Életeken át (BL történet! 🏳️‍🌈) BEFEJEZETT

11. fejezet

Erik úgy fújtatott, mint egy felbőszült bika. Düh, csalódottság és félelem kavargott benne. A rengeteg érzést feldolgozni sem volt képes. Legkevésbé kívánta most a herceg társaságát.
– Azt kérted ne menjek a közeledbe! – szűrte ki Erik a fogai között.
A herceg megemelte az egyik szemöldökét, meglepődött a fiú vérmességén. Erik szeme égett a benne gyülemlő könnyektől, de nem akarta megadni azt az örömöt a hercegnek, hogy sírni látja.
– Menj innen! – szólt a herceg az őrnek.
A férfi nem mozdult, ijedt arckifejezéssel nézett Erikre.
– Azt mondtam takarodj! – emelte meg a hangját a trónörökös, ellentmondást nem tűrően.
Az őr még mindig nem távozott, csak tétován toporgott.
– Ha most azonnal nem takarodsz el, esküszöm, elvágom a torkodat.
A férfi meghajolt, még egyszer Erikre nézett, majd sietve távozott.
– Pf! – fújtatott a herceg, miközben Erik elé guggolt. – Hogy csinálod ezt, te átkozott?
– Nem értem, miről beszélsz – vicsorgott Erik.

Eldöntötte bármi lesz is, nem hagyja magát.
– Ezt az ütődöttet is az ujjad köré csavartad. Hogy csinálod? Azt állítod nincs varázserőd. Akkor mégis, hogy vagy képes másokat...
– "Ezt is"? – vágott közbe. – Kit csavartam az ujjam köré? – Erik hangja hűvös volt. Félelem szikraját sem mutatta.
– Hogyan csinálod? – a herceg a szavakat lassan mondta ki, közben az ingjénél fogva közelebb húzta magához a fiút.
– Azt hiszed, félek tőled? – Erik még közelebb hajolt a férfihoz. Szemrebbenés nélkül állták egymás tekintetét.

Erik hirtelen arra lett figyelmes, hogy elkalandozik a gondolata. A jéghideg kék szemet fürkészte, szinte bele borzongott. Nyelt egy nagyot, próbálta összeszedni magát.

A herceg légzése felgyorsult, mellkasa szaporán emelkedett, majd süllyedt. A belőle áradó édes illat, a mező friss illatával keveredve megszédítette Eriket.
– Hogyan csinálod? – ismételte dühösen.
– Hallottad már azt a szót, hogy kedvesség? Több mindent el lehet vele érni, mint fenyegetéssel.
Erik megfogta az őt markoló kezet, és erőteljesen megszorította.

A herceget, mintha égetné a fiú érintése azonnal hátra hőkölt.
– Undorodom tőled! – ugrott fel a férfi, majd hátat fordított és elindult a kastély irányába.
– Az érzéseink kölcsönösek! – kiáltott utána Erik, majd hanyatt dőlt a hideg füvön. A lágy szellő csiklandozta a bőrét. Az eget nézte, a halványkék égbolton egy madár repült el fölötte. Azt kívánta, bárcsak ő is tudna repülni, akkor elmenekülhetne ebből a földi pokolból.

– Életben vagy? – kérdezte az őr, mikor visszaérkezett.
– Nem – morogta Erik.
– Csinált veled valamit? – végig nézett a fiún valószínűleg sérülések után kutatva.
Erik csak a fejét rázta. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát.
– Visszamehetnénk? – kérdezte az őr zavartan.
– Tőlem! – Erik felállt leseperte magát és elindult.

Az őr nagy léptekkel követte. Majd a vissza úton Erik arcát bámulta.

A fiút kezdte nagyon zavarni, így megtorpant és az őrnek szegezte a kérdést.
– Mi van? – ingerültnek hangzott.
– Semmi, csak azt nézem vajon elment–e, az eszed.
– Mire jutottál? – gúnyolódott.
– Nem vagyok biztos benne, de nem tűnsz épeszűnek.
Erik a szemét forgatva tovább sétált.
– Talán igazad van – válaszolta.

A szobájába visszaérve, ledobta a köpenyét és bevetette magát az ágyba. Azon kattogott mit meg nem adna, ha itt lenne az iPade. Felnevetett, mennyire szánalmas gondolat ez most. Mégis a fél karját oda adta volna, egy kis zenéért. Körbe pillantott, a szeme megragadt a sarokba dobott naplón. Nem akarta azt olvasni tovább. Nem akart most többet "hallani" az őrült királyról, és a lázadók katonájáról, aki képes gyerekeket ölni. Benyúlt a párnája alá és kivett egy másikat.