Fék Nélkül

5. fejezet

|18:40|

- Na, hova viszel? - csatoltam be az övemet az autóba. Emily ragaszkodott hozzá, hogy az ő kocsijával menjünk. Pedig arra gondoltam, hogyha menekülni kell gyorsan be pattanok az enyémbe, és elhúzok.

- Majd meglátod! - kacsint. Ezzel be indította az autót, és elindultunk.

Szóval erre felé ez a menő, gazdagék autó versenyeket rendeznek egy eldugott helyen, ahol állítom nem is szabadna tevékenykedni. Ki gondolta volna, hogy én egyszer egy ilyen környezetben fogok élni. Mert én aztán nem!

|19:00|

Már be sötétedett. Eltelik húsz perc, mire Emily ki nyögte hová is jöttünk, a hangos zene szóról megállapítom, hogy megérkeztünk. Egy hatalmas barna kapunál be kanyarodunk, és le parkolunk a legközelebbi parkoló helyhez.

- Ez kérlek szépen, a Nagy Bumm! - mondta Emily mikor ki szálltunk az autóból.

- Milyen béna név ez egy autó versenynek? - gúnyolódtam.

- Ez a hely neve drágám, nem a versenyé. - mosolygott. Megengedtem a szemeimnek, hogy körbe nézzenek. Őszintén egy üres telket láttam, egyáltalán nem hasonlított egy "Nagy Bumm"-ra. Csak ez a rengeteg autó teszi szebbé a környezetet. - Gyere menjünk közelebb. - mondta Emily a tömeget fürkészve, majd át karolta a vállam, és beljebb vezetett.

Lehet, hogy képzelődtem, de mintha Brian nevét ismételgette volna a tömeg...

                           Brian

Éppen be álltam a rajtvonalhoz, mikor az ellenfelem is ugyanezt tette. Intettem egyet amit ő is viszonzott. A tömegre nézek, és meglátom a főellenfelem. Noah Flippet. Egy mocsadék a csávó. Hiába néz rám úgy, mintha megakarna ölni, ma este is szarrá fogom verni az egész bandájával együtt. Ahogy minden évben is. Szúrós szemmel nézek rá, majd elfordítom a fejem, és egyenesen az útra nézek. Milliószor nyertem már meg ezt az utat, ezért vagyok én a legjobb!

- Ne feledd! A hatodik kanyarnál lassítanod kell, vagy ki sodródsz. - okoskodott a bátyám, Patric.

- Nyugodj meg tesó. Győzni fogok! - mondtam határozottan. Megveregeti a vállam, majd vissza áll a szurkolók közé.

Megpillantom Anat, ahogyan előttem a két autó közé sétál. Fel tartja a bal karját az ellenfelem felé, hogy készen áll e. Majd ezt követően a jobb karját emeli fel, ezúttal felém. Bólintok, hogy készen állok. De még mennyire, hogy készen! A csapatomra nézek, és nem tudok vissza fogni egy ki bújt mosolyt. Értem vannak itt, miattam, hogy lássanak nyerni.

Már majdnem el néztem a többiektől, amikor megláttam őt. Ő a... szöszi. Emily kísérte magával úgy látom. Mikor a mostoha testvérem éppen a bátyámat ölelte, a szöszi megengedte magának, hogy körbe nézzen. Valamiért érdekelt, hogy mit gondolt. Olyan szemre való kis teremtmény, nem rossz egy elsőshöz képest. Amikor ma reggel találkoztunk nem volt valami kedves. Emily már biztosan felkészítette velem kapcsolatban. Bármit is mondott neki nem érdekel, jobb ha fél tőlem. Mikor abba hagyta a nézelődést, a szemei megtalálták az enyémet. Ott, abban a pillanatban ahogy rám nézett... a szívem ki hagyott egy ütemet. Nagyon fura érzésem van, alig tudtam le venni róla a szemeimet, mikor egy hangos durranás vissza hozott a valóságba. Pisztollyal jelzik az indulást. Azonnal a gázra léptem, és nagy sebességel elindultam. Az ellenfelem egy kicsivel előbbre járt, de megelőztem az első kanyarnál. Többször is próbált belém ütközni hátulról, de én sokkal gyorsabb voltam, és ki cseleztem. A második kanyarnál még mindig nem tudott megelőzni, és így vissza tértem a tömeghez. Hallottam a sikoltozó csapatomat, ahogyan nekem szurkolnak. Mikor oda értem, megpillantottam a szöszit. Láttam, hogy a bátyámmal beszélt valamit. Vajon miről? Miközben ezen gondolkodtam egy picit le lassúltam a kocsimmal, és az ellenfelem ezt ki használva megelőzött. Váltottam, és rendesen bele tapostam a gázba. Újfent megelőztem, és még csak csalni sem tudott. Ez így ment még három körön keresztül mikor a hatodik kanyar elég neccesnek bizonyult, mert ahhoz a kéziféket is használnom kellett. De sikerült megcsinálnom, viszont az ellenfelem ki sodródott így ki esett a versenyből. Nagy büszkeséggel drifteltem vissza a rajtvonalhoz, ahol a csapattársaim örjöngve futottak oda hozzám győzedelmeskedni. Tudtam, hogy ma este nagy buli vár ránk. Egy valakit nem láttam szurkolva ide rohanni, a szöszit...

