Csak egy szám /Carlos Sainz ff./ ✓

tizenegyedik

Lydia

Sietősen kerestem meg apát, akit végül az irodájában találtam meg. Viszont meglepetésemre nem egyedül volt.

-Jó napot!- mosolyogtam barátságosan az idegen férfira és a mellette ülő fiúra.

-Szia!- viszonozták gesztusomat.

-Mit szerettél volna apa?- fordultam felé.

-Be szeretnélek mutatni valakinek.- állt fel és intett, hogy lépjek oda mellé.- Ő itt Wyatt Turner, a pszichológusunk, és a fia Adrian.- intett a két másik személy felé.

-Üdvözlöm önöket!- biccentettem.

-Örülök, hogy végre találkozhatunk!- állt fel a helyéről Mr. Turner.- Sokat hallottam már rólad.- rázott velem kezét.

-Arra gondoltuk, hogy körbevezethetnéd Adriant, mivel még nem járt ilyen helyen.- vázolta fel apa a terveit, mire meghökkenve néztem rá. Mi vagyok én, egy idegenvezető?

-Öhm, rendben!- vontam meg vállaimat, hiszen apa kitalálta, nem ellenkezek.- Most?- indultam el az ajtó felé, majd láttam, hogy apa bólintott, ezzel Adrian már talpra is ugrott.

Egy darabig még egészen jól el is beszélgettünk, azonban, mikor többször összeért a kezünk, vagy mutogatás közben hozzámért, egyre inkább éreztem magam kellemetlenül Adrian mellett.

-Téged kerestelek!- karolta át vállamat egy ismerős személy, aki már nagyon hiányzott és jelenleg jobb időben nem is jöhetett volna.- Rég láttalak Princesa.- mosolygott le rám.

-Nem is volt az olyan régen.- mivel előző este együtt aludtunk...

-Rég volt az!- jelentette ki mélyeket bólogatva.- Carlos vagyok!- fordult Adrian felé, aki furcsán méregette az engem karoló férfit.

-Adrian!- biccentett kelletlenül.

-A Merci pszichológusának fia.- magyarázzam, mire Carlos csak bólogatott. Nem csodálom, hogy nem érdekli.

-Fázol Lyd?- simított végig karomon a spanyol, mikor észrevette, hogy kirázott a hideg.

-Fél órája esett az eső, igen.- bólogattam. Spaban kimonodttan nem olyan volt az időjárás, mint ahogy én azt elképzeltem, ezért az öltözékeim sem olyanok, amelyek ilyen időhöz megfelelőek. A kapcsolatom Carlossal pedig nagyon sok féle. Nem, nem vagyunk együtt. De még barátoknak sem mondanám magunkat. Többször aludtunk együtt vagy néztünk meg egy filmet összebújva, de semmi több.

-Vedd ezt fel!- nyomta kezembe, az eddig ő kezében lévő kapucnis pulcsit.- Majd visszaadod.- mosolygott.

-Lyd van erre egy büfé, ugye?- szólt közbe Adrian, mire értetlenül bólogattam, mivel öt perc nem telt el azóta, hogy megmutattam neki. És mi az, hogy Lyd? Nem a barátom, hogy így szólítson.- Nem iszunk meg valamit?- nagy szemekkel néztem rá, és hirtelen nem tudtam mit felelni kérdésére.

-É...én nem tudom. Nem kéne már mennünk? Látni szeretném az időmérőt.- jelentettem ki, bár az időmérő kezdéséig sajnos még volt időnk.

-Addig még van időnk! Szóval?

Éreztem, hogy Carlos kicsit erősebben szorította vállamat, majd kisebbet sóhajtva elvette rólam a kezét, mire meglepetten néztem rá.

-Magatokra hagylak titeket.- mérte végig Adriant, majd felém fordult.- Vedd fel a pulcsit, nehogy megfázz!- majd, ahogy elhaladt mellettem a fülembe suttogott.- Megtarthatod!

És rájöttem, hogy Carlos magamra hagyott ezzel a tenyerébe mászó Turner gyerekkel, akivel végül kénytelen voltam meginni egy üdítőt, majd, mikor végre valahára visszakísértem az apjához, utána szó szerint Mick mellé rohantam, belekaroltam a kezébe és el sem engedtem.

-Kinek a pulcsija van rajtad?- nézett le rám kérdően.

-Shh!- tettem mutatóujjamat szája elé, hogy fogja be azt a csinos kis száját.

-Carlosé?- tátogta, mire pironkodva bólogattam, majd fejemet visszafordítottam a képernyő felé.- Valahogy éreztem.- jegyezte meg.- Nem szimpi ez az Adrian gyerek, bevallom neked.

-Nekem sem.- mondtam, miközben még mindig a közvetítést figyeltem.- Meg kellett innom vele valamit.- húztam el a számat.

-Kedves spanyolunk tud róla?- kérdezte, mire szúrósan néztem rá.

-Te nem tudsz halkan beszélni?

-Senki sem figyel ránk.

-Egyébként tud róla.- fejeztem be ennyivel, majd minden figyelmemet az autóknak szenteltem.

~

Carlos

Éppen nyugodtan lépdeltem a Landoval megbeszélt találkozónk helyére, mikor megláttam, hogy Lydia egy idegen sráccal beszélgetett. Elöntött valamilyen érzés, de az Istenért se vallottam volna be magamnak, hogy micsoda.

Mikor Lyd felém fordult láttam, hogy a csávó szeme lejjebb kalandozott Lydia mellkasára, mire egy amolyan, ami az enyém az az enyém ösztön feltört bennem. Aztán le kellett állítsam magam, mielőtt Adriannak ugrottam volna, mikor meghívta Lydet. Tudtam, hogy nem rendezhetek jelenetet. Ezért beletörödtem, de legalább a kivágott felsőt eltakarta a pulcsi, amit Lydnek adtam. Kibaszottul jól nézett ki abban a feszes felsőben, viszont a pulcsimban még jobban...

Szívesen nézegettem volna tovább Lydia és Adrian párosát, és örlődtem volna még magamban, viszont Lando várt rám, és már így is picit késésben voltam, szóval sietősen elindultam a fiatal fiú felé, aki már a megbeszélt helyen várt, és persze nem maradt el, hogy kérdőre vonjon a hollétem felől, mivel nekem nem szokásom késni.

Instagram: dina_writer_
Tiktok: dina__writer