Fék Nélkül

7. fejezet

Rachel

Hogy lehettem ilyen felelőtlen? - szólal meg a belső hangom az utolsó órán. Brian direkt szívózik velem. Azt akarja, hogy mégjobban megszégyenüljek mellette. Hát ez nem fog neki sikerülni! Azt hiszi könnyen kitolhat velem, de nem tudja kivel áll szemben. Nagyon kíváncsi vagyok arra a "segítségre". Vajon mit akarhat tőlem? Több mint valószínű, hogy szemétség lesz az amit kér. Elvégre nem a kedvességéről híres. De mégis elhozott arról a buliról tegnap este, és ágyba dugott. Nagyon erősen gondolkodom rajta, hogy miért. Végre kicsengetnek az utolsó óráról. Emilyvel a folyosón vártunk Brianre. Az egyik haverjától köszönt el majd felénk sietett. Mikor megláttam, eszembe jutott a reggeli vitánk. Ahogy félmeztelen ott állt előttem, egy szál törülközővel a derekán, és arrogáns mosolyával. Láthattam a fedetlen kigyúrt testalkatát, széles vállait, kidolgozott kocka hasát. Sosem láttam még férfit ruha nélkül, pláne nem ilyen közelről.

- Na mehetünk szöszi? - Brian hangjától hirtelen megdermedek.

- Ne hívj így. - Emilyvel egyszerre fordulunk oda hozzá.

- Jolvan szöszi.

- Csak menjünk már! - forgattam a szemeimet. Elköszöntem Emilytől aki egy együttérző pillantással nézett utánam. Fura érzés volt, hogy pont Briannel sétálok ki az iskola kapuján. Az meg végképp fura volt, hogy az egész iskola végig nézett rajtunk.

- Szállj be. - zökkentett ki a gondolataimból. Megdermedtem. Ott állt miközben ki nyitotta nekem az ajtót, és azt akarta, hogy beszálljak a Nissanjába.

- Tíz percre van innen a kollégium. - léptem hozzá közelebb.

- Ki mondta, hogy oda megyünk? - mosolygott mintha elégedett lenne magával.

- Ha nem mondod el hova megyünk, nem szállok be a kocsidba! - csípőre teszem a kezeimet.

- Akkor kénytelen leszek bele ültetni téged szöszi. - ráncolta a szemöldökét.

- Miért nem lehet elmondani?

- Mert meglepetés. Na, most szállj be! - parancsolta.

- Nem. - gúnyosan vigyorogtam. Brian erre felnevetett, majd nagyon közel lépett hozzám. Az ajkaimat vette figyelembe, majd a szokásos arrogáns mosolyával a szemeimbe nézett.

- Nem hagysz más választást. - ezzel csak úgy felkapott a vállára, és bármennyire is ellenkeztem, ütögettem, kiabáltam, akkor sem tett le. Be ültetett az autóba, majd be kapcsolta az övet. A hajam borzalmasan nézett ki ezek után, muszáj voltam megigazítani a tükör előtt. Közben Brian beült a kormány mögé.

- Úgy nézel ki mintha egy hete nem fésülködtél volna. - vigyorgott.

- Kösz szépen. - forgattam a szemeimet. - Tudod, nem vagyunk olyan jóban, hogy ilyen megjegyzésekkel illes meg engem.

- Akkor legyünk jóban. Brian Conor vagyok. - nyújtotta felém a karját, hogy kezet rázzunk. Vajon mi olyan mulatságos neki?

- Rachel Morton. - lassan kezet ráztam vele, közben végig a szemembe nézett.

- Induljunk. - be indította az autót. Az a hang, ó az a gyönyörű hang. Zene volt füleimnek.

|14:00|

Fél órába telt, mire Brian valami erdős helyre parkolt le. Furán éreztem magam vele. Sosem kocsikáztam egy pasival sem még. Az apámon kívül, kislány koromban. Brian ki szállt az autóból, utána én is. Rám nézett majd azt mondta, hogy kövessem. Fogalmam sincs, hogy hova hozott engem. Remélem ez nem valami becsapás lesz vagy ilyesmi. Bár egész úton elég kedvesen pillantgatott rám. Próbálta megtalálni a tekintetem, de folyton elnéztem. Nem tagadhatom én is rá néztem egy párszor, csak mert látni akartam az arckifejezéseit.