Egy Omega illata

14. fejezet

Kairól ellehet mondani, hogy minden rendezvényt utált. Na de nem magát a rendezvényt hanem, hogy neki is ott kell lennie. Ő pedig lassan úgy érezte a város összes eseményére meghívják. De most újabb szintre emelődött utálata a sima üzleti rendezvényeket megelőzte a ranglistán a saját eljegyzési partija ami szintén üzleti és ráadásul ő van a középpontban. Na meg persze Lily ki hozzá hasonlóan rajongott ezért az egészért. A körülbelül kétszáz ember mind arra várt, hogy a két család egyesítésével ők is valami féle pénzhez tudnak jutni de ha tudnák, hogy Lily is meg Kai is azon gondolkodott hogy úszhatnák meg az esküvőt.

- Na és hány gyermeket terveztek?- Kérdezte túlzott lelkesedéssel Mrs. Long a fiatal párt amitől Lily rögtön félre is nyelte pezsgőjét. Kai óvatos hát csapkodással próbált enyhíteni a lány fuldoklásán ami sikerült is pár perccel később.

- Kicsit korai erről beszélni nem gondolod Anyám?- Kérdezte szúrósan Lily. Mire a nő legyintett és továbbra is várta a választ.

A terem egy félre eső részén Aden álldogált magában mivel Dragon csak később tud jönni így jobb híján pezsgőt kortyolt és nézte a boldog párt azt kívánva bárcsak ő állna most ott Kai oldalán.

- Nem illenek össze.- Mondta egy ismerős hang a háta mögül mire ijedten fordult meg. Dragon a falnak támaszkodva tartotta italos poharát és az említett párt figyelte.- Nem értem miért veszi el ha már elnyerte egy sokkal vonzóbb személy szívét.

- Hát én se.- Morogta Aden majd mikor észbe kapott értetlenül meredt társára.- Várj neked nem pont, hogy ellenem kéne beszélj?- Kérdezte mire a férfi vállat vont és a fiú hátára simítva mellé lépett.

- Bolond lennék ha nem látnám a nyilvánvalót. Ti ketten jó páros lennétek de ez a bolond nem képes harcolni érted. A helyedben nekem ilyen férfi nem kéne de hát ízlések és pofonok. Ha olyan szerencsés lennék mint Kai én bármit megtennék, hogy veled legyek.- Aden elcsodálkozva hallgatta a férfit és szinte megszólalni sem tudott.

- De itt nem csak rólad van szó...a szüleink megtiltották...- Kezdte de Dragon közbe vágott.

- És mégis hány évesek vagytok? Öt? Felnőtt emberek vagyunk mind és nem lenne szabad engednie egyikőtöknek sem, hogy a szülők döntsék el kivel is lehettek boldogok.- Mondta felháborodottan. Aden magában igazat adott a férfinek majd halványan elmosolyodva tekintett rá.- Min mosolyogsz?- Kérdezte értetlenül Dragon.

- Csak tudod ez az az éned amibe régen bele szerettem.- Ezen kijelentésén már Dragon is elmosolyodott.- Mi történt veled? Miért lettél ennyire más?

- Amikor elmentél azt hittem bele halok és utánna apám halála nem sokra rá....hirtelen minden döntésemnek súlya volt és sok ember tőlem várt mindenre választ. Gyenge voltam változtatni apám régi szabályain így bele ragadtam gyáván én is ezekbe a hülye törvényekbe és mire észbe kaptam épp olyan lettem mint ő.- Mondta keserűen. Aden látva a férfi fájdalmat nyugtatólag kezére simított és osszekulcsolta ujjaikat.- De most, hogy ismét velem vagy, kezdem visszanyerni önmagam. Nem vágyom már a szerelmedre azzal is beérem ha csak barátomnak tudhatlak, feltéve, hogy még nem késő helyre hoznom hibáim.- Aden elmosolyodva bólogatott helyeslőn és egy puszit nyomott a férfi ajkaira majd nyaka köré fonta karjait úgy ölelte magához szorosan mit társa viszonzott is.

