Fék Nélkül

4. fejezet

- Miért kell ezt csinálnia!? - mérgelődött Emily.

Éppen egy padon ülünk a folyosón, és hallgatom ahogy Emily ki adja magából a feszültséget. Az első óra gyorsan eltelt. Nehéz volt egyszerre Emilyvel chatelni, és az órára figyelni. Emilynek szüksége van rám, nem hagyom cserben! Tudtommal csak négy óránk van megtartva, szóval hamar vissza tudunk menni a kollégiumba.

- Valóban bunkó. De nem igazán kéne vele foglalkoznod most, hogy megmutatkozott. - közöltem nyugodtabb hangnemben, majd a vállát simogattam megnyugvás képpen.

- Köszönöm, hogy velem vagy most Rachel! Másképp nem bírtam volna ki ezt a terhet. - mondta kedvesen, majd rám néz nagy mogyoró barna szemeivel, és megölel. Természetesen vissza öleltem.

A többi óra gyorsan eltelt. Emilyvel ülünk az utolsó órán. Éppen jegyzeteltünk, amikor Emily a telefonjáért nyúlt, és valamit pötyögött.

- Mi az? - kérdeztem suttogva.

- Semmi, majd elmondom. - mondta ő is suttogva, majd le rakta a telefonját, és jegyzetelt tovább. Hazudnék ha azt mondanám, hogy sunyiba nem pilantottam vissza rá, mikor pont egy apró mosolyt láttam az arcán. Vajon pasizik? Ha pasizna biztosan elmondta volna nekem. Vagy talán nem?..

|14:15|

Vissza érve a kollégiumba Emily még mindig nem mondta el kivel chatelt órán. Engem majd szét tép a kíváncsiság, de nem akarom ezzel zaklatni. Az egész kollégium most zajos, az állatkertre emlékeztet. Brian vajon miket csinálhat itt? Emilyvel a liftben állunk, majd újra pittyent a telefonja, aztán megint, és megint. Már nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá. Mi baj lehet belőle?

- Még mindig nem mondod el kivel beszélsz? - teszem csípőre a kezem majd fel húzott szemöldökkel nézek rá. Rám néz, és mosolyogva sóhajt.

- Ne haragudj, csak még nem köszöntem el tőle. A szobába elmondom jó? - megsimogatta a karom majd csillogó szemekkel nézett rám.

- Jolvan. - rá bólintottam.

Amint a szobához értünk, Emily le dobta magát az ágyra, és nagyot sóhajtott.

- Végre itthon! - simogatta az ágyát majd rám mosolygott. Kuncogtam, majd le ültem vele szemben az ágyamra, keresztbe tettem a lábaim, és vártam, hogy elmondja kivel beszélgetett ma egész nap.

- Jó okééé! Elmondom mivan. - fel ült mosolyogva majd ő is keresztbe tette a lábait. - Patric Conorral beszélgettem, a mostoha tesómmal. - kikerekedett a szemem. - Igen tudom fura, de ő mindig kedves volt hozzám! Most is csak annyit kérdezett, hogy milyen a suli, hogy vagyok, és még valamit.. - halkult el.

- Mit kérdezett még? - kérdeztem kíváncsian. Talán rá tapintottam valamire. Emily mindig olyan boldog mikor Patricról beszél, lehet, hogy van köztük valami. Még nem említette, hogy a Conor család gazdag. Ezt onnan tudom, hogy ma az egyik szünetben rá kerestem, hogy mi köze van bármihez is a "Conor" névhez. A "Conor" az egyik legnagyobb céges vállalat Los Angelesben, hatalmasat néztem mikor ezt adta ki a Google. Azt is olvastam, hogy Patricon van a sor, hogy az apjával vezesse a céget. Brian a következő áldozat akin ezt végre hajthatják. Azt nem értem, hogy Emily miért nem mondta ezt el nekem! Talán szégyelli?

- Patric ma megkért, hogy menjek el a ma esti autó versenyre. - mondta sóhajtva. - Rachel, ugye jössz velem? - könyörögve mellém ült. Autó verseny?

- Autó versenyzés? Mégis mióta csinálják ezt? - kérdeztem tudatlanul.

- Nincsenek jóban az apjukkal, és így vezetik le a feszültséget. De Patricot nagyon féltem! Többször előfordult, hogy utánuk osontam minden versenyre, és néztem ahogy mindig győznek! - mosolygott. - Ne haragudj, hogy nem mondtam még el ezeket, és azt is, hogy nem kis mennyiségű pénz összeg hever a zsebükben. - le hajtotta a fejét szomorúan, és az ujjait kezdte babrálni. Sosem tudnák rá haragudni, ezért végképp nem!

