Bűnössé tettél engem

Negyedik fejezet

"...szörnyűség helyett, csókkal hintette be a fognyomokat..."

Miután Rynnys elhagyta a szobámat én még mindig csak sokk hatás alatt voltam, és bámultam a velem szemben levő falat, közben a nyakamat érintettem azon a helyen ahol még mindig a csókjának perzselését éreztem, de valami más volt. Azonnal a fürdőbe rohantam, ahol hosszú hajamat a jobb vállamra söpörve a nyakamat kezdtem kémlelni, és számomra felfoghatatlan módon a fognyomoknak hűlt helye volt, és lecserélődött egy tetoválás szerű mintára amit pontosan nem tudtam eldönteni hogy mit ábrázol. Majd hunyorítva, közelebb hajoltam a tükörhöz és a számat eltátottam, a szemeim pedig tágra nyíltak. Mintha egy gyönyörű rózsainda alakított volna ki egy "R" betűt a lyukak helyén. Mikor ezt megláttam, bár tudtam hogy Rynnys már csak a közelben sincs, én mégis feltéptem az ajtót, és mezítláb, a fehér hosszú hálóruhámba utána indultam volna ha... Ha nincs neki dőlve az ajtófélfának, és ne várt volna rám.

-Szinte sejtettem, hogy utánam akarsz majd jönni, így hát inkább megvártalak, még itt, minthogy a fáradt, törékeny kis testeddel, a palota minden szegletében engem keress. -mondta úgy hogy rám sem nézett, neki támasztotta a fejét a fának, és szemeit becsukta. Nem kell elmondanom, hogy a szívem vadul kalapált a mellkasomban a látványára. Bár szegény rettenetesen fáradtnak tűnt, karikák borították a szeme alatti részt, ami fakó bőrén még nagyobb kontrasztot hozott létre a fekete színével. Na meg azért is mert észrevétlenül hirtelen hatalmas energiát fektettem abba, hogy szerencsétlen ajtómat kitépjem a helyéről. Ez volt a rosszabbik verziója a szívem szélsebes dobogásának.

-És amúgy is megtaláltál volna.- felelte miközben lassan felém fordította a még mindig ajtófélfának támasztott fejét, és rám emelte gyönyörű tenger szemeit. Még mindig elbűvölőek...

-Hogy érted, hogy amúgy is megtaláltalak volna? Ne nevettess, hatalmas ez a palota és mióta itt vagyok egyszer sem jártam a szobámon kívül- feleltem, Ő pedig csak félmosolyra húzta a száját.

-Ez itt a baj kicsi lány. De nem így értettem. A jelölésem a nyakadon mindig tudja hogy hol vagyok. Mikor a közelben vagyok, a nyakad elkezd bizseregni, ezzel jelezve, hogy nem vagyok tőled messze. Most is érzed, csak eddig az kötötte le a figyelmed, hogy engem bámulsz.-suttogta a végét már a fülembe miközben pimasz mosolyra húzta száját és még jobban elmosolyodott az arcom láttán, mikor realizáltam, hogy valóban bizsereg a nyakam ott ahol Rynnys nem is olyan rég megcsókolta. És ezzel egy időben realizáltam amit mondott.

-Mi az hogy megjelöltél? Nem vagyok tárgy hogy csak úgy jelölgessenek! Egyáltalán mit kellene erről tudnom? Akkor jársz majd rá a nyakamra amikor csak akarsz vagy mi?- kérdeztem fennhangon, teljesen kikelve magamból.

-Szóval meséld el nekem Rynnys Frein, vagy inkább szólítsalak gazdámnak? Ugyan mi jogon jelöltél meg engem mint egy kutya egy fát?-Kérdeztem már szinte üvöltve, mire Rynnys csak felém lépett, a kezeimet olyan erővel tartotta a fejem fölé neki szorítva annak az ajtófélfa résznek ahol nemrég még ő támaszkodott, hogy egy kisebb sikítás jött fel a torkomból, mire Ő lazított a szorításon. Csak pár centi választotta el az ajkunkat és az én smaragd szemeim az Ő, komoly tengerkék íriszeit bámulta. A szívem majd kiugrott a helyéről, amit egy izgalomba hozó mosollyal díjazott, majd nagyon lassan elindult az ajka az enyém felé, de mikor összeértek volna a feje irányt váltott és vészesen közel a fülemhez hajolt. Borzongás futott végig a gerincemen mikor ajkai súrolását éreztem fülem szegélyén. Mély sóhaj hagyta el a száját, mire a hideg is kirázott.

-Olyan nehéz magamat távol tartani tőled. Mióta megízleltem a véred, csak arra vágyom. A szervezetem nem képes már befogadni a más fajta vért. Folyamatos kínzásnak vagyok kitéve, miattad, azért hogy te most ne a népem gyomrában emésztődj, a tested pedig ne a többi halott társad testén száradjon ki teljesen. Úgyhogy megköszönném, ha visszább vennél ebből a viselkedésből és tiszteletet mutatnál irányomba. Nem szeretnék dührohamot kapni, és esetleg cafataidra szedni a saját szobád négy fala között ezzel a gyönyörű fehér falat vörössé varázsolni. Bár az a fal is gyönyörű lehet amit a te véred díszít.-mondta szinte vágyakozóan, és ijesztően halk suttogással.