Bűnössé tettél engem

Harmadik fejezet

Hat nap, azaz majdnem egy teljes hét telt el azóta hogy életemben először, és nagyon remélem hogy utoljára éreztem agyarakat puha nyakam ágyásába. Azóta aligha látthattak a kastély falai között, hiszen ki sem mozdultam a szobámból.
Miután Rynnys megmártózott a véremben tű hegyes fogaival, én hirtelen, mintha kikapcsoltam volna. Az utolsó emlékem az hogy Rynnys lefogja a szemem, és utána snitt. Semmire sem emlékszem, csak arra amikor már ebben a hatalmas fehérre festett, vasból kovácsolt keretű franciaàgyban ébredtem. Hallom a palota lakóit járkálni fel s alá. Legalább tudom hogy a halálban is van élet. Irónikus...Úgy, ahogyan az is miként nekem rettegnem kéne Rynnystől, de folyamatos vonzást érzek irányába. Mintha minden egyes lépését, tettét látnám a szemem előtt, érzem az illatokat amiket Ő is, amit a bőre tapint szinte a sajátomon érzem. Szinte fizikai fájdalom gyötör minden nap mióta nem láttam. De nem értem, ha azt mondtam neki, hogy nem félek mi okból hagyhatott itt. Bár tény és való, hazudtam... Nagyon is félek, vagyis félnem kéne. Hiszen Ő is az apja féle szörnyeteg. Csak egy vérivó.

A mai napnak már úgy a fele eltelhetett, mikor a szokásos szolgáló lány kopogtatott az ajtómon. A belépési engedély után, a szobát belepte a vidámság és az öröm. Frina, a szolgáló, melegséggel töltötte el a szívem. Bár vámpír ő is, a szívemhez Ő áll innen a legközelebb, és csakis benne bízok. Kissé Eterára hasonlít. Rettenetesen hiányzik a családom, és a gyerekek. Majdnem minden este álomba sírom magam. Az egyetlen dolog ami nyugtat, az egy fekete-vörös színben pompázó kandúr macska aki, mióta egyedülvagyok minden este meglátogat, megvárja míg elalszom majd távozik az éj leple alatt.
Mikor Frina elhagyta a szobát, sírásba törtem ki. Ez mostanában egyre többször előfordul, az érzelmeim egyszerűen kifordultak magukból. A kastély lakói ehhez már hozzászoktak. Az elején Frina nem tudta mit tegyen, rendszeresen volt hogy hirtelen elkezdtem előtte zokogni, a testemet véresre marni,karmolni. Sajnos arra is volt példa hogy megpróbáltam magam megölni, és ekkor pont egyedül voltam. Ami meggátolt a katasztrófa elkövetésében, az a belsőmben egy hang. Nagyon hasonlított Rynnys hangjára. Folyamatosan gátolt a rossz dolgok megtörténésének folyamatában. Mintha védene, dehát a közelembe sincs, már hat napja, meg amúgy is mi célja lenne azzal hogy megvédjen egy vérszívónak, aki valószínűleg csak azért mentett meg hogy a saját önkiszolgáló éttermének használjon. Nevetséges... Mire megnyugodtam, és kissé kiürült a lelkem, addigra már este lett. Vártam a macskára akinek a Dionus nevet adtam, de ma este nem tisztelt meg a jelenlétével. Furcsának tartottam és kis szomorúsággal is töltött el hiszen, szinte csak ő van aki nyugalmat tud adni és eltereli a gondolataim. Reméltem, hogy semmi nem történt a macskával. Nem tudnám elviselni ha őt is elviszíteném mint a családom. Haragszom az ősi szellemekre. Vajon mi okból tették ezt velem és a családommal. És mi van ha...? Mi van ha én mégsem halok meg és senkinek nem kell utánam jönnie? Ebbe jobban belegondolva akkor is inkább lennék otthon mint itt. Önző lennék? Meglehet. Azonban senki ne mondja azt nekem, hogy ilyen helyzetben amikor tudja hogy a biztos halál helyett az örökös szenvedés vár rá, nem kíván mást a saját helyzetébe. Teljesen mindegy mennyire rossz, vagy kínnal teli a helyzet.

