Életeken át (BL történet! 🏳️‍🌈) BEFEJEZETT

5. fejezet

– Maga meg kicsoda? – makogta Erik az előtte guggoló férfinak.

– Én is ezt kérdeztem tőled. – dörmögte válaszul.

– Tom! Tom! – kiabálta Erik, miközben feltápászkodott.

– Hallgass el te eszetlen! – mordult fel az idegen. – Még a végén ide csődíted a királyi katonákat.

– Mit mondott? – döbbent le Erik.

– Ha így ordítasz, még a végén holtan végezzük.

– Ó! Önök előadnak itt valamit a vásár miatt? – Erik a homlokára csapott, ahogy végig futott benne a felismerés. – Én nem vagyok tagja a színtársulatnak. – magyarázta. – Én a barátommal tartok a vásárra, de megálltunk és... Nem látta őt? Tom! – kiáltott újra.

A férfi megdermedt, majd az egész teste megfeszült. Mozgás zaja szűrődött be kintről, most már Erik is halotta.

– Remek! – mérgelődött a szakállas. – Mondtam, hogy fogd be a szád!

– Bocsánat! Nem akartunk belerondítani az előadásba. – védekezett megszeppenve a fiú.

– Mi az égről beszélsz te? Milyen előadás? Mit gondolsz, kik azok ott? Egy vándorcirkusz tagjai? Argus király emberei. És hála neked, meghallották, hogy itt vagyunk.

Erik felkacagott, amikor meghallotta Argus nevét.

– Rendben Tom, átvertél. Előjöhetsz! – kiáltotta és leporolta ruháját. – Tudod nem szép dolog a betegségemmel viccelni! – magyarázta barátjának.

– Az átkozott életbe! – rikkantott dühösen a férfi, majd Eriket a barlang falának lökte, és a kezét a szájára tapasztotta. – Hallgass el az ég ágyon meg! Különben puszta kézzel fojtalak meg! Könyörgöm egy szót se! – figyelmeztette, majd lassan a barlang oldalához lapulva, kardját a mellkasához emelve araszolni kezdett a bejárat felé.

Eriknek elege lett a játszadozásból. Hosszú és fárasztó napok voltak a háta mögött. A barátja meg ahelyett, hogy segített volna tovább lépni, ilyen baromságokba vitte bele. Gyors léptekkel kivonult a barlangból.

– Hé! – szólt oda a feléjük közeledő feketeruhás alaknak. – Wow! Nem semmi ruhák. Tom sokat költött. Nem tudom, mennyi pénzt kapnak ezért, de a dupláját adom, ha most abba hagyják. – mondta miközben a férfi felé sétált.

Erik visszanézett a barlangban lévő idegenre.

– Átkozott kölyök! Ilyen az én formám. Egyszer akarok valakinek segíteni az is a halálba visz. – acsarogta a morcos szakállas.

– Ne haragudjon, hogy elrontom a mulatságot – szólt újra a katonának. Aki rácélzott a nyíllal, amit a kezében tartott. – de nem igazá... – Mielőtt befejezhette volna a mondatát, kiszorult a tüdejéből a levegő, amikor a földbe csapódott.

– Te meg akarsz hallani? – üvöltötte a nem rég megismert ismeretlen, miközben Erik levegő után kapkodott alatta. A férfi felpattant és kardjával a másik embernek rontott.

Erik pár pillanatig csak feküdt ott próbálta feldolgozni a történteket. A karjába nyilalló fájdalom lezsibbasztotta a kezét. Megérintett a karját és döbbenten figyelte a tenyerét eláztató vörös vérét. Az imént a fekete ruhás férfi íjjal lőtt rá?

– Nem az nem lehet – suttogta. – Meglőtt, tényleg rám lőtt! – kiáltozta eszét vesztve – Mi a fasz? – ordibálta, ahogy felült, de ismét belé szorult a szó. Mert ebben a pillanatban a férfi a barlangból átszúrta kardjával a fekete ruhásat, majd a másiknak, aki közben megérkezett, egy suhintással választotta el a fejét a testétől.