- És most mit teszünk?- Kérdezte az ifjú párra pillantva Aden.

- Hát ha nem hajlandó küzdeni érted, kettőtökért, akkor sokat nem tehetsz.- Gondolkodott el.- De ha akarod megpróbálok segíteni nektek valahogy.

- Igen az jó lenne. De innen már nincs nagyon visszaút nekik botrány nélkül. Túl nagy felhajtás lett csinálva és túl sok üzlet bukik ha ők nem kelnek egybe.

- Hát itt tényleg minden csak a pénzről szól... örülök, hogy nem tartozom ide.- Morogta.- Habár lehet nem lesz ez sokáig így.- Mondta az éppen előtte elhaladó Emmettet bámulva. Aden meglepődött a férfi közvetlenségén de jót mulatott a gondolaton, hogy Dragonnak Emmett az ideálja. Két igazi kemény alfa, szép kis veszekedések lesznek az biztos ha sikerül meghódítania.- De koncentráljunk most a másik alfára.- Rázta meg fejét visszatérve merengéséből.

Miután jól átbeszélték reménytelen helyzetüket teljesen elterelődött a téma régi jó emlékekre aminek a vége az lett, hogy már szinte fetrengtek a nevetéstől amivel nem kis figyelmet vontak magukra. Kénytelenek voltak kimenni a friss levegőre lehűteni túl hevület testüket és kitisztítani agyukat.

- De régen nevettem ilyen jót.- Mondta még mindig lihegve Aden.

- Hát még én! De ez a kis jelenetünk másra is jó volt.

- Mégis mire?- Kérdezte értetlenül a fiú.

- A drága alfádat most eszi a méreg.- Mondta majd mindketten felnevettek.

- Nem tudom érdemes e küzdenem érte. olyan gyorsan történik minden, néha még én magam se tudom mit is akarok. Még az is sok volt, hogy hirtelen lebetegedtem és a családom mellett tértem magamhoz, aztán Kai és Simone....néha azt kívánom bárcsak...

- Visszamehetnél az utcára....- Fejezte be megértően mondatát a férfi.

- Pontosan. Szeretem a családom de nekem már volt egyéletem ott és te is tudod, hogy nem csak miattad nem jöttem ide vissza.- Mondta remegő hangon.

- Igen tudom..de még nem történt semmi talán nem is fog.

- De én érzem...túl nagy a csönd.- Mondta komoran. Dragon szomorúan figyelte a gondterhelt fiút kinek tekintetében némi félelem látszott. Jobb ötlet híján közelebb húzódott hozzá és szorosan magához ölelte.

 Adenre nyugtatólag hatott a férfi közelsége, azonban Kai aki a távolból végig figyelte őket csak egyre dühösebb lett. Tudta, hogy tennie kell valamit és csak remélni tudta, hogy a terv amit Lilyvel kitalált nem lesz túl későn és nem fogja elveszíteni szerelmét addigra mire sikerül kikerülni ebből a helyzetből. Most azonban hiába is akart közbe lépni nem tehette. Túl sok forgott kockán és nem csak magára kellett gondoljon. Így kénytelen volt megfordulni és ott hagyni szerelmét egy másik férfi karjaiban. Dragon ki érkezése pillanatában megérezte az alfát csak fejét csóválva nézett a férfi távolodó alakja után remélve, hogy tenni fog valamit Kai mert ha nem, ő nem fogja magára hagyni Adent és érezte, hogy a fiú sem fog már sokáig várni.

Azonban az amit Aden mondott neki sem nyugtatta meg, hiszen tudta mitől fél ennyire a fiú és nem is ok nélkül. Túl nagy a csönd és mindketten érezték a csontjaikban, hogy itt bizony valami készülődik amire jelenleg egyikük sincsen felkészülve.