Egy Omega illata

1. fejezet

A történelemben minden gazdag és/vagy nagy hatalmú embernek voltak ellenségei és olyanok akik csak ki akarták használni. Sokan nem hiszik most sem, hogy a gazdagság nem egyenlő a boldogsággal. De nem ok nélkül van a mondás, hogy pénzen nem lehet boldogságot venni. Egy gazdag ember is tud ugyanúgy szenvedni a magánytól hiszen ő sosem lehet teljesen biztos, hogy akik körül veszik nem akarják e kihasználni vagy rosszabb esetben megölni. Még a saját rokonaik is képesek ellenük fordulni ha ezzel nagy vagyonra tehetnek szert. Ez a magány pedig még pokolibb ha az ember történetesen egy alfa.

Kai sincs jobb helyzetben hiszen mióta az eszét tudja vagyonos, és habár családja sosem kérkedett a pénzével mégis mindig elit körökben mozgott. Nem szenvedett hiányt semmiben, legalábbis ha az anyagiakat tekintjük. De mivel az ő szülei is sok ellenségre tettek szert, szinte sosem voltak barátai. Csupán egy családdal ápolnak jó barátságot és azok fiával kivel Kai szinte együtt nőtt fel de egyke lévén így is ideje nagy részét egyedül töltötte gyerekkorától fogva hiszen szülei nagyon elfoglaltak voltak. Most pedig, hogy felnőtt és átvette az egyik legnagyobb cégük irányítását teljesen magába zárkózott, pedig sosem volt egy nagy világi lény. Ha üzletről van szó kegyetlen ellenfél és szinte senki nem mer szembe menni vele. A háta mögött de még szemtől szembe is mindenki jégszívűként emlegetik. Senkit nem enged a közelébe és ha akad is valaki olyan bátor, hogy közeledik felé azokat könyörtelenül elüldözi. Ez persze érthető hiszen hatalmas birodalom örököse amihez keménynek kell lennie de mit ér mindez ha közben elfelejt élni?

Persze ő sem mindig ilyen merev mint ahogy azt mutatja, sokszor csak járja az utcákat céltalanul figyelve az embereket ahogy a mindennapi feladataikat végzik. Azt kívánva bárcsak ő is egy ilyen egyszerű életet élhetne, hiszen olyan boldognak tűnnek pedig közülük rengetegen küszködnek a megélhetéssel. Valahogy ők a legapróbb dolgoknak is képesek örülni és ez az amit sokszor a gazdag emberek elfelejtenek, hogy a több milliós vagyonon kívül is van élet. Mostani útja is a város egyik szegény negyedébe vezetett itt rengeteg hajléktalan, utca gyerek és drogos él. Legtöbbjük eleve ide született vagy a maffia áldozatai vagy olyanok akik egy bal lépés miatt elvesztették mindenüket. Hiába vezettek be szigorú törvényeket ennek mérséklése érdekében, a farkas törvényeket még mindig sokan nagyobbra tartják, így az omegák de béták is teljesen kivannak szolgáltatva az olyan alfáknak akik vissza élnek hatalmukkal és kényszerítik őket undorító dolgokra. Habár Kai maga is alfa ő sosem értette meg, hogy képesek ilyet tenni egyes emberek, attól, hogy egy részük farkas még nem kell teljesen állatként viselkedni. Ezért is jár ide minden héten egyszer az ingyen konyhára segíteni az embereknek ahogy csak tud.

Egy zebránál megállva várta, hogy a lámpa végre zöldre váltson amikor megcsörrent telefonja. Kijelzőjén látta, hogy legjobb és talán egyetlen barátja Emmett hívja. Semmi kedve nem volt felvenni hiszen tudta mit akar mondani de a lelkiismerete győzedelmeskedett felette így felvette. 

- Tudom mit akarsz mondani....- Sóhajtott a férfi.- Ne járjak ide egyedül mert veszélyes.

- Most kivételesen nem erről van szó.- Kezdte komoran a férfi.- A hotel projektről van szó...hamarabb érkeznek a befektetők úgyhogy vissza kell gyere mert estére vacsorázni kell vidd őket és meggyőzni, hogy mennyire is jól döntenek ha ebbe invesztálják a pénzüket. Apád parancsa.- Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon de kiérződött mennyire elege van neki is már ebből.

- De eddig miért nem szólt?- Fakadt ki idegesen a férfi és csak arra tudott gondolni mennyire utálja ezt az egészet pedig alig, hogy bele csöppent a vezetői pozícióba. Dühösen fordult meg és indult vissza az iroda felé.

- Vigyázz!- Hallott egy kiálltást háta mögül majd valaki nagy erővel csapódott testének ezzel elborítva őt. Mikor kinyitotta szemét egy lihegő sovány srácot pillantott meg ahogy rajta fekszik. Fekete göndör tincsei kuszán álltak fején és egy hatalmas kacér vigyor ült arcán ahogy a férfire nézett.- Hát nagy mázlid van, hogy időben észre vettelek.- Kezdte még mindig lihegve az alig felnőtt fiú.