Az őrült bábja (Jikook) 🔞

23. Fejezet

Jimin szemszöge.

Amikor Hobi kiejtette a száján azt, hogy nekem a seggemen kell maradjak nagyon feldühített. Nem vagyok én valami batyu, hogy csak úgy ott hagy, és ő vígan mászkálhat. Nem zárhat be a négy fal közé... Nem!!! - ekkor hirtelen felpattantam a matracról, és ki siettem a nappaliba, ahol Jinnel találtam magam szemben.

-Hát te?? - nézett rám az újságjából.

-Elmegyek. - jelentettem ki, s már indultam is az előszobába a cipőm felhúzni.

-Hohoooooo nem eszik azt olyan forrón. Jimin nem mehetsz ki! Ezt Hobi a lelkemre kötötte. - állított meg engem.

-Csak figyeld! - löktem rajta egy kicsit, hogy odébb álljon.

-JIMIN. Fejezd ezt be. - marta a vállamba magas barátom.

-Majd befejezem ha elmondod mi folyik itt! - söpörtem le kezét magamról, s a kabátomért nyúltam.

-Joooo. Beszélek, de ígérd meg nem csinálsz semmi hülyeséget.

-Hmmm milyen hülyeséget tudnék csinálni??? - tettem vissza a kabátom és vissza battyogtam a nappaliba. Lazán ledobtam magam az ülő alkalmatoságra, és érdeklődő tekintettel néztem újdonsült barátomra, mire ő is leült mellém, s csak magam elé bámult. -Szóval?!?!- törtem meg a közénk beállt kínos csendet.

-Ez bonyolult. De a lényeg az, hogy Hobi segíteni akar neked. Ezért hozott ide Szöulba. - hallgatott el a mondat végére.

-De miben akar nekem segíteni??? - kezdtem el hadonászni a kezemmel.

-A...ahhh bassza meg Hobi ki fog csinálni!!! - csaptam magát fejbe. - Szóval a baleset, és az allergiás rohamod nem véletlen volt. Namjoon a drága fél testvéred műve, és Jacksoné. - ejtette ki a rideg tényeket, amiről fogalmam sem volt, így hideg zuhanyként ért a dolog.

-Mi van?!?! Ne hülyülj. Tévedsz... - Itt hirtelen a szavam a vágott, engem lenémítva vele.

-Nem tévedek, és ő sem. Ma megy átadni a bizonyítékokat! - és itt a kezét a szája elé kapta, szeritem ezt nem kellett volna elmondania nekem.

-Miiii??? Milyen bizonyítékot?!?! És kinek?!?! - néztem rá szurosan, de nem válaszolt nekem. - Jin!!! Beszélj már!?!?! - marta a vállába, s magam felé fordítottam.

-Sajnálom. Nem mondhatom el!!!- hajtotta le a fejét bűnbánóan.

-Basszus Jin! Hobi veszélyben van... BESZÉLJ!!! - kiabáltam rá indulatosan, amit sose szoktam tenni.

-Egy gyárépületbe találkozik valakivel éjfélkor. De többet nem tudok! - fújt ki egy nagy adag levegőt. Viszont nekem itt valami sántított, nem mondta el a teljes igazságot.

-Akkor indulok is. Van egy gyár negyed a város határán. Majd ott választ kapok mindenre. - válaszoltam neki idegesen és kifelé vettem az irányt megint.

-Jimin neeee!- rohant utánam.-Kérlek... veszélyes ne menj oda. Mindenki hallottak hisz! - és itt szóltam el magát nekem, de ő nem is vette észre.

-Tehát Jungkookkal találkozik! - fordultam vissza, és néztem rá összeszűkített szemmel.

-Miiii??? Ezt honnan... - hüledezett barátom.

-Jin. Hol találkoznak??? Ez nagyon fontos. Kérlek!!! - vetettem be a kiskutya szemeimet, aminek senki sem tud ellenállni.

-Ahhh jól van.- sóhajtott nagyot és a tarkóját kezdte vakargatni. - A város szélén az elhagyott gyárépületeknél a 0981 az, ma éjfélkor. - hajtotta le a fejét bűnbánóan.