Csak egy szám /Carlos Sainz ff./ ✓

első

Lydia

Fél órán keresztül kérleltem apát, hogy ne magángéppel utazzunk, mert az olyan uncsi, de hiába, mert végül ott kötöttem ki. Még Lewis, George és Mick se velünk jött, így tényleg dög unalom volt az egész, mert apát már teljesen beszippantotta a munka.

Az ablakon bámultam ki, majd egyre álmosabbnak éreztem magam. Meglehet, hogy az éjjel folyamán többet kellett volna aludnom legalább a repülőút miatt. De ez nem történt meg, szóval a repülőút elején bealudtam.

-Lydia!- rázott fel apa.- Ébredj megérkeztünk!

-Jövök.

Miután sikeresen leszálltunk a gépről a csapat kettő pilótáját kezdtük el keresni, akik nem voltak a megbeszélt helyen. Apa majd' felrobbant, mondván az a kettő észkombájn megint hozza a formáját.

-Hellóka Wolffok!- csapódott mellénk Mick, mire arcom felragyogott, hogy végre valakivel lehet beszélgetni.

-Mick!- öleltem magamhoz.

-Szia Mick!- intette apa, majd sokadjára körbevezette tekintetét az épület területén.- Nem láttad az a két jómadarat.

-A két jómadár alatt Lewist és George-ot érti?- kérdezte közelebb hajolva hozzám, mire csak bólogatással válaszoltam.- A Ferrárisokkal beszélnek.- nézett apára.

-Hányszor mondtam már, hogy nem beszélünk az ellenséggel?- játszotta túl magát.- Jöttök?- nézett ránk apa, mielőtt elindult volna a piros pólós csapat felé.

-Én inkább megkeresem gyorsan Estebant.- ingatta fejét Mick.

-Én megyek!- léptem apa mellé, majd nekiindultunk. A két pilótánk tényleg kettős Ferrari felíratú pólós férfival beszéltek.

-Szép napot fiúk!- lépett apa oda hozzájuk ezzel felbeszakítva az egyik számomra ismeretlen pilótát.

-Sziasztok!- intettem zavartan.

-Lydia!- ölelt magához Lewis. Közben tekintetem összeakadt egy sötétbarna szempárral és egyszerűen képtelen voltam elfordítani a fejemet.- Fáradtnak tűnsz.- állapította meg a világbajnokunk.

-Aludtam a repülőn.- legyintettem, majd George is magához rántott.

-Viszont, ha már itt vagyunk, akkor bemutatom nektek a lányomat!- intézte apa szavait a számomra még mindig ismeretlen férfiakhoz.- Lydia Wolff a tizennyolc éves lányom!

-Sziasztok!- köszöntem újra.

-Charles Leclerc vagyok! -rázott velem kezet ezek szerint Charles. A másik pilótát meglökte, hogy meginduljon felém.

-Carlos Sainz!- rendezte le gyorsan a kézfogást, majd vissza is állt pilótatársa mellé.

-Örülök a találkozásnak!- mosolyogtam rájuk kicsit oldottabb hangulatba, amit Charles viszonzott is, azonban Carlos, akivel az előbb úgy összenéztünk, csak unottan bámult rám.

-Tényleg fáradtnak tűnsz, nem aludtál az éjjel?- karolta át vállamat Russell.

-De aludtam.

-És mégis mennyit?

-Azt nem tudom pontosan megmondani.- lopva Carlosra pillantottam, mire csak azt láttam, hogy elkapta rólam tekintetét és halvány bosszúval megrázta a fejét.

-De ahogy látom, nem aludtál sokat.

-Mindegy.- legyintettem.- Legközelebb legyet ott időben a megbeszélt helyen, apa kicsit kiakadt.- mondtam olyan hangerővel, hogy édesapám is épp meghallja.

-Szerintem inkább induljunk, mert mindjárt itt lesz értünk a kocsi.- tolt meg az adott irányba.- Öröm volt találkozni fiúk.- szólt még vissza nekik, majd végleg hátatfordított nekik.

Carlos

Mikor megláttam azt az ismeretlen lányt, rögtön végigmértem, majd mikor észrevettem, hogy ő is engem pásztázott, azonnal megkerestem tekintetemmel az övét.

Viszont az feltűnt, hogy a másik kettő pilóta nagyon legyeskedett körülötte. Talán ő is olyan, mint a többi? Szépsége ellenére ő is apuci pici hercegnője?

-Viszont, ha már itt vagyunk, akkor bemutatom nektek a lányomat!- fordult felénk Toto.- Lydia Wolff a tizennyolc éves lányom!

-Sziasztok!- intett egy aprót, amit őszintén aranyosnak találtam. De nem! Baszki ez a lány, csak tizennyolc éves lenne? Az azt jelenti, hogy tíz év van kettőnk között, ami azért nem kevés.

-Charles Leclerc vagyok! -rázott vele kezet Charles. Viszont én nem mozdultam helyemről, csak álltam egy helyben, erre Charles meglökött, hogy illene bemutatkoznom.

-Carlos Sainz!- annyira meglepődtem bőre puhaságát, hogy gyorsan elrántottam a kezemet.

-Örülök a találkozásnak!- mosolygott ránk Lydia. Hmm Lydia érdekes név.

Miután elköszöntek tőlünk, vagyis inkább Toto elterelte őket, mi is a hotel felé vettük az irányt. Egész úton Lydia járt kelt a fejemben és akárhogyan akartam nem tudtam kiverni onnan. Ahogy George és Lewis foglalkozott vele olyan érzésem volt, hogy Lydia is elkényesztetett kislány, mint sokan mások. Úgy éreztem, hogy csak unalomból van itt és kísérgeti Totot.

De ezek ellenére bűnösen szép és kedves. De ez lehet, hogy csak a látszat. Sőt őszintén reméltem, hogy csak a látszat, mivel akkor könnyebb dolog lenne eltüntetni őt a gondolataimból.

Vacsora közben többször is rá tévedt a tekintetem, de mindig szembesülnöm kellett azzal, hogy Lewis, George és Mick ott van mellette és úgy bánnak vele, mint egy úrihölgyel.

Hercegnő!- gondoltam gúnyosan.

De eljátszottam a tudattal, hogy milyen lehet nevetni és szórakozni vele, úgy, ahogy a másik három barátom tette.

Instagram: dina_writer_
Tiktok: dina__writer