Egy Omega illata

12. fejezet

- Na és Dragon, mondd csak honnan ismeritek egymást Timothyval?- Kérdezte színlelt nyugodtsággal Kai. Aden még az italát is félre nyelte a kérdés hallatán meg persze attól, hogy vőlegénye keze hátát kezdte símogatni.

- Pár éve találkoztunk. Mindketten ugyanazon a környéken éltünk és mondhatni kialakult köztünk egyfajta kötelék már az első perctől fogva.- Mondta és rámosolygott párjára ki szintén kierőltetett egy mosolyt magából. Kötelék mi? Mondta magában Aden. Végülis minden hazugságnak fele igaz.

- Értem.- Mondta komoran Kai.- Remélem boldogok lesztek.- Nézett szerelmére ki az este alatt most először nézett rá. De ez a tekintet mindent elárult társának, a fiú boldogtalan volt. Kaiban egyre erősebb lett a vágy, hogy megfolytsa a férfit ki Aden jobbján ült de tudta, hogy Aden tetteinek nyomós oka lehet így nem tett semmit csak reménykedett, hogy tud majd a fiúval négyszemközt beszélni.

A vacsora után még egy darabig társalgott a társaság ahol Kainak alkalma nyílt Lilyvel beszélgetni egy kevest.

- Nem bízom ebben a Dragonban.- Mondta a lány és végig mérte az alfát ki nyájasan beszélgetett Aden szüleivel.- Hallottam már róla...

- Igen? Mit? Ki ő?- Kezdte faggatni rögtön Kai.

- Hát több féle üzletben benne van, többnyire legális dolgok de egy megrögzött farkas törvényekben hívő szekta vezére. Nagyon rossz arcok követik őt, akik közül már többen nem tisztességes életet élnek. Gyanítom ezek is mind Dragon üzletei de így mossa tisztára a saját nevét.

- Undorító...- Morogta. Kijelentésére mintha csak meghallotta volna Dragon rá emelte tekintetét és megvillantotta elbűvölő vigyorát majd a mellette álló Aden derekára simított és közelebb húzta magához a csöndben álldogáló fiút.- Megölöm. Direkt ingerel engem.- Fujtatott.

- Próbálj meg lehiggadni túl sok feromont engedsz ki.- Nyugtatgatta a lány.- Először is azt kell megtudnod mivel tartja sakkban Timothyt és csak akkor lesz esélyünk megmenteni.

- Igazad van.- Fújta ki a levegőt.

- Azonban más is van...- Kezdte feszengve a lány.

- Mi a baj Lily?

- Hallottam amikor a szüleink beszéltek és már az eljegyzési partinkat tervezik.

- Hogy mit?- Nézett sokkoltan a lányra.- De még elsem jegyeztük egymást.

- Ez úgy tűnik őket nem zavarja.

- Hát ez fantasztikus...ne aggódj megoldjuk valahogy.

Eközben a terem másik végén Aden azon gondolkodott hova is akassza fel magát. Dragon érintései az őrültbe kergették, habár már megszokta őket de a tudat, hogy azért csinálja, hogy felbosszantsa Kait vele nagyon zavarta. Tudta, hogy Kainak rengeteg kérdése lesz felé és ha megakarja óvni ettől az egésztől hazudnia kell neki amiből pedig már nagyon elege van. Mikor Aden szülei befejezték az ifjú jegyesek faggatását Dragon maga felé fordította a fiút és állánál fogva kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.

- Érzem rajtad annak az alfának az illatát.- Mondta alig hallhatóan.- Szereted őt?- Hirtelen kérdésétől Aden szemei nagyra nyíltak és kétségbeesetten meredtek Dragon fekete szemeibe.

- Nem...- Rebegte nem túl hihetően.

- Az illatod nekem mást árul el. De nem zavar, hiszen tudod mi forog kockán.- Mondta és egy halvány csókot nyomott a fiú ajkaira.- És abban is biztos vagyok, hogy nem fog hosszú időbe telni elérnem, hogy újra belém szeress.- Hát igen, Aden szégyellte beismerni de nem is olyan rég még vonzalmat táplált a férfi iránt. De a fiú megvolt róla győződve, hogy ez inkább volt Stockholm-szindróma mint szerelem.