Miközben gondolkoztam folyamatosan járkáltak az ajtó előtt. Azonban volt egy jelenlét amit nem csak hallottam de éreztem is. A nyakamat perzselés és biszergés keveréke árasztotta el. Mikor odanyúltam, a kezemet kellemes melegség töltötte el, amely onnan áradt ahol Rynnys fognyomai díszítették a nyakamon lévő bőrt és húsomat. Amikor elhagyta az ajtóm előtti teret a furcsa érzés megszűnt. A hat nap alatt először éreztem ezt az érzést. Furcsállottam, nagyon is, de aztán gyorsan el is engedtem a dolgot és annak tudtam be hogy biztosan eddig is jelen volt csak jobban lefoglalt az érzelmeim helyrerakása.

Már negyed tíz körül lehetett mikor úgy döntöttem, hogy a fürdőszoba felé veszem az irányt. Miután a fekete márványkádba (ami nekem a faluban lévő dézsa után elég furcsa volt) forró vizet engedtem, a ruháimtól megszabadulva, ami csak egy fehér alsóneműt és egy világos szürke lenge hálóing szerű ruhát tartalmazott, ami bokáig ért, fáradt testemet a víz alá helyeztem, ügyelve arra hogy a nyakamat lassan érintse a folyékony anyag, és a kínzó fájdalom egy kissé elviselhetőbb formája szakadjon rám. A testem ellazult, lekemet a nyugalom nedve itatta át. Így telhetett el körül-belül fél óra, miután úgy döntöttem hogy ideje kiszállni a kádból. A tükörbe nézve a látvány ijesztő volt, mégis teljesen más mint eddig. A bőröm fakóbb lett, az orcáim pirosabbak lettek a számmal egyetemben. A mellkasomon elhelyezkedő domborulataim, mintha kissé nagyobbak lettek volna, viszont a karjaim kicsit elvékonyultak, de ez semmiben sem gátol, valószínűleg azért mert hat napja körül-belül annyit eszek mint amit általában egy nap alatt kellene megennem. De még egy nap is többet eszek mint ez a hat nap alatt. Kicsit sem egészséges de nem tehetek róla, nem vagyok jól. A pizsamámat magamra véve, tehát egy bugyit és egy fehér szatén trikót, ami ismételten furcsa volt, hiszen egyszerű falusiként aligha megengedhettem magamnak ilyen ruházatot, felvéve, kiléptem a fürdőből és azonnal az ágyam felé vettem az irányt, sajnálatosan egyedül, hiszen kisállat társam továbbra sem látogatott meg. Még nem voltam fáradt, ezért az erkélyajtó felé vettem az irányt, amit egy üvegasztal és két fekete vasból kovácsolt szék, melynek ülőkéje vörös anyaggal volt befedve, ez által még puhábbá téve az alapból puha széket, díszített. Leültem, és nem csináltam mást csupán, néztem a csillagokat, arra gondolva, hogy akármennyire messze is vagyunk egymástól a hugommal és a családommal, mégis ugyanaz az ég alatt hajtjuk álomra a fejünket és "alusszuk" az igazak álmát. Bár én nem alszom sokat, azért remélem ők az idő előrehaladtával túl tudnak lépni azon hogy már soha többé nem láthatnak. Legalább ők ha már nekem nem fog menni. Borzató a hiányuk, és mivel nincs semmi másra koncentrálnom, ezért smaragd íriszeimet sós könnyek telítették el és folytak le az arcomon. Keserves sírásba törtem ki, immáron sokadjára a nap folyamán, de ez volt talán az eddigi legeslegfájdalmasabb. Kezeimbe ismét belemélyesztettem a körmeimet, és a húsomba vályva húztam végig a bőrömön, aminek köszönhetően, a vérem kibuggyant, és élő forrásként öntötte magából a vörös színt. Borzasztóan fájt, mégis a lelki fájdalmam most nagyobb volt és nem tudtam mit tehettem volna. Általában az önbántalmazás mindig segített, hiszen a fizikai fájdalom, elvette a figyelmem a lelkiről, most mégsem működött. A sírás és szó szerinti önmarcangolás közben annyira elfáradtak és fájtak már a szemeim, hogy vértől elázott bal karomra helyeztem fejemet, és figyeltem ahogy édes véremmel a sós könnyeim ötvözetet alkotnak ezzel létrehozva egy világos rózsaszín színt. Ezt elemezve szemeimet elnehezítette az álom, lecsukódtak, és elaludtam. Félálomba csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a karjaiban cipel az ágyam felé, letesz rá majd betakar, mellém rakja Dionus-t, és elhagyja a szobámat. Annyira fáradt voltam, hogy, szinte azonnal elnyomott újra az álom. Reggel az ágyból kikelve, azonnal a fürdő felé vettem az irányt, ahol a tükörbe nézve elszörnyedtem. Az egész arcomat vér borította, alig látszott ki alóla a fakó bőröm eredeti színe, a jobb kezemen lévő körmeimet és ujjbegyeimet is a saját vérem szinezte be, míg a bal kezemen lévő marcangolás eredményeit egy szintén vértől átázott nedves fekete ing takarta. Amikor leszedtem a kezemről az inget, kínzó fájdalmak közepette, ismét elszörnyedtem. A tegnap esti pusztításom, az eddigi legszörnyűbb amit valaha műveltem magammal. Szinte nem is látszódott a karomat fedő vékony bőr. Belepte az egész kezemet a körmeim által gyártott rettenetesen mély vályások sorozata, és az alvadt illetve a még mindig kissé sziporkáló vér egyvelege. A karomat langyos vízzel leöblítettem, majd valami krémmel amit az éjjel hagyott az alak az ágyam melletti komódon bekentem, és fáslival körbe tekertem. Mindezek után megfésültem hosszú, barna hajam és magas copfba fogtam. A mai ruhám, egy hátul fűzős, bézs színű arany szegéllyel és díszítéssel rendelkező, háromnegyedes karú, földigérő, három szoknyaréteges ruha volt. Mellé társult egy bézs topánka cipő. Miután mindezekkel megvoltam, elkezdődött a nap, és semmi érdekes nem volt minden ugyan úgy telt. Hamar el is jött az este, a szokásos esti rutinom után, az ágyamhoz sétáltam és szélére ültem. Már éppen feküdtem volna le mikor egy hang zavarta meg a cselekedetem, és ismét a furcsa nyakbizsergést éreztem. Kopogás hallatszódott az ajtóm túlfeléről. Az engedélyemet kivárta, és csak az után lépett be az ajtón. Én azonnal a nyakamhoz kaptam, és összehúztam magam az ágyam, tőle legmesszebb lévő sarkában.

