Életeken át (BL történet! 🏳️‍🌈) BEFEJEZETT

6. fejezet

– Erik, ha szeretnéd, körbe vezethetlek a táborban! – ajánlotta fel a lány.
– Még beszédem van a fiúval! – mordult fel az apja.
– Nekem később is jó lesz – válaszolta Manna, a szemét le sem vette a fiúról, még kacsintott is rá, mielőtt távozott.

Mork a fejét rázta lánya viselkedése miatt.
– Rendben! – szólalt meg végül. – Nem beszélek mellé tovább. Azért vagy itt, mert úgy gondolom, segíthetsz nekünk.
– Én? – döbbent meg Erik – Hogy tudnék nektek segíteni?
– A kút vetett ki magából. Ez azt jelenti erővel ruházott fel téged.

Erik felkacagott, de gyorsan lefagyott a mosolya, amikor rájött, hogy a férfi nem viccel.
– Nekem nincs semmilyen erőm – hadarta zavartan.
– Lehet, csak nem tudsz róla. A kút vagy elnyel, vagy mágussá tesz. Mivel itt vagy...
– Hogy? Mi? Nem! – nem hitt a fülének. Abba sem volt hirtelen biztos, hogy jól hallotta az imént a férfit. – Esküszöm, nem vagyok mágus!

Erik vett egy nagy levegőt. Össze kellett szednie kusza gondolatait

– Bármennyire is hálás vagyok azért, hogy megmentettél, sajnos nem lehetek a segítségetekre. Haza kell jutnom, mielőbb.

– Hm – bólintott Mork. – Megértem. Elfogadom. Azért maradj még egy pár napot, hogy a karod rendbe jöjjön! – a féri újra a tájat fürkészte.

Eriket csak pislogott. Az imént még a segítségét kérte, most meg azonnal elfogadta, hogy a döntését, miszerint távozik.
– Köszönöm! – hálálkodott.

Éjszaka nehezen jött állom a szemére. Forgolódott a kényelmetlen ágyon. Végül a fáradság győzött. Amint lehunyta a szemét egy sötét helyen találta magát.

Minden feketeségbe burkolózott. Összefolyt a lent a fenttel és nem tudta, hol kezdődik az egyik, hol végződik a másik.

Körbe forgott, majd ijedten hátra tántorodott, amikor megpillantotta az előtte álló alakot.
– Nidan? – suttogta Erik.

A fiú ott állt előtte. Ugyan úgy nézett ki, mint, amikor az út szélén látta.. Bordó köpenye körbefogta a testét.
– Segítened kell! – mondta.
– Miért akarja mindenki, hogy segítsek? – dünnyögte Erik. – Én nem tartozom ide, hogyan is tudnék segíteni? Haza kell jutnom. Nem maradhatok itt tovább.
– Segíts! – ismételte Nidan.
– Mégis miben? – csattant fel Erik ingerülten.
– Találd meg a medált. Csak te találhatod meg. Ha sikerül, fogd és vidd magaddal! A te világodban nincs mágia, ott hatástalan. De amíg itt van, senki se lehet tőle biztonságban.
– De én... – kezdett volna mentegetőzni, indokot keresett rá, hogy ez miért borzalmas ötlet, de Nidan felemelte a kezét, ezzel elhallgattatva őt.
– Az egyik fele ott van ahol a négy folyó összeér. A másik a hegylánc legmagasabb csúcsán lévő barlangban. Találd meg és vidd magaddal! – a hangjában ellentmondást nem tűrő él csengett. Eriket elfogta egy rossz érzés, átjárta az egész testét. Attól félt nincs választása.

Miután befejezte a mondandóját Nidan köddé vált, Erik pedig felébredt.

– Ezt nem hiszem el! – suttogta aggodalmasan.

Másnap körbe járta a tábort. Figyelte az itt élő embereket, sürögtek- forogtak, senki sem tétlenkedett. Mindenkinek meg volt a saját feladata.
Ahogy elsétált pár kardját élező férfi mellett elszorult a torka. A férfiak metsző pillantással néztek rá, szemükben bizalmatlanság tükröződött. Erik hátrálva távolodott tőlük, így neki ütközött egy idős asszonynak. A férfiak mind megfeszültek, az egyik két a kard markolatára is rászorított, megemelkedett a rönkről ahol ült. Mint egy támadásra készülő oroszlán.
– Bocsásson meg hölgyem! – hajolt meg Erik a nő előtt. A korát nem tudta megállapítani, a haja fehéren omlott a hátára, egy- két helyen látszottak még eredeti hajszínének sötétlő nyomai. Nagy kosár ruhát tartott a kezében.
– Ne törődj velük! – bökött a férfiak felé, akik még mindig őket nézték.
Erik szégyenlősen elmosolyodott.
– Hagy segítsek! – mondta, majd átvette a kosarat az asszonytól. Meglepetten tapasztalta, hogy nem könnyű, ez az idős nő mégis gond nélkül cipelte.