                          Rachel

Brian kitűnően vezet. Viszont a technikáin van még mit fejleszteni! Az apám autó versenyzőnek készült, ő tud egyet s mást. Tőle én is. Brian csapata sikoltozva rohantak oda hozzá, hogy együtt örüljenek a győzelemnek. Őszintén nem volt nagy durranás. Emily szerint mindig ő nyer, akkor miért kell meglepődni? Viszont a kocsija.. Hú! Elvinném egy körre az biztos! Egy Nissan 350z-t ki nem vezetne? El nézve a sikoltozó rajongókat még mindig nem tudom mit keresek itt.

- Na jössz bulizni? - vigyorgott Emily.

- Emily, már a koleszba kéne lennünk. Korán kelünk te is tudod! - csattantam fel.

- Csak egy picit bulizzuuunk! - könyörögve rángatta a karom. - Kérlek! Picit picit! - mutogatott az ujjával, és könyörgött tovább.

Én? Maradjak itt? Biztos, hogy nem!

- Emily, én elmegyek. Elviszem a kocsid, és majd vissza jövök érted. Rendben? - mosolyogtam erőltetve.

- Nemáár! Bulizz velem! Kérlek csak most az egyszer! - könyörgött tovább.

|20:50|

Tudtam előre, hogy mennyire megfogom én ezt bánni. Bele mentem. Emily velem akarja tölteni az idejét, és én nem hátrálok meg. Jó érzés, hogy valakinek ennyire számítok, hogy szinte mindent velem akar csinálni. Viszont azt hiszem túlságosan is jól érzem magam, Emily már fogalmam sincs hányadik pohár italt adja a kezembe. Kicsit szédültem, és furán beszéltem. Emily is hasonlóan érezhette magát, de őt ezt nem zavarta, táncolt közben, és folyton Patricról beszélt, de nem igazán hallottam. Alig értettem a hangos zene miatt. Valahányszor a tömeg felé pillantottam Briant szúrtam ki, ahogy engem néz miközben a cigijét szívja. De gyorsan elfordítottam a fejem, csak egy pillantásnyira láttam. Miért néz engem? Talán el kéne mennem? Biztosan nem tűr meg itt. De hát mit ártanék én neki? Talán valamit ki kéne próbálnom, de ehhez sok bátorság kell. Már úgy is az alkohol hatása alatt vagyok, mit számít? Emily fülébe súgtam, hogy a DJ-től kérje nekem a Gasolina-t, miközben én fel mászok az egyik autó motor háztetőjére táncolni. Emily azonnal el ment, én addig össze szedve minden bátorságom az előttem lévő autóra felmásztam, és ki kiabáltam, hogy jó a buli. Az emberek körülöttem csak úgy örjöngtek a látványtól amit nyújtottam, leginkább a férfiak. Elkezdtem táncolni a zenére mint egy szajha, vagyis inkább próbaltam. Egy kis idő múlva néztem csak Brianre. Miközben táncoltam, engem nézett. Csak is engem. A tekintete vágyakozó, és éhes volt. Fura érzés keletkezett a hasamban. Többen is táncoltak, jobban mint én, de Brian le sem vette rólam a szemét a zene végéig. Közben a poharam is ki ürült. A kelleténél jobban szédültem, de Emily csak úgy hordta nekem az italt. Tovább táncoltam a többiekkel, a zavarodottságtól már nem tudtam mást csinálni. Mielőtt ide jöttem azt terveztem, hogy csak állok, és ülök. Emily ki hozza a legrosszabb énemet. De mi mást tehetnék ez ellen ha be szeretnék illeszkedni? Jó talán nem így kéne kezdenem... Csak ez így alakult.

- Emily - bökdöstem a vállát émelyegve. - Ha-Haza akarok menni! - nyöszörögtem.

- Biztos? - át karolta a vállam mire elvesztettük az egyensúlyunkat, és hátra estünk. Kínunkban már azt sem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Alig bírtam talpra állni mert még mindig szédültem.

Mikor éppen fel tudtunk volna állni, egy erős kar felemelt és a karjaiban fogott. Ahogy láttam Emilyt is tartotta valaki, azt hiszem, hogy Patric. Az én hősöm fogalmam sincs ki volt, mert alig láttam az arcát a sötétben. Valamit motyogok neki de nem jön ki valami jól. A kocsijához visz és lassan be ültet, valamiért ismerős ez az autó. Alig látom mert az álmosságtól csukódnak le a szemeim. Be indította az autót, és elindult. A belső lámpa kivilágított így hunyorogva néztem a mellettem ülő emberre, aki megmentett. Miután rá néztem, a szívem ki hagyott egy ütemet. Abban a pillanatban az álmosság megfogott, vagy talán elájulni készültem a látványtól. A szemeim le csukódtak, és lassan elaludtam. Vajon miért tette?

Miért pont ő?...