Egy Omega illata

4. fejezet

- Tényleg nem komoly.- Mondta már sokadjára Aden miközben Kai már vette is le róla felsőjét, hogy jobban szemügyre vegye a sérülést.

- Attól még lekell fertőtleníteni. Várj mindjárt hozom az elsősegély dobozt.- Utasította a férfi majd kisietett a szobából. Aden eközben próbálta lenyugtatni hevesen dobogó szívét mely csak kis részben volt betudható a rémületének, sokkal inkább annak, hogy mikor Kai rá talált lassan egy órája menekült már és ha ő nem viszi el nem valószínű, hogy túl éli. Úgyhogy most ő tartozik az alfának de nem maradhat tovább most sem, hiszen falkájáról semmit nem tud, lehet halottak. Ez a tény annyira megrémítette, hogy rögtön vissza vette felsőjét és megpróbált a lehető leghalkabban kiosonni a házból. Azonban az ajtóhoz érve zárva találta azt és kulcsot sem látott sehol.

- Fenébe!- Morogta halkan majd bele vert egyet.

- Gondoltam, hogy szökni akarsz majd.- Mosolygott Kai ahogy a kis omega gyilkos tekintettel meredt rá.- Ne aggódj elengedlek de előbb bekötöm a kezed.- Mutatta fel a kötszert, mire Aden sóhajtva frogatta meg szemét és vissza huppant a kanapéra.

- Akkor essünk túl rajta.

- Addig is elmondhatnád kik kergettek!

- Már mondtam neked, jobb ha kimaradsz ebből!

- Miért nem hagyod, hogy segítsek neked?- Sóhajtott.

- Nem tudsz te semmit.- Morogta.- Azt hiszed azért mert pénzed van mindent megtudsz oldani? Hát elárulom neked nem minden a pénz körül forog, legalábbis az én világomban. Jobb lenne ha inkább maradnál a kényelmes kis irodádban és nem avatkoznál bele olyan dolgokba amihez semmi közöd.- Mondta idegesen.

- Nyugi kis farkas, nem kell rögtön felkapni a vizet. Úgy teszel mintha lenne fogalmad arról nekem milyen az életem.

- Több mint hinnéd...- Morogta halkan és elfordította fejét, hogy az alfa ne lássa érzelmeit. Kai lágyan álla alá nyúlt és kényszerítette, hogy szemébe nézzen. Aden szemeiben könny csillogott de nem engedte lefolyni őket, látszott arcán hogy mennyire nehezére esik tartani ezt a kemény külsőt. Kai ahogy rá nézett most csak egy ijedt magányos kisfiút látott benne aki szinte ordít szavak nélkül a segítségért. Habár még mindig rengeteg kérdése lenne hozzá most mégis a legösztönösebb dolgot tette amit szíve parancsolt neki és szorosan magához ölelte az omega pici testét. Aden egy darabig csak megmerevedve ült majd szép lassan feloldódott és bele simult a férfi ölelésébe. Az alfából áradó finom illat és a forróság mit teste árasztott magából hamar elérték, hogy a fiú szemei egyre jobban elnehezedtek míg végül elnyelte az álmok világa.

^^

Mikor Aden reggel magához tért, bele telt egy kis időbe mire felfogta mi is történt, majd mikor minden beugrott ijedten pattant ki az ágyból. Próbált a lehető leghalkabban kiosonni, de mikor a konyhába ért és megpillantotta egy szál melegítő nadrágban Kait hirtelen minden eddigi terve kiszökött agyából és vöröslő arccal fordította el fejét amin az alfa halkan felkuncogott.

- Jó reggelt!- Köszöntötte rekedtes mély hangon a férfi kis vendégét.

- Jó reggelt!- Motyogta halkan a fiú de még mindig kerülte az alfa tekintetét.- Tudod azért felvehettél volna egy felsőt.- Morogta.

- Csak nem zavarban vagy?- Vigyorodott el elégedetten a férfi és bele kortyolt kávéjába.

- Nem.- Vágta rá idegesen.

- Akkor miért pásztázod annyira a padlóm?- Incselkedett, mire Aden halkan fujtatott egyet és tekintetét bele mélyesztette az alfájéba.- Kérsz kávét?

- Lehet...Tegnap este mi...- Kezdte de nem folytatta mert ő maga sem tudta mit akar kérdezni.

