Fék Nélkül

8. fejezet

Másnap

- Kész vagy már? Rachel mutasd magad! - faggatott Emily.

- Mindjárt! Ahj hogy keveredtem én ebbe bele? - panaszkodtam miközben felvettem a fekete Nike air forceom.

- Mondtam, hogy nehéz dolgod lesz. - sóhajtotta Emily.

Csak ezt a pár órát kell még kibírnom Briannel, és remélhetőleg már örökre békén hagy! Megnéztem az időt a telefonomon, már egy órája a fürdőben dekkolok. El sem hiszem, hogy ennyi időt elpazaroltam az öltözködéssel, a sminkeléssel, és a hajammal! Ezt az időt tanulásra is szánhattam volna. Áh de nem, mivel Mr.arrogánssal kell töltenem az estémet! Tegnap olyan dühös voltam rá, hogy azt el se tudom mondani mennyire! Az iskolában egy szót nem váltott velem, aminek nagyon örültem. Végre egy Brian mentes napnak indult, de a befejezés még hátra van sajnos.

- Rachel! - nyitott be Emily olyan nagy lendülettel, hogy megijedtem tőle. - Most írta Brian, hogy nem tud ma elvinni téged vacsorázni. De azért ne haragudj rá, és, hogy sajnálja. -mondta nyugtalanító hangon. - Az istenit már! - majd hirtelen feldühödött. - Gyűlölöm.

- Hogy tessék!? Egy teljes órán át azért készülődtem vért izzadva, hogy ő csak úgy a semmiből felültessen mert olyan kedve volt!? - akadtam ki. Azt hittem azért ennél jobb. De igazából, megkönnyebbültem. Vettem egy hosszú, mély levegőt, majd kifújtam. - Tudod mit? Egyáltalán nem érdekel! Ez számomra boldogság, és ezt ő is tudja. - Legalább itt maradhatok, és egy egész Brian mentes napom lesz. Ezért nem foglalkoztam soha fiúkkal. Megbízhatatlanok, és önzők.

- Tudod mit kicsim? - Emily csípőre tett kézzel felém fordult. Kíváncsian rá néztem.

- Igen?

- Mit szólnál hozzá ha elmennénk valahova ketten? - mosolygott Emily. Tetszik az ötlet, mivel már készülőben vagyok ne hagyjuk veszve a munkámat.

- Nem csalódtam. - Emily erre megölelt, és ő is elkezdett készülődni.
Egy utolsó üzenetet írtam anyámnak, hogy minden rendben, és, hogy megyek szórakozni.

Teljesen ledöbbent mennyire megváltoztam pár nap alatt. Ezelőtt életemben nem gondoltam volna, hogy lesznek barátaim, vagy, hogy eljárok szórakozni. Ez a kis változás az anyámat is nagyon ledöbbentette. Ezért hétvégén haza látogatok, azt mondta látni akarja az új Rachelt, ezért inkább elmegyek, hogy ne higgyen engem egy útszéli szajhának aki most szabadult a böriből. Emilyvel a Lo'Ris-ba készültünk menni. Emily szerint ilyen későn is látni az iskola diákjait mivel mindenki "bandázik" valahol. Sosem láttam még olyat, a múltkori kellemetlen buli előtt. Vissza sem akarok emlékezni. Emily fél óra után elkészült, viszont láttam, hogy valami bántsa.

- Mi a baj Em? - lépek oda hozzá aggódva.

- Sajnálom, hogy Brian így bánik veled. Ezért is utálom őt mostmár. Szóltam, hogy ez nem lesz könnyű vele! - néz aggódó tekintettel.

- Tudom mit mondtál. De látod mennyire erőszakos zsarnok ez a srác. Azt sem értem, hogy hogyan alakult ki köztünk beszélő viszony. - nézek le.

- Vigyázz magadra, és ne dőlj be neki! Csak ennyit tudok mondani. - néz együttérzően. Erre csak bolintok majd elindulunk. Emily azt mondta a Lo'Ris-ba szeretne menni, viszont én ma még nem. Azon gondolkodtam, hogy nézelődök a városban. Emily beleegyezett.

Emilyvel sétáltunk odáig. Rengeteg ruhás boltba benéztünk. Emily annyi mindent vásárolt, hogy már alig bírta el a táskákat. Én nem vettem semmit mert nem tudtam melyiket válasszam.

- Lassabbaaan! - loholt utánam Emily.

- Jézusom ennyire azért nem megyek gyorsan! - kuncogtam miután megláttam mennyire elfáradt.

