Csak egy szám /Carlos Sainz ff./ ✓

tizenkettedik

Lydia

Este úgy vettem észre, hogy Mick nem volt elég fáradt, mivel fél tizenkettőkor hívott át a szobájába, hogy fontos dolgot kell megbeszélnünk.

-Nagyon ajánlom, hogy tényleg fontos legyen, mert én aludni szeretnék!- csapódott be mögöttem az ajtó a kelleténél hangosabban.

-Hidd el, tetszeni fog.- megpaskolta maga mellett az ágyat, ahova le is ültem, majd törökülésben felé fordultam.

-Szóval?- húztam fel szemöldökeimet, miután sikeresen elnyomtam egy ásítást.

-Beszéltem Estebannal.

-És?

-Pierre és ő kitaláltak valamit, amibe minket is be szeretnének vonni.

-Mégpedig?

-A szünetben elmehetnénk közösen nyaralni Olaszországba!- mosolyodott el.- Esteban barátnőjének van valami bazi nagy nyaralója, na oda mennénk.

-Négyen?

-Nem éppen!- nyalta meg kiszáradt ajkait.- Kicsit többen.

-Oké, és kik azok a kicsit többen?

-Hát ugye Esteban és a barátnője, te, én, Charles, Pierre, Lando és Carlos. Pierre barátőjét is be akarták szervezni, de éppen nem ér rá akkor. Szóval mit gondolsz?- darálta le mondani valóját.

-Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e Mick.- húztam el a számat.

-Kikapcsolódnál kicsit. Annyira be vagy mostanában feszülve.

-Az már biztos, hogy a többiek mind mennek?

-Igen!- bólogatott.- A szünet második hetében lenne, tök jó lehetőség neked is a spanyoloddal.- érvelt, mire arcom érezhetően felvette a vörös szín árnyalatát.

-Még átgondolom Mick, oké? Lehet, hogy apáék el sem engednének.

-Szívem, lehet, hogy te elfelejtetted, de én nem. Elmúltál tizennyolc.

-Jó tudom.- bólogattam, mivel ez tényleg bugyuta kifogás akart lenni.- Átgondolom.

-Naaa, légyszi Lyd.- nézett rám kék szemeivel, miközben száját lefelé görbítette és szemei csillogni kezdtek.

-Ne! Ne nézz így!- toltam meg mellkasát.

-Mégis miért?- adta a hülyét.

-Mert tudod, hogy ennek nem tudok ellenállni.

Mick csak büszkén elmosolyodott, mikor látta, hogy vonásaim kezdtek megenyhülni.

-Ahj Istenem!- sóhajtottam egy nagyot. Tény, hogy vonzott az ajánlat, de tudatlannak is éreztem magam egyben.

-Akkor benne vagy?- lelkesedett szinte azonnal be.

-Asszem'.

-Szuper!- pattant fel mellőlem, majd egy puszit nyomott az arcomra, utána pedig felállt és az ajtó felé vette az irányt.- Akkor jó éjt pici Ldy, holnap tala.- intett és kilépett a szobából, ami történetesen az ő szobája. Nevetve dőltem be a párnák közé és vártam, hogy Schumi mikor robban vissza a szobába. Magam sem tudtam, hogy miért, de nem mentem utána, tudtam, hogy Mick nem fog kárt tenni a dolgaimban, szóval nem árt azzal egyikünknek sem, ha a szobámban alszik. Gondolatban megvontam a vállamat, majd magamra húztam Mick takaróját.

Valószínűleg elbóbiskolhattam, mivel ijedten néztem fel az éppen nyíló ajtóra, ahol Mick lépett be.

-Te miért nem szóltál?- nevette el magát, miközben én meg a világomat sem tudtam.

-Gondoltam majd rájössz.- mosolyogtam, majd kikászálódtam az ágyból és egy intés után átsiettem a szobámba, ahol a szívbaj jött rám, mikor észrevettem, hogy valaki ült az ágyam szélén. Meghökkenve álltam meg az ajtóban, majd felnyomtam a villanyt, hogy rájöhessek ki az.

-Nyugi, csak én vagyok Princesa.- szorította össze szemeit a spanyol a hirtelen fény miatt.

-Ohh oké.- bólogattam.- Hogy hogy itt vagy?- ültem le mellé, közben pedig a telefonomon meglestem, hogy mennyi az idő, ami pontosan fél egy volt. Ilyenkor a pilótáknak nem éppen aludniuk kellene?

-Nem tudtam aludni.- vonta meg a vállát.- De el nem hiszed, hogy hogyan meglepődtem, mikor Mick nyitott ajtót. Vagyis először azt hittem, hogy veled alszik, de mikor mondta, hogy nem vagy itt, akkor nagyot néztem.- mosolyogott, ami irtó aranyosan állt még mindig neki.

-Ez úgy történt, hogy áthívott, hogy valami fontos dolgot akar mondani, aztán végül ő lépett le a szobából.- feküdtem be a takaró alá.- Itt maradsz?- ez a kérdés és szituáció, sajnos vagy nem sajnos az elmúlt idő alatt szinte teljesen megszokottá vált nálunk.

Bólogatva feküdt le mellém, majd szinte azonnal magához szorított, mint valami plüss macit.

-Mick arról az Olasz nyaralásról beszélt.- jelentettem ki.

-Á értem. Ugye eljössz?- simított egyet hátamon.

-Schumi rávett.- bólintottam beletörődően.

-Jó lesz!- szorította egy pillanatig meg karjait körülöttem.- Élvezni fogod te is!

-Remélem!- szemhéjam egyre csak nehezedett, mígnem már nem bírtam nyitva tartani őket.- Ügyes legyél holnap!- szólaltam meg csukott szemmel.

-Az leszek!- hintett egy puszit homlokamra.

-És légy óvatos!

-Ígérem, az leszek!

-Köszönöm!- suttogtam, majd Carlos lélegzetvételeire kezdtem koncentrálni. Mikor Carlos kocsiba ült, mindig elfogott egy érzés. Féltettem. Féltem, hogy bármelyik pillanatban bármi rossz történhet vele, és akkor én mégis mit fogok tenni, mégis mit tudnék tenni. Veszélyes sport a forma 1, de ez a szenvedélye, és egyértelműen csak támogatom benne.

Instagram: dina_writer_
Tiktok: dina__writer