- Ha az érdekel történt e valami, akkor elmondom neked, hogy nem azon kívül, hogy miután elaludtál lefektettelek a vendégszobában. Amúgy is...szeretem ha magánál van a partnerem.- Kacsintott mire Aden arca paradicsoméhoz hasonló színt öltött.

- Hát...köszönöm.- Motyogta halkan és kezébe vette az elé rakott bögrét.- De azt hiszem lassan tényleg mennem kell.

- Rendben, menj csak. Nem tartalak vissza.- Sóhajtott majd kikísérte a fiút az ajtóhoz. Mielőtt azonban Aden elhagyta volna a házat egy pillanatnyi habozás után megölelte a férfit majd időt sem hagyva, hogy az alfa reagáljon elviharzott.

^^

Mikor Aden visszatért saját területére gyorsabb tempóra váltva szinte rohant falkájának gyülekező helyére és csak remélte, hogy hiánytalanul találja meg csapatát. Kicsit átkozta is magát, hogy Kai ennyire elvette az eszét, hogy nem volt képes rögtön lelépni tőle.

Amint belépett a kicsit romos lakásba mely otthonukként szolgált rögtön megérezte csapata illatát de most valami más illat is vegyült közé, egy ismeretlen farkasé. Ahogy beért a hálószobába falkája ott ült hiánytalanul és mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel mikor megpillantották vezérüket.

- Aden! Te élsz? Azt hittük...- Kezdte Simone majd magához ölelte a fiút. 

- Mindenki jól van?- Kérdezte végig nézve barátain majd mikor nyugtázta, hogy senkinek nincsen komolyabb sérülése tekintete megakadt egy ismeretlen kisfiún ki csöndben kuporgott az egyik sarokban.- Hát ő meg ki?- Húzta fel érdeklődve szemöldökét.

- Ő Oli. Csak őt tudtuk megmenteni.- Mondta szomorkásan Simone és intett a fiúnak, hogy jöjjön közelebb ki lassú mozdulatokkal állt fel és lépett Aden elé.

- Oli, mondcsak van családod?

- Megölték őket.- Suttogta lesütött szemekkel. Aden a fiú vállára tette kezét nyugtatás ként mire Oli sírni kezdett és megölelte az omegát.

- Jól van, sírd ki magad. Minden rendben lesz.- Nyugtatgatta buksiját simogatva. A falka meghatva figyelte, hogy vezetőjük milyen kedves és mennyire jól bánik a gyerekekkel.- Hány éves vagy Oli?

- 11 vagyok uram.- Szipogta halkan.

- Nem kell uramnak hívnod, csak Aden.- Mosolygott lágyan a srácra.- Tudod itt mindenki járt ott ahol te voltál és pontosan tudjuk min mentél keresztül úgyhogy ha beszélni szeretnél róla valakivel mi mind itt vagyunk neked.- A fiú csak bólintott majd visszaült eddigi helyére.

- Aden....szerintem most nagyon magunkra haragítottuk Dragont.

- Ez is volt a cél, és most úgy se fogunk egy darabig arra menni. Ti is húzzátok meg magatokat és Simone kérlek vigyázz Olira.- Adta ki az utasítást.

- És neked Aden, hogy megy a másik terved?- Kérdezte halkan Mika mire a falka összes tagja kíváncsian tekintett vezetőjére.

- Nem mondtam még el neki az igazat.- Sóhajtott. 

- De nem halogathatod örökké.

- És azt is tudod, hogy kéne neki kezdenem?- Fakadt ki kicsit idegesen.- Túl régi és fájdalmas titok ez ahhoz, hogy csak úgy elő hozakodjunk vele.

- De lehet tudna segíteni...- Mondta halkan Simone.

- Nincs szükségem rá.- Morogta.- Most pihenjetek én elmegyek sétálni.- Mondta majd választ sem várva elhagyta az épületet. A hideg levegő jól esően csípte bőrét ahogy végig haladt az utcákon hiába volt rengeteg dolga és nem lett volna szabad óvatlanul egyedül sétálni ezek most egyáltalán nem érdekelték hiszen gondolatai minduntalan visszavándoroltak Kaihoz és, hogy mennyire szívesen beszélgetne vele többet. Annyi mindent megakart tudni róla de mégis valami belül folyton menekülésre kényszeríti. De ez lehet csak amiatt van mert túl hosszú ideje él utcán és itt megkellett tanulja, hogy senkiben nem bízhat meg teljesen csak saját magában.