Egy Omega illata

10. fejezet

- Miért szöktél el?

- Nem tudtam, hogy börtönben vagyok.- Forgatta meg szemét.

- Tudod, hogy értem...- Nézett mindenttudóan a fiúra ki rá mosolygott és mégközelebb bújt hozzá a kanapén.

- Mondtam, hogy elkellett intézzek pár dolgot és mivel téged eltiltottak tőlem nem volt sok választásom.- Vonta meg vállát.

- Miért nem mondod el mit kellett elintézned? Tudom, hogy van valami a háttérben ami miatt nem jöhettél haza ennyi éven keresztül....

- Muszáj ezt most?- nyújtózott unottan és felállt eddigi helyéről.

- Ha nem most akkor mikor?

- Nem élvezhetnénk csak ezt a kis időt amíg együtt tudunk lenni?

- Hogyan élvezhetném ha tudom, hogy bármikor elvehetnek tőlem és többet nem látlak. Abban sem vagyok biztos, hogy nincsenek e ellenségeid kint akik csak várják a megfelelő pillanatot, hogy megöljenek és azt sem felejtettem el amit a sikátorban láttam.- Mondta ingerülten Aden pedig csak csöndben hallgatta őt.- És ha mindez nem lenne elég megöl a féltékenység ha arra gondolok, hogy....talán van valaki más aki ott lehet veled és érinthet téged és jobb neked és elfelejtessz...- Hadarta, Aden halványan elmosolyodott és közelebb lépett a férfihez.

- Legalább erre az egyre adhatok választ.- Suttogta majd lehajolt hozzá és érzékien megcsókolta ideges társát kinek rögtön elszállt fejéből az összes harag és csak az előtte álló férfi ajkaira tudott gondolni és arra, hogy még többet akar belőle.

^^

Ahogy Aden lassan sétált vissza szüleihez a házba amit egykor otthonának nevezett de most inkább volt fogoly ott. Hiába szakadt az eső most az sem zavarta, hogy ruháji teljesen eláztak. Halkan nyitotta ki az ajtót és próbálta a lehető leghalkabban becsukni azt de mind hiába hiszen az egész családja ott várta őt meglehetősen aggódó tekintettel amibe némi düh is vegyült.

- Timothy! merre jártál? Miért mentél el? Miért nem szóltál senkinek? - Szaladt oda Mrs. Gold fiához és magához ölelte őt. 

- Csak sétáltam kicsit.- Mondta komoran.

- Halálra aggódtuk magunkat. Ennél kicsit bővebb válasszal kell elő állnod!- Morogta Emmett.

- Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam de nem várhatjátok el tőlem, hogy egész nap a szobámban üljek. Elmúltam tizennyolc éves eddig is volt életem, nem gondoljátok? Nem zárhattok be, tudom, hogy aggódtok és nem akartok elveszíteni én se titeket de próbáljátok meg kicsit az én szememmel a helyzetet. Nem hagylak el titeket de szükségem van térre és a barátaimra.- Hadarta és büszke volt magára, hogy elmerte ezt nekik mondani és megkönnyebbülhetett. A teremre egy percig csönd telepedett majd Mr. Gold megköszörülte a torkát és közelebb lépett fiához.

- Megértelek fiam és sajnálom, hogy így kezeltünk, talán kicsit túlzásba estünk. A jövőben megígérem megpróbálok változni azt hiszem mind a négyünknek megkell tanulnia kezelni ezt az új helyzetet.- Mondta és rámosolygott Adenre ki hálásan bólintott és megölelte szüleit. Bátyjára pillantva látta rajta a bűntudatot és zavartságot melyet öccse szavai okoztak. Aden elé állt és mélyen a szemébe nézett majd mikor végre Emmett is elmosolyodott magához ölelte őt is.

- Azt hiszem az lesz a legjobb ha mind lefekszünk és holnap kipihenten elölről kezdünk mindent.- Mondta Mr. Gold mire mindenki helyeslően bólintott és elmentek lefeküdni.

