19. Fejezet

273 34 32
                                    


Más szemszöge. 




Egy fehér szobába fekszek nagyon sokan van a körülöttem. Vizsgálnak és injekciót is kapok a szúrás érezve, majd minden tompulni kezd körülöttem. Távoli kiabálásokat hallottam valakitől, odit.. 

-NEEEEE… Mindenkit ki fogok nyírni. - hallottam egy ismerős hangot, s próbáltam szólásra nyitni a szám, de egy műanyag cső megakadályozott benne, majd teljes film szakadás. 

Nem tudom meddig lehettem kiütve, vagy, hogy mennyi az idő. Lassan nyitogatni próbáltam szemeimet, amikor is sikerrel jártam lassan körbe néztem a fertőtlenítő szagú helyiségbe. Az egész szoba fehérben játszott és mellettem egy gép pityegett komótosan, balra fordítottam a fejem és egy másik személyt pillantottam meg. Eszméletlenül feküdt ugyan úgy mint én, neki is csövek lógtak ki mindenhonnan. Amint elkezdett tisztulni a látásom ismertem fel a mellettem fekvőt. A szívem hatalmasat dobbant és könnyek gyűltek a szemembe. Hát mégse… - ekkor nyílt a falap és Namjoon lépett be rajta, egy másik barna hajú pali. 

-Na végre. Magadhoz tértél! - lépett mellém a magasabbik és a kezemre fogott. - Azt hittem sose térsz vissza hozzám! - párásodott be a szeme, s a kézfejével törölte le kiszabaduló sós cseppjeit. Mivel válaszolni nem tudtam a cső miatt, így csak bólogattam neki lassan. 

Majd a másik ágy felé pillantottam, s vissza a mellettem állóra. - Ő is jól van! Nyugodj meg. - mosolyodott el lágyan, és az arcomra simítottam hatalmas mancsát. Mire behunytam a szemem és csak bele bújtam a nagy meleg kézbe. 

Kb négy hétig voltunk bent, ezalatt az idő alatt sok mindent megtudtam. Az egyik ilyen, hogy van egy bátyám, aki történetesen Kim Namjoon. Az ő apja és az én anyám régebben is ismerték egymást még a gimiben. De szétváltak útjaik, viszont jó pár évvel később újra találkoztak és hát, igen így születtem meg én 20 évvel ezelőtt. Tehát van egy féltestvérem, akinek van egy maffiája, klubja és sok-sok ellensége. Viszont kedves bátyám közölte velem, hogy mivel kitudódott a kis titok, így mindenki előtt eljátszották a halálomat. Ami nekem egyrészt jó is esett, hogy ennyire véd, de valamilyen szinten rossz is volt Jungkook miatt. És most miért mondom ezt, ami a baleset után "történt", egyáltalán nem volt rám mérges csak aggodalmat láttam a szemeiben és féltést. Ami megdobogtatta a szívem, s talán… - gondolat menetemből barna hajú barátom rántott vissza a valóságba. 

-Gyere. Induljunk, még haza kell menni és a temetőbe is. - kapta meg a nagy sport táskám Jackson. Ő vigyázz rám ha Namjoon nincs velem na meg persze… -Gyere már…nincs idő a múltba révedezni. - szólt rám kicsit erélyesebben, mire megindultam kifelé, s elhagytuk a kórházat is mind a hárman. Otthon mindent leparkoltunk, majd gyorsan át kellett öltözni, s indultunk tovább a temetőbe a temetésemre. Végig az úton hülyébbnél, hülyébb gondolatok cikáztak át a fejemben, mire lassítani kezdett a jármű, és egy parkolóban találtuk magunkat. Innen mindent nagyon jól lehetett látni, s ekkor egy ismeretlen autó gördült be. Még szerencse, hogy sötétített üveges volt a kocsi így kintről nem lehet belátni, de bentről kifelé mindent jól lehetett. S két ismerős alakot pillantottam meg egy fekete terepjárónak dőlni. Az egyik Taemin volt a másik pedig Jungkook, mind a ketten hófehér ruhában voltak. Tehát valakit gyászolnak, de biztos nem engem, max Taemin, Hobit, de ha megtudja…pfff mi lesz itt!!!- vakartam meg a tarkom kínosan, majd hátra dőltem az ülésben, és csak a kinti eseményeket figyeltem. De a tekintettem mindig a széles vállakat figyelte, egyszer körbe is nézett, és kicsit be is paráztam, hogy talán lebukok, de aztán eszembe jutott, hogy itt biztonságban vagyok, és azóta a nap óta csak a baj van. Namjoon és a maffiája likvidálni akarta a Mambásokat, ahova drága testvérem magával akart vinni, de Kook beleköpött a levesébe. Ami nekem kicsit megkönnyebbülés, mert nem akartam menni a bevetésre. Volt egy nagyon rossz előérzetem, amit persze elmondtam legjobb barátomnak is. Aki kicsit kutakodni kezdett a dolgok után, de még nem tudtunk beszélni, mivel én a klubban vagyok ő pedig a bevetésen. Gondolataimból bátyám üvöltés rántott vissza a valóságba. 

Az őrült bábja (Jikook) 🔞 Where stories live. Discover now