-Ne gyere kérlek közelebb! Amikor azt mondtam, hogy nem félek, nem tudom mi vezérelt. Téged is egy szörnyetegnek gondollak, annak ellenére, hogy neked köszönhetem az életem...

A semmiből előttem termett, teljes egészében és a fülemhez hajolt aminek érzetére a nyakamhoz kaptam, amit Ő észre is vett.

-Szeretném, ha tudnád, hogy soha nem bántanálak ameddig te nem kéred. De nagyon nehéz visszafognom magam... Oly mámorító a véred íze. Magához vonz, és a bőröm perzselődik, ha nem vagy a közelemben. Szeretnélek biztonságban tudni téged, de inkább elviselem a fájdalmat minthogy téged bántsalak. Ezért hozattalak az ágyadba tegnap este, mert én nem tudtalak volna anélkül a közeldbe lenni hogy ne csapoljalak meg, és ezért küldtem hozzád a macskát is aki helyettem vigyáz rád. Hiszen mindent elborított a vörös véred illata, az elmúlt hat napban.

Mondta, majd nehézségek árán a nyakamhoz hajolt, és szörnyűség helyett csak egy csókkal hintette be a fognyomokat, majd szélsebesen elhagyta a szobát Rynnys.

Sziasztok!
Itt is lennék a következő résszel, ami lehet így is unalmas lett, de nagyon igyekeztem, nektek minnél izgalmasabbá írni.
Írjatok nyugodtan véleményt, és kérlek jelezzétek komment formájában a helyesírási hibát annál a bekezdésnél amelyik tartalmazza.
Remélem tetszett ez a rész is, és hogy az ez előttiek is. Köszönöm, hogy idáig elolvastad a történetet.

Ahhol el tudtok még érni és infót gyűjteni a könyvről:

TikTok: _xiennawriter_
Instagram: _xiennawriter_

Találkozunk jövőhét kedden!!
Addig is puszillak titeket, és olvassatok sokat! <33