Aden egy forró fürdőt vett mielőtt aludni tért volna és felidézte a nap történéseit. Ahogy arra számított is távozásával rengeteg baj történt. Dragon ki az ő kerületének "tulajdonosa" a falka vezér ki őt is fogva tartotta amíg elég idős nem lett, hogy már feleslegessé váljon az alfa számára ki elengedte így. Persze mint mindennek az életben ennek is nagy ára volt mire még gondolni sem akart. Tehát Dragon amint megtudta a híreket miszerint előkerült Timothy Gold rögtön lecsapott Aden falkájára és elrabolta Simonet és most fogva tartja magánál. Rögtön oda is sietett a területére amint meghallotta a hírt és csak remélni tudta, hogy tud még bármi olyat ajánlani a férfinek ami elég ahhoz, hogy megmentse a lány életét.

Alapvetően Aden nem nevezné gonosz megátalkodott embernek Dragont de megrögzötten hisz a régi farkas törvényekben és betartásában és sajnos sok követője akad. Adennel sem bánt rosszul míg nála raboskodott, sőt sokat tanult a férfitől és lényegében neki köszönheti, hogy ennyi ideig életben maradt. Akkoriban még nem is ő volt a vezető, hanem Dragon apja ki meghalt pár éve azóta kezdte ő is ilyen megrögzötten követni apja szabályait.

Mikor oda ért a ház elé egy darabig csak állt kint és próbálta kiheverni a hosszú futását, hogy ne kifulladva tiszta izzadtan menjen be a vezető elé, úgy tűnik ilyen rövid idő is elég, hogy kijöjjön az edzésből régen ez megsem kottanty volna neki de lehet az idegessége is közre játszott, habár szinte biztos volt benne, hogy barátja életben van.

Mialatt az őrök bevezették őt vezérük elé Adenben feltörtek gyermekkori emlékei jók, rosszak melyek szinte mind ide kötődnek és ahhoz a férfihez ki éppen előtte ül és várja, hogy megkezdje  mondandóját.

- Aden kicsi omegám, régen láttalak.- Mondta mély hangján a férfi és végig mérte a feszengő fiút ki most kővé dermedve állt előtte hiszen Dragon hangja eszébe juttatta amit tanítottak itt neki és hirtelen megszólalni sem mert.- Sajnálatos dolog, hogy csak ilyenkor vagy hajlandó meglátogatni.

- Dragon...- Kezdte és fejet hajtott a vezér előtt.- Tehát tudod miért jöttem....kérlek engedd el őt...ő nem tett semmit ellened..- Mondta remegő hangon.

- Kiről van szó?- Érdeklődött látszólag értetlenül a férfi majd felállt helyéről és kellemetlenül közel lépett a fiúhoz. Aden egy pillanatig benttartotta levegőjét majd lassan kifújta és folytatta.

- Simonenak ehhez semmi köze te is tudod. Kérlek engedd el őt és büntess engem.

- Simone..ó igen már emlékszem rá az az édes kis göndör hajú lányka ki sosem tudja mikor maradjon csöndben. De elkell, hogy szomorítsalak nem tettem vele semmit.- Aden ijedten nézett fel az előtte álló férfira kit mulattatott a fiú ijedtsége. Aden látta a férfin, hogy valóban igazat beszél és érezte, hogy feje zúgni kezd így lehuppant a mögötte lévő székre és remélte, hogy kitisztul elméje annyira, hogy élve megússza ezt a találkozást.

- Akkor mégis hol van?- Fakadt ki kétségbeesetten és a kérdést inkább önmagának tette fel mintsem az alfának.

- Édes Adenem habár nem nálam van a lányka..- Kezdte és végig simított a fiú arcán.- Talán tudok segíteni neked megtalálni, de mindennek ára van!- Emelte fel ujját majd végig vezette a fiú állától egészen a hasa aljáig ujját amitől az omegát teljesen kirázta a hideg.

- Kérlek...bármit megteszek...- Suttogta lehunyt szemmel. A férfi Aden mögé lépett és végig simított vállain majd a fejét füléhez emelte.

- Akkor légy az enyém....