- Kérlek ígéretet tettem neked, amit be is tartok de őt hagyd ki ebből nem tud semmiről semmit.- Habogta Aden.

- Ne aggódj míg te tartod a megállapodáshoz magad és nem akarsz átverni addig én is így teszek.- Mondta majd kezei közé fogva a fiú arcát érzelmesen megcsókolta.

- Na most ölöm meg!- Morogta Kai és csak az állította meg, hogy Emett teljes erővel visszarángatta őt.

- Ne Kai, épp ezt akarja elérni!- Mondta Emmett és egy erős italt nyújtott a férfinek.

- Hát ha az a célja, hogy darabokra tépjem akkor nagyon jó úton halad.- Morogta ingerülten és egy korttyal lenyelte a neki nyújtott alkoholt. Már sajnálta, hogy előző este nem enegedett a kísértésnek és nem tette magáévá szerelmét akkor most egy ujjal se érhetne hozzá senki mert csak az övé lenne és ezt mindenki tudná.

Mikor már minden vendég távozott és csak Kai maradt ott rögtön felsietett a lépcsőn Aden szobája felé ki mióta Dragon elment nem jött ki onnan. Hangosan kezdett kopogtatni rajta de mikor már öt perce nem jött válasz egy könnyű mozdulattal berugta az ajtót. Aden az ágyon ült és a nagy zajtól riadtan rezzent össze majd beljebb húzódott a falhoz közel.

- Azt hiszem tartozol némi magyarázattal!- Morogta majd nagy léptekkel a fiú elé sietett és felrántotta az ágyról majd nyakánál fogva neki nyomta a falnak. Nem volt erős a szorítása csak épp annyira, hogy a fiú ne tudjon mozdulni.- Mondd meg nekem őszintén....szereted őt?- Aden csak könnyes szemmel rázta fejét nemlegesen..- Akkor lefeküdtetek igaz? Ő hamarabb megadta neked amire vágysz igaz?- Morogta és kicsit megszorította kezét a fiú vékonyka nyaka körül. De Aden még mindig csak nemlegesen rázta a fejét.

- Kérlek Kai engedj el engem.- Suttogta könnyeivel küszködve.

- Nem tehetem. Képtelen vagyok rá.- Suttogta majd fordított egyet helyzetükön és ledobta a fiút az ágyra kezét nyakán tartva.- Vagy talán az ő csókja jobb volt mint az enyém?- Kérdezte némi undorral hangjában majd lecsapott a fiú dús ajkaira és úgy falta őket mintha az élete múlt volna rajta. Pár percig mindketten a mennyországban érezték magukat de Aden lelkiismeret hamar megszólalt és nagy erővel eltolta magától szerelmét.

- Sajnálom Kai nem tehetem. Kérlek menj el, többet nem találkozhatunk így.- Mondta és szája elé kapta kezét melyek még mindig égtek a férfi vad csókjától.

- Ne kérd ezt tőlem.

- Vedd el Lilyt és felejts el engem!

- Nem, nem.- Rázta fejét.- Tudom, hogy valami nagyon nyomós okod van erre de hidd el nekem, hogy tudok segíteni! Csak engedd meg, hogy megmentselek ennek az embernek a karmai közül. Bízz bennem!

- Én bízom benned de innen nincs menekvés.- Mondta könnyes szemekkel majd kitolta a férfit az ajtón és becsukta. Hátával neki támaszkodva rogyott le a földre és zokogott fel hangosan. Ez már neki is túl sok volt. Sose hitte volna, hogy képes lesz valaha ennyire szerelmes lenni és, hogy amikor bekövetkezik nem lehet azzal aki mindennél többet jelent neki, aki olyan számára mint az éltető friss levegő. Nélküle csak egy élettelen testnek érezte magát mely sodródik az árral és bárki megtehet vele bármit mert csak üresség van benne. Hát ez lenne az ára egy ember életnek. Életet életért.