- Dehogynem! Mostmár menjünk a Lo'Ris-ba. - előre ment sietve, én csak nevetve követtem.

A Lo'Ris-hoz érve pár ismerős alakot pillantottunk meg a múltkori buliról, de nem foglalkoztunk velük. Rendeltünk két sört majd leültünk az egyik boxba.

|20:00|

- IgeEn de vágod, hogy mennyirE gáz vooolt. - mondta Emily kicsit becsípve, bár nem is tudom, hogy éppen miről van szó. Sajnos nem tagadhatom jó magam is kicsit többet ittam a kelleténél. Őszintén nem tudom, hogy miez a piálási kényszer így hirtelen. Mióta Brian tudatta velem, hogy lemondja a vacsorát, ahova el sem akartam menni, azóta valami fura érzést érzek a mellkasomban. Emily hozta fel, hogy igyunk, és én belementem, de talán csak azért, hogy kicsit elfelejtsem Briant. Szégyenlem magam ezért. Úgy érzem, hogy nehezemre esik beszélni Emilyvel, de nem fogok elájulni mint a múltkor. Csak a pia hatása. De mégis fáj a szívem valami miatt. Vagy inkább valaki miatt...
Ekkor meglátok egy újabb ismerős alakot bejönni a nagy kocsma ajtaján. Hallom Emily ítélkező hangját mikor meglátja azt az embert akit én. Sötét barna haja szétszórt volt, gyűrött fehér pólót viselt fekete bőrdzsekivel, és fekete melegítő nadrágot. Nem egyedül érkezett. A nő aki mellette állt nagyon ismerős volt nekem, de a piától nehezen tudtam rá emlékezni. Azt hiszem az a csaj ez akit láttam Briannel az egyik este, mikor Emilyvel először jöttünk a Lo'Ris-ba. Igen, vasárnap. Már emlékszem! De miért van vele? Miért jöttek ide együtt? Emily súlyos undorral nézett végig rajtuk, vele együtt én is. Várjunk! Brian ezért mondta le a vacsorát? Hogy ezzel a nővel legyen? A mögöttünk ülő boxban véletlenül meghallottam egy apró párbeszédet:

- Brittany jól kicsípte magát. Ebben a ruhában nagyobb a segge mint általában.

- Miért csodálkozol? Ha Brian Conorral akar dugni az autójában rendesen ki kell csípni magát.

Kirázott a hideg. Brian ennyire szabad ember lenne? Hiszen én nem ilyennek ismertem meg tegnap. Jó, kurvára idegesítő és arrogáns volt, de ezt a megjegyzést hallva megállt bennem az ütő. Emilyvel össze néztünk. Valószínűleg ő is hallotta amit én. Nem tudom elhinni! Azért felültetett, hogy egy ilyen nővel dughasson az autójában, mások elmondása szerint. Nem mintha ez egy randi lett volna, csak hát megígérte, hogy jóvá teszi a tegnapit. A rohadt életbe! Miért lettem ilyen mérges? Nem kéne foglalkoznom ezzel. De mégis... fura érzés.

- Menjünk innen! - mondta Emily. Egyetértek. Bólintottam, majd sietve felálltunk, és ott hagytuk a pénzt az italok mellett. Amint Brian belépett hatalmas tömeg lett körülötte, ami miatt alig tudtunk kijutni. Emily előttem ment, könnyedén utat tudott törni.

Az ajtóhoz érve két nagy cula csávó elállta az utat, ezért Emily keményen beszólt nekik, hogy tudják hol a helyük. Mikor ki mentem volna az ajtón, istenemre esküszöm, hogy valaki belemarkolt a fenekembe. Reflexből hátra fordultam, és a bal öklömmel akkorát adtam neki, hogy a földön végezte. Viszont ez a valaki nemis akárki volt. Brian Conor belemarkolt a fenekembe, és én behúztam neki ezért. Mindenki rám figyelt, és Brianre, aki még mindig a földön feküdt az arcát fogva. Észre sem vettem, hogy sírok, mikor megéreztem a könnyeket az arcomon. Gyorsan kirohantam az épületből bőgve, Emily karjaiba.

______________________________________

Szép estét nektek! Ne haragudjatok egy újabb és hosszabb kimaradásomért. Novemberben volt pár magánéleti problémám, és rendeznem kellett ezt azt. Jövőhétre próbálom hozni az újabb részt, de mint mindig, most sem mondom biztosra! Köszönöm azoknak akik olvassák még ezt a sztorit, és, hogy kitartanak mellettem! További szép estét nektek! 🤍
IG: barbywriter
Tiktok: barbywriter