.
.
.
Kora reggel indultak el Miyagiba még mielőtt lezárták volna az utakat. Matsukawa már ott volt. Mind a hárman a családjaikkal mentek el a virrasztásra, majd másnap a temetési szertartásra is, és valahogy Hajime egyiken sem sírt. Túl sok ember beszélt vele ahhoz - részvéteket mormolva, és vígasztaló hátbaveregetéseket adva. Hanamaki és Matsukawa egész idő alatt mellette voltak anélkül is, hogy megkérte volna őket rá. Hálás volt érte.
Pár napig még ott maradt a családjával, majd ő és Hanamaki, ezúttal már Matsukawával, visszaindultak Tokióba. A hó már elolvadt valamennyire, de még mindig hihetetlenül hideg volt, amikor megérkezve Hajime lakásához kinyitotta a kocsi ajtaját. Hanamaki leengedte az ablakát és kidugta rajta a fejét, miközben Hajime az útszélén babrált a csomagjaival és a kulcsaival.
- Hívj ha kell bármi, - mondta, de ez inkább hangzott egy parancsnak, mint ajánlatnak. - Bármikor. Ténlyeg. Bármikor.
Hajime bólintott, majd végignézte ahogy elhajtanak.
A lakás természetesen hideg volt. A tipikusan emberi, vizsgák utáni kupin kívül, amit maga után hagyott, mielőtt elmentek volna Miyagiba, az egész hely olyan lakhatatlannak érződött, mintha mindent egy réteg kosz fedett volna. Nem ártana hogyha kitakarítana már; vagy legalább eldobná a felgyülemlett szemét egy részét. De ahogy végignéz a helyen, minden energiája elhagyja a testét, ezzel teljesen kimerülten hagyva őt. Már csak a puszta gondolattól, hogy bármit is csináljon feneketlennek és üresnek érezte magát. A kanapéhoz csoszogva le is vetette rá magát, majd pár nyugodtan eltöltött pillanat után, erősen összeszorította a szemeit.
Amikor meghallotta, hogy kinyitódik a fürdőszoba ajtaja, azonnal felpattant a kanapéról.
A szíve hevesen vert, a tekintetét pedig egyenesen a fürdő felé szögezte. Annyira lefoglalta az, hogy kitalálja, hogy mégis hogyan védhetné meg magát pár díszpárnával és egy távirányítóval, hogy csak pár pillanat elteltével volt képes felfogni azt amit akkor látott. De még akkor sem hitt a szemeinek. Nem - biztosan csak a szemei - vagy az agya játszik vele. Valószinüleg a sok stressz miatt. A sokk. A gyász.
Bármi is legyen az, most nem kéne azt látnia ami előtte van.
Mert a fürdőszoba ajtaja előtt, a haja törölgetése közepette, nem más mint maga Oikawa Tooru állt.
____
YOU ARE READING
Bárhova is megyek (hozzád visszatérek) || IwaOi || (fordítás)
Fanfiction"Mi van ha az én és a te univerzumod között az a kis eltérés van, hogy az enyémben összejöttünk, és... és én élek?" Az univerzumok úgy vannak összevarrva mint egy könyv lapjai; amikor összérnek könnyedén áttudsz rajtuk sétálni egy másikba. Általában...
