Életeken át (BL történet! 🏳️‍🌈) BEFEJEZETT

16. fejezet

Erik a földre huppant és elfeküdt a porban. Az ereje végén járt, minden porcikája sajgott.

– Jól vagy? – lépett oda hozzá Dan. – Annak az átkozottnak hatása van rád?

– Nagyon fáj a talpam. – nyafogta a fiú.

A herceg morogván lépett el mellőle.

– Ne nyavalyogj már! – korholta.

– Én nem is, vagyis, oké nyavalygok, de, már mindenem hasogat. A földön alszom, folyton gyalogolunk, nem ettem értelmes ételt már egy hete, és olyan a szagom, mint egy disznónak, büdös vagyok. Az egyik ruhám koszos a másik szakadt. – hirtelen felült, hogy szembe nézhessen a herceggel. – Ágyat és meleg fürdőt akarok! Tiszta ruhákat és rendes kaját.

– Á, a szentekre, hát némulj már el egy percre! – kiáltott fel Dandelion.

Erik azonnal összezárta a száját. A férfi ingerülten dörzsölte meg a homlokát. Morgás tört fel a tokából, miközben hangosan kifújta a levegőt.

– Legyen! – legyintett. – Van itt egy falu a közelben. Megpihenünk ott éjszakára.

– Tényleg? – ujjongott Erik. – De várj csak! – nézett végig a hercegen – Nem lehet abból baj, ha felismernek?

– Miért ismernének fel?

– Na vajon miért? – Erik a fejét rázta. Nem akarta elhinni, hogy a herceg ezt komolyan gondolta. – Ott van például a ruhád – kezdett bele.

A herceg végig nézett az öltözékén, majd egyik szemöldöke kérdőn megemelkedett.

– Na meg a gyilkos függők a hajadban. – folytatta a fiú. – Látszik, hogy sokat ér. Arany igaz? A kő, ami díszeleg benne, sem hiszem, hogy üveg. Vagy tévednék?

– Rubin.

– Rubin. Hát persze, mi más! – csapta össze teátrálisan a kezeit. – Először is, ruhát kell szereznünk. Másodszor kezdeni kell valamit a hajaddal.

– A hajammal? – értetlenkedett Dan. – Mi bajod a hajammal?

– Semmi. Túl szép. Csillog és selymes. Ilyen nincs egy hétköznapi embernek.

Dan felemelt egy tincsét és megvizsgálta.

– Mit akarsz, mit tegyek vele?

– Először is vedd ki a díszeket. – magyarázta, majd körbejárta, mint a múzeumokban szokták a tökéletesen kifaragott szobrokat. – Megvan! –emelte büszkén a mutatóujját a magasba. –

Csüccs! – utasította a férfit, majd a vállánál fogva letolta a földre.

Meglepő módon Dan nem ellenkezett. Törökülésben elhelyezkedett, Erik pedig mögé térdelt. Tétován, mint a kisgyermek valami tiltott dologhoz, úgy ért a hajzuhataghoz. A szőke tincsek selymesen csillantak meg a napfényben.

Erik engedte, hogy átfolyjon az ujjai között. Hátra simította. A világos hajkorona a háta közepéig leért.

Hány nő ölne ezért. – mondta Dannak, közben beletúrt a férfi tarkója felől és végig húzta rajta a kezét, mint egy fésű.

A férfi összerezzent. Erik attól félt, hogy túllépett egy határt, de mivel a herceg nem fordult meg, és vágta őt pofán, így bátorkodott folytatni, amit csinált.

– Ezeket szedd ki inkább te, nehogy kinyíljanak, és véletlen nyakon szúrjalak vele – kuncogott fel.

Dan lecsatolta a haja végébe illesztett díszeket.