Életeken át (BL történet! 🏳️‍🌈) BEFEJEZETT

1. fejezet

„Megígértem! Minket sem az élet, sem a halál nem választhat el többé. Megesküdtem, hogy rád találok, újra és újra! - csak állt ott, büszkén, arcán nem tükröződött érzelem. Senki nem látta a vihart, ami a lelkében zajlott, és készült kitörni. Felemelte a kezét, majd fellobbant a zöld láng, ami némán emésztette fel a mozdulatlan testet."

1. fejezet

- Várj meg Argus! Ne szaladj ilyen gyorsan! - kiáltotta Nidan, miközben a barátját üldözte.
- Úgy sem érsz utol! - gúnyolódott Argus.
- De ez csalás! Hamarabb indultál! - durcáskodott.
- Nidan mágus! Argus herceg! - jött a korholó hang a hátuk mögül. Mindketten azonnal megálltak. Tudták, hogy bajban vannak. Nidan irányt váltott és a morcos férfi elé sietett.
- Fő Mágus!- hajolt meg. Ekkor érkezett mellé barátja, aki leendő királyhoz méltóan kihúzta magát.
- Fő Mágus! - üdvözölte fegyelmezetten.
- Az édesapja hívatja önt, hercegem. Neked pedig Nidan, már a könyvtárban kellene lenned! - mordult rá a fiúra.
- Sajnálom, azonnal indulok! - hajolt meg mélyen és már futott is. Argus azonnal a nyomába eredt. - A te hibád! Te akartál versenyezni!
- És tőrt fogtam a torkodhoz, hogy utánam szaladj?- kérdezte a herceg gúnyosan.
Nidan csak morgott válaszul és lökött egyet a hercegen, aki hangosan felkacagott.
- Nidan!- ripakodott rá a Fő Mágus.
Argus gúnyos mosolyt vetett a fiúra, majd lefordult a folyosón, Nidan pedig a könyvtár felé vette az irányt. A mágus mellé lépett, és együtt tették meg a hátralévő utat.
- Nidan, ennél sokkal komolyabban kell viselkedned! Tisztelned kell a herceget, nem lökdösheted, vagy gúnyolhatod őt...
- De ha ő kezdi?- torpant meg.
A mágus leguggolt mellé, hogy a szemük egy vonalba legyen.
- Ő lesz a király, te pedig a mágusa. Tehát úgy is kell vele bánnod! A te feladatod lesz őt mindenben segíteni. Érted mit akarok ezzel mondani?

Nidan bólogatott, bár nem volt teljesen biztos abban, hogy érti. Hisz még csak egy hat éves gyerek. Benyitott a könyvtárba, rossz érzés fogta el. Fájdalom szorította a mellkasát, térdre rogyott, és sírni kezdett.
- Ne hagyj el! Maradj velem!- kiáltotta de nem tudni kinek. Egyedül volt. A szoba elsötétült, minden megváltozott. A könyvtár, ahol eddig volt most egy hideg barlang sötét terme lett. Nidan a kezeit nézte, ami csupa vér volt. Felemelte a fejét és felkiáltott.
- Helyre kell hoznod Erik! -sikította.

Ajtókopogás rántotta ki az álomból, olyan hirtelen ült fel, hogy bele szédült.
- Ébren vagy kicsim?- szólt be a résnyire nyitott ajtaján édesanyja.
Erik a mellkasát markolta. Szíve hevesen zakatolt.
- Már megint - suttogta
- Erik!
- Fent vagyok!
- Akkor öltözz kicsim, nem sokára indulunk.
Hallotta anyja lépteit távolodni. Vissza dőlt az ágyra és párnáját magához ölelte. Nagyon fáradtnak érezte magát. Vett egy nagy levegőt és kiült az ágya szélére. Lehunyta a szemét, de gyorsan meg is bánta, mert a véres kezű, sikoltó kisfiú arcát látta maga előtt.

- Egyél pár falatot! - tolt elé anyja egy adag lekváros gofrit, néhány szelet epret és banánt. Mellé rakott egy nagy pohár vizet és egy fehér kis dobozkát, amit Erik nagyon jól ismert.
Reggelije után a dobozért nyúlt, a kezébe öntötte a benne lévő pirulákat, az ujjaival tologatta őket.
- Vedd be és mehetünk!
Erik azon gondolkodott, hogy miért is szedi ezeket? Hisz semmi hasznuk. Az álmai nem szűntek meg és a hangokat is ugyan úgy hallja, csak fáradtabbnak érzi magát tőlük. Majd egyszerre az összeset a szájába borította és lekísérte a pohár vízzel.
- Kész vagyok. - közölte

- Két óra és itt vagyok érted - mondta neki az anyja miközben leparkoltak.
- Anya! Hamarosan húsz éves leszek. Azt hiszem egyedül is haza tudok menni.
- De úgy is itt a környéken van dolgom. Szívesen megvarlak.
- Rendben - sóhajtott Erik. A nő rámosolygott, de mosolya inkább sajnálatot sugárzott, nem boldogságot.
Erik kullogva vonult be Dr. Moor rendelőjébe. Jól ismerte már a helyet. Csukott szemmel el tudott volna ott közlekedni. Öt éves volt, mikor először ide hozták. Álmai már az óta megvannak mióta az eszét tudja. Kezdetben csak a királyságról, a Nidan nevű gyerekről és Argus hercegről álmodott. Amikor mesélt a szüleinek róla, ők úgy gondolták élénk a fantáziája. De mikor az álmok rémálmok lettek, mikor vérről és holtestekről álmodott, a szülei kezdtek megijedni. Majd jöttek a hangok, a halk susogás, a hívó szavak, amik a korral egyre hangosabbak lettek, ezért úgy döntöttek szakemberhez fordulnak. Eriket skizofréniával diagnosztizálták, amire gyógyszereket kapott. Valamennyire mérséklődtek a tünetei, de sosem múltak el.