9.fejezet

27 1 0
                                    

- Rachel! Várj! - kiáltotta utánunk Brian, miközben siettünk vissza a kollégiumba. Szörnyen érzem magam miatta. Az a düh, amit kivált belőlem borzalmasan rossz érzés, és ezért kezdtem el bőgni. Basszki.

- Hagyj békén Brian! Ne merj mégegyszer a közelembe jönni! - megálltam és ordibálva felé fordultam. Mikor azt gondoltam, hogy ez a nap már nem lehetne rosszabb, hirtelen leszakadt az ég.

- Basszus Rachel. Gyere menjünk, ne foglalkozz vele! - bíztatott Emily. Valószínűleg pánikol, hogy elázik a frissen vasalt frizurája. De engem most semelyikünk haja sem érdekel. Feldühített ez a srác, de nagyon durván. Napok óta szórakozik velem! Rajtam éli ki mit tudom én milyen problémáját, ebből elég! Itt az ideje elküldeni mostmár végleg a jó büdös francba!

- Rachel hallgass meg kérlek! - könyörgött Brian miközben az arcát fogta. Valószínűleg fájlalja mert behúztam neki. Erre viszont büszke vagyok.

- Amióta ide jöttem te csak az agyamra mész! Még most sem fogtam fel, hogy mit akarsz tőlem basszki. Közted és köztem soha nem lesz semmi! Nekem nem kell egy ilyen problémás zaklató aki azt se tudja mit akar az élettől! Szóval jobb lesz ha most örökre békén hagysz, és soha többet nem állsz velem szóba! - a tekintete aggódó volt, és fájdalmas. Meg talán piros a füves cigitől, bár azt nem annyira látom. A kocsma küszobéről a haverjai röhögték szét magukat, bár isten tudja min. Páran kijöttek, hogy megnézzék nem e történik valami durvább, de tudom, hogy csak műsort akarnak látni. Brian pillantása lett az egyik legfájdalmasabb dolog amit láttam eddig az életemben. Ha nem lenne ilyen erőszakos, zaklató, öntelt, talán még jóba is lennénk. De mind tudjuk, hogy ez nem fog bekövetkezni. Hirtelen csak úgy felegyenesedett, és egy üres tekintettel ennyit mondott:

- Rendben, Rachel. - ezzel elsétált a Nissanjához, beleült, és elhajtott vele.
Én is ugyanezt tettem. Nem foglalkozva azzal a sok emberrel akik sugdolóznak körülottünk. Emilyvel sietősen szaladtunk vissza a kollégiumba. Miközben vissza értünk a kollégiumba, azon gondolkodtam, hogy Brian hova mehetett...

______________________________________

Szép estét mindenkinek! Sajnálom, hogy megint sok ideig kimaradtam. Viszont ez nem csupán egy dolgozat miatt volt. A családomban tragédia történt, ami miatt nem voltam képes írni. Ha nem baj, nem szeretném részletezni a történteket. Tudom ez a rész fikarcnyit sem ér, csak ezzel próbálom tartani a lelket ebben a könyvben. Igyekszem vissza térni a szűkös kis csapatomhoz! Vigyázzatok magatokra! És jó éjszakát. 🤍

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Feb 12 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Fék NélkülWhere stories live. Discover now