- Emily, nem haragszom! Csak furcsáltam, hogy még nem mondtad el. - simogattam a kézfejét. - De nem hiszem, hogy én ahhoz a társasághoz illenék. Amúgyis tanulnom kell! - mondtam határozottan. Emily csettintett egyet a nyelvével majd sóhajtott.

- Rachel ez még csak az első nap volt! Semmiből nem kaptunk házit. - fel állt, és csípőre tette a kezét. - Kérlek! Gyere el velem! Esküszöm csak nézelődünk aztán haza jövünk! Kérleeeek! - le térdelt elém, és könyörgött, mintha az élete múlna rajta. Vicces volt ezért kuncogtam rajta. Valóban nem adtak fel házit a tanárok, hiszen ez még csak az első nap volt. Úgyhogy csak ezért mondtam azt, hogy

- Rendben, elmegyek. De ezt soha többet ne csináld! - mondtam kuncogva majd egy párnát a fejéhez vágtam mire ő eldőlt, majd nevetve fel állt, és hozzám vágott ő is egy párnát. Nagy párna csatába kezdtünk. Valamiért azt érzem, hogy ezt még megfogom bánni.

|17:00|

Emily bele vágott a lecsóba. A ruhás szekrényébe bújt, szó szerint, és egy általa "normális göncöt" keresett. Én aki egy fekete farmer nadrágot, és egy fekete trikót vett fel, csak úgy néztem Emilyt hogyan szenved. Kicsit sajnáltam is mert már egy órája keresi a megfelelő ruhát. Fogalmam sincs minek, vagy kinek akar ennyire ki öltözni. De örülök, hogy megadja a módját! Nemrég ebédelni is voltunk a Lo'Risban, ott is csak azt tudta hajtogatni, hogy vajon mit vegyen fel.

- Oké megvan! - kiált fel izgatottan. A ruhára néztem, és valami jobbra számítottam. De ha ez tetszik Emilynek nekem is tetszik! Egy hosszú ujjú fehér has pólót fogott a kezében, aminek a felső részénél ki van vágva, és csak a melleit takarja el. Csinos. Majd egy hozzá illő fekete farmer nadrágot választott mint az enyém.

- Jolvan kezdjünk el sminkelni! Be göndörítjük a hajunkat? - kérdezte izgatottan. Igent mondtam, mert még soha senki nem akart ilyen barátságos lenni velem. Azt hiszem végleg megtaláltam a legjobb barátnőmet, Emily Conort. Brian mostoha testvérét..

|17:45|

Emily ki sminkelt. Nagyon fura ennyi mindent érezni az arcomon! De azt hiszem nem gond. Örülök, hogy Emilynek nem esik nehezére széppé varázsolni magát, és másokat.

- Azta Rachel! Gyönyörű így a hajad! - dícsért. - Imádni fogom ha mindig nekem kell be göndöríteni a hajad! - mondta mosolyogva.

- Hát nekem oké. - mosolyogtam. Folyton az járt a fejemben, hogy Brian is ott lesz e. Biztosan jelen lesz, ha a testvére is. Miért érdekel ennyire, hogy ott lesz? Megőrültem volna? Hirtelen olyan rossz érzés kapott el, mintha történne valami. Ma bátornak kell lennem, bármi is történik. Bízok a megérzéseimbem, sosem hagytak cserben. Megvédem magam, és Emilyt is!

- Kész! Gyönyörű vagy! - mondta a hajam simogatva, majd be vezetett a fürdőszobai tükörhöz, és szembe állított vele. - Nézd meg magad. Elképesztően szép vagy! - játékosan megbökte a karom.

- Ahogyan te is! - böktem meg én is a karját. Én aztán nem láttam annyira szépnek magam, csak elviselhetőnek.

- Köszike! - mondta majd a telefonjáért nyúlt. - Idő van! Fél hétkor indulunk. - mondta mosolyogva. Rá bólintottam, majd végig néztem magamon.

Fogalmam sincs mit hoz ez az este, de valóban rossz érzésem van. Már nem akarok meghátrálni, Emily számít rám! Vigyáznom kell.

Ó vajon mi lesz ebből?...

______________________________________

Nagyon köszönöm, hogy olvassátok a sztorimat! Tegnap nem tudtam ki rakni az új részt, mert még kész sem volt. Igyekeztem az írással egész héten, de az iskola egy kicsit megnehezítette a dolgomat. Azt hiszem nem mindig tudom majd péntekre megírni az új részeket. De próbálkozom! Még egyszer köszönöm, hogy engem olvastok!💕