele, kirántottam a kezem a szorításából, majd a falapba öklöztem.

-NEM...NEKEM SENKIM SINCS! AZ EGYETLEN TESTVÉREM KI AKAR NYÍRNI A HATALOM MIATT, DE TE BÁRMIKOR ELÉJÜK DOBHATSZ! - Itt felnevettem cinikusan... - És Jungkook látni sem akar! Amit valahol meg is tudok érteni! - roskadtam térdre az ajtó előtt, s indultak útnak a sós cseppek a szememből.

-Jiminshi...én sose adnálak át neki!!! Amúgy már rég megtehette volna, de nem...inkább elhoztalak Busanból! - ölelt meg hátulról Hobi, így nyugtatva engem. Mire újra nevetnem kellett, annyira abszurd volt az egész história.

-Jobb lett volna inkább ha megöl, talán nem fájna most ez ennyire!!! - tápászkodtam fel a földről, miután barátom elengedett.

-NE MONDD EZT! JUNGKOOK IS NAGYON KI VOLT AKADVA, AMIKOR AZT HITTE HALOTT VAGY! - kiabált rám Taemin, aki egész eddig egy mukkot sem szólt. A cinikus mosoly újra megjelent a szám sarkán a mondatra.

-Igaza volt! - ennyit ejtettem ki a számon, s közben próbáltam a könnyeimet vissza nyelni.

-Kinek volt igaza? És miben? - kérdezték tőlem kórusban.

-Én csak egy szegény flottás vagyok, akit pénzért bármikor el lehet adni, ahogy Jungkook is megvett a Bárral együtt. - töröltem le erőszakosan a sós cseppeket az arcomról, s már a kilincset volt a kezem, de ekkor nagyot dörrent az ég odakint, amire kicsit meg is ugrottam.

-Ez volt a fő oka Namjoonnak!!! - - szólalt fel már Hobi is kissé ingerülten.

-Ezt, hogy érted? - pillantottam hátra a vállam fölött.

-Úgy, hogy Nam mindenről tudott!

-Miii??? - fagytam le egy perc leforgása alatt, a hallottak miatt.

-Mindent kideritett rólad! Hogy hol éltél, hol dolgoztál, s mit! És még arról is tudomást szerzett, hogy Kook miattad vette meg a Bár a régi tulajtól. Így ha úgy vesszük, ha...tegyük fel Nam meghal akkor tiéd lesz a maffiája! De mivel Jungkook annó fizetett érted így az összegért, amit fizetett érted kapott volna egy másik csoportot is veled együtt. És ezt nem akarta! - fejtette ki minden tudoan nekem a lényeget, ami nem kicsit ütött szívem. Az egyetlen testvérem inkább a maffiát választotta mint a családját! Ez undorító és felfordult tőle a gyomrom, de magamtól is...

-Jimi...-szolitott a nevemen barátom, mire gondolataimból kiszabadulva pillantottam rá.

-Tehát...én végig csak egy eszköz voltam mindenki számára? Úgy rángattak ezen a kurva színpadon, mint egy porondmester a marionett bábukat!? Végig kihasznált mindenki...-suttogtam magam elé, s megiramodtam kifelé. Az ajtót kicsapva szaladtam végig a folyosón egészen a lépcsőházig, ott kettesével kapkodtam lefelé a fokokat, mire kb tíz perc alatt már kint is voltam a hatalmas épületből. A szakadó esőben indultam neki gyalog, így nem láthatta senki a fájdalmam. Már nedves kezemmel próbáltam szemem törölgetni, de újabb sós cseppek kerültek a helyére, és az eső sem segített ebben. Mikor is megbotlottam valamiben, majd a hideg betonon terültem el, úgy tört ki belőlem a zokogás. Az összes érzés...csalódottság, elvesztés, fájdalom...a szerelem utáni vágyakozás! Az élet egy kurva színjáték, ahol ha nem a megfelelő szerepet kapod teljesen a földbe tipornak. Miért? Miért?? - álltam fel lassan egy parkoló flaszterjéről, de nem bírtam tovább menni csak ott térdeltem a zuhogó elobe, és hallgattam az ég mennydörgését. És ekkor döbbentem rá, hogy az egész életem egy nagy hiba volt, hiba volt megszületnem. Mindig próbáltam szeretettel gondolni az életre, a származásomra, a rangonra és végig azt hittem, hogy az emberek ugyanazt a szeretetet fogjanak nekem mutatni, amit én is adtam nekik! De ez hazugság... Mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt és független attól, hogy családtag vagy szerelem. - tört rám újabb sírógörcs, és az ég felé emeltem a fejem, hagytam, hogy a eső cseppjei végig szántsák az arcom evvel mosva le szívem minden fájdalmat.

-KÉSZ VAGYOK!!! - ordítottam a sötét éjszakába... - ELVETTÉL MINDENT TŐLEM!!! HALLASZ ENGEM?? GYŰLÖLLEK... - támaszkodtam térdeimre, s egyre jobban rázta a testem a zokogás és a tehetetlenség. - Nincs már semmim... - hajtottam le a fejem, és hagytam az esőnek hadd esen rám tovább, mikor is egy reflektorfényt pillantottam meg a szemem sarkából. Itt az idő!!! Megbékéltem magammal- vettem egy reszketeg sóhajt és újra az ég felé fordítottam a fejem...könnyeim már teljesen elapadtak. Készen állok!

Nem akarok tovább szenvedni...







Sziasztok.
Itt volna az új részem....remélem tetszett nektek! Igyekeztem úgy írni, hogy érezzétek mennyire fáj Jiminek ez a dolog!!! 🥺 És vajon ezek után, hogy áll majd dolgokhoz.

A másik... Hatalmas fájdalom és szomorúsággal töltött el tegnap, amikor olvastam a híreket! Moonbint elvesztettük... 🥺 Nyugodjon békében. 🥺❤️❤️❤️Örökre a szívünkben marad. 🕊️

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️

Az őrült bábja (Jikook) 🔞 Where stories live. Discover now