Az őrült bábja (Jikook) 🔞

30. Fejezet

Jungkook szemszöge. 

Izzadtan ültem fel az ágyamba levegő után kapkodva, s csapzott hajamba túrva ütöttem a matracba. Megint ezek az álmok! Anya halála előtt is ilyeneket álmodtam. - jegyeztem meg magamnak, mikor is hirtelen kaptam a telefonom után és az egyetlen embert kezdtem tárcsázni, aki most tud segíteni nekem. Pár bugás után fel is vette, majd kómás hangon szólt bele. 

-Hallóóó!!!! - húzta el az utolsó betűt. 

-Doki??? - szóltam bele kissé idegesen. 

-Mondjad Kook mi a baj? - lett a hangja élénkebb. 

-Megint…! Az…álmok előjöttek. - makogtam ki neki a lényeget. 

-Jungkook…figyelj rám! - mire bólintottam egyet, de ezt nem láthatta ő. - Fél óra és ott vagyok. Addig mosd meg az arcod, s próbálj megnyugodni. - adta ki az instrukciókat nekem, ami meg sem fordult a fejemben, mire nagy nehezen kiböktem neki egy "rendben" ,és már bontottam is a vonalat. Lassan másztam ki az ágyamból, s a fürdő felé vettem az irányt, de az ajtó előtt megtorpantam, majd úgy, ahogy voltam ki siettem a szobából. Végig rohantam a folyosón, majd egy bizonyos ajtó előtt megálltam, s csak a falapot tudtam bámulni. Majd kb 5 perc bambulás után lenyomtam a kilincset, majd beléptem a nagyobb helyiségbe. Bent sötétség honolt csak a hold fénye világított be, és adott nekem valami biztató jelet. Az ágy puklis volt, tehát Jimin aludt, így egy nagy sóhajt kiengedve léptem az ágya mellé, s térdeltem le. Teljesen kisimult arcán csak úgy ragyogott a hold fehér fénye, ami angyalivá tette az előttem fekvőt. Sűrű pislogásom közepette mocorogni kezdett, de csak a hátára fordult majd  szuszogott tovább. Óvatosan mellé ültem a matracra, s tovább gyönyörködtet benne, lassan kisöpörtem egy fekete tincset homlokából. 

-Akkor fogtam fel mennyi fontos vagy nekem, amikor azt hittem elveszítettelek…-suttogtam magam elé. -...akkor éreztem a legerősebben a hiányodat! - simítottam finoman az arcára, és csak öt tudtam bámulni. - De kaptam még egy esélyt az élettől, és az életemben először nem tudom mi tévő legyek. - csuklott el halk susogásom, majd szememből a sós cseppek újra elő törtek. -És…nagyonhh félek…-szipogtam párat. -Félek az újra elvesztésedtől, és, hogy megint egyedül maradok. - töröltem le a lefolyó sírásom, mikor is egy meleg kezet éreztem meg a csuklómon. 

-Én is félek! - hallottam meg Jimin rekedt, de angyali hangját, majd tekintettem rá is kaptam. 

-De mitől vagy kitől?? Te vagy a legerősebben ember akit ismerek…- kezdtem el kötözködni vele. 

-Erős? - kérdezett vissza, s közben felület majd az ágy háttámlájának támasztotta a magát.

-Igen, az vagy! - fogtam két kezére, majd megszorítottam azt. - Most megsugok neked valamit! Egy ember jellemét nem az első találkozás határozza meg,... - halkultam el a mondatom közepén, és a fekete hajú néztem. -...hanem, ahogy utoljára találkoztunk. Emlékszel rá? - néztem rá reménykedve, és bólogatni kezdett, már könnyes szemekkel. 

-Igen…-szipogott egyet. -...emlékszem… 

-Azt hittem örökre elveszítettelek. Fájt a hiányod, és mindenhol, s mindenkiben téged kerestelek. - bújtam be hozzá a paplan alá, majd vele szembe feküdtem le. Gyönyörű! Ez az egy szó jutott csak eszembe abban a pillanatban. Lassan emeltem kezemet puha arcához és hüvelykujjammal simogatni kezdtem almácskáit. - Annyira gyönyörű vagy… - suttogtam kettőnk közé, mire egy kis mancsom éreztem meg a kezemen. 

-Jungkook…kérlek ne mondd ezt. Ne kergess hiú ábrándokba. - sóhajtott nagyot, majd, ahogy láttam megpróbálta lehajtani a fejét, de nem hagytam neki. Óvatosan közelebb másztam hozzá orromat megcsapta az édes illatta, homlokom az övének döntöttem, s úgy néztem az elöttem fekvőre. 

-Nyisd ki a szemed. - suttogtam ajkaira, mire lassan felnyitotta lélek tükreit, amik gyönyörűen csillogtak a holdfényben. -Szeretlek! - súgtam ajkaira és ráhajolva ízlelgettem azokat. Óvatosan mozdítottam meg párnácskáimat az övéin, mire lassan ő is bekapcsolódott a csókunkba. A szívem az fellegekbe szállt tettétől, s belemosolyogtam az első igazi csókunkba. Ekkor viszont egy kisebb hangoskodás csapta meg a fülem, és elválva mézédes párnáitól az ajtó felé néztem, de egy kéz vissza fordította a fejem magával szemben. 

-Jungkook…- szólított a nevemen és minden figyelmem a fekete hajúra irányult. - Hihetek neked? - ennyit kérdezett csak mire szívem hevesen zakatolni kezdett, és majd ki ugrott örömében. Bár kicsit csalódott voltam a kérdés hallatán, de félretéve a negatív gondolatokat, csak bólintottam neki válaszom gyanánt. Ekkor viszont ő tapasztotta össze ajkainkat, majd heves táncba hívott nyelvével. Testemen egy jóleső bizsergés lett úrrá, és kezeim is felfedező útra indultak, de a kinti hangok egyre hangosabban lettek ezért elválva tőle néztem rá lihegve. - Mi a baj? -kérdezett rá csodálkozva.

-Mingyárt jövök! - evvel felkeltem mellőle, majd a falap felé indultam, már a kilincset volt a kezem. 

-Siess vissza. - hallottam meg a hátam mögül a csilingelő hangját, s egy enyhe bólintással kiléptem a szobából a kivilágított folyosóra. 

Sziasztok.

Tudom, tudom elég rövidke rész lett, de ez most így jött össze. Viszont ígérem a kövi rész hosszabb lesz. 🙏😘
Pihenjetek sokat...
Millió puszika

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️