A Pincérfiú

9.

~Jimin szemszöge~

Csak egymást néztük egymást, azon gondolkodva mit is csináltunk az előbb.

-Ez mi volt? -nyögtem ki nehezen.

-Én is ezt kérdezem...

-Sz-Szerintem én hazamegyek. -fogtam a fejemre, majd felvettem a dzsekim, és hátra se nézve elindultam haza. Minden össze-vissza kavargott bennem. Egyre több dolog történik, és én ezt nem bírom. Pihennem kell.

Amint hazaértem levágódtam a kanapéra. Még mielőtt elaludtam volna, ránéztem az órára. Éjfél volt. Hogy a francba telt el ilyen gyorsan a nap?? Ez után képkiesés. Elaludtam.

***

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Nem emlékeztem semmire, hogy mi történt tegnap, csak arra, hogy Brooke berángatott egy hülye bárba. És ekkor realizáltam, hogy a csengőre keltem fel. Lassan felültem, és botladozva, de eljutottam az ajtóig. Kinyitottam, és legkisebb meglepetésemre Jungkook állt ott.

-Szia. -dörzsöltem meg szemem.

-Szia...-húzta fel kicsit a szemöldökét Jungkook. -Minden rendben? Úgy festesz, mint akit a kutya szájából húztak volna ki.

-Ezt én is tudom, köszi, hogy emlékeztetsz. -vetettem felé egy gúnyos mosolyt.

Nevetett kicsit. -Bemehetek?

-Persze. -álltam félre az ajtóból.

-Bocsánat a kérdésért, de miért van pia szagod? -mentünk be a konyhába.

-Brooke tegnap berángatott egy bárba. -túrtam bele a hajamba.

-Jól mulattatok?

-Nem emlékszem semmire. -vontam vállat. -De nem bánod ha elmegyek fürdeni?

-Te házad.

-Akkor mindjárt jövök. -mentem fel.

Gyorsan lefürödtem, felvettem egy gyűrödt oversized pólót, és egy melegítőt, és lementem Jungkook-hoz, aki éppen telefonozott.

-Mit csinálsz? -kérdeztem, mintha nem lett egyértelmű.

-TikTokozok. -nézett fel a telefonjából. Végig nézett rajtam és elmosolyodott.

-Most mivaan? Ez kényelmes. -nevettem el magam picit.

-Semmi, csak cuki vagy. -harapta el a mondat másik felét.

-Nem hallotam, mit mondtál? -kérdezte vissza.

-Csak azt mondtam, hogy cuki vagy...-dörzsölte meg zavartan tarkóját.

Elpirultam, ezért inkább a kávéfőző felé fordultam, nagy levegőket véve. Nem tudom Jungkook miért mondta ezt, de van egy olyan érzésem, hogy nem is akarom. Van elég gondom. Éreztem Jungkook tekinetét magamon, de próbáltam nem arra figyelni. Azoban, mikor megcsináltam a kávét kénytelen voltam visszafordulni. Ekkor láttam, hogy Jungkook már egyáltalán nem engem figyel, sőt a bent sincs a konyhában. Kiszaladtam az előszobába, ahol megtaláltam. Ahogy láttam indulni készült.

-Hova mész? -kérdeztem tőe lehangoltan.

-Beugrott valami a melóba. Azt mondta a főnök, hogy fontos. Majd még beugrom. Szia! -ezzel elment. Nem tudtam mást csináln, visszamentem a konyhába, és megittam a kávém, közben szokásomhoz hívően telefonoztam. Éés, ekkor jött üzenetem Taehyung-tól. Sóhajtottam egyet, és ignoráltam az üzenetét. Mint mondtam, van elég gondom. Nem egészem tudom mi történt tegnap. Nem tudom Brooke mennyire emlékezhet, de biztos többre mint én. Ráírtam. Egy 2 percbe se telt, kaptam a választ. Azt mondta beszélni szeretne. Úgyhogy megbeszéltünk egy újabb találkozót, de most egy másik helyen. Ekkor eszembe jutott, hogy tegnap ott hagytam a kávézónál a kocsim. Homlokomra csaptam. Ennyire hülye nem lehetek. Felvettem egy papucsot, és nem fogalkozva, hogy mások mit gondolnak, elsétáltam az autómért.

Szerencsére hamar odaértem, másnaposságom ellenére, mert szó szerint botladoztam. Meglepetésemre, még ott volt a kocsim. Ugyan úgy ahogy ott hagytam. Beültem, és mélyen beszívtam az illatát. Imádom ezt az autót. Beindítottam, és lassan elindultam hazafelé. Most is párszor megdudáltak, nem csodálom. Most sem mertem gyorsan menni. Magamat ismerve, még a végén elütök valakit. Amint hazaértem, alig, hogybaz ajtó bevágódott mögöttem, én már a kanapén feküdtem. Le akartam csuki a szemem, de megcsörrent a telefonom.

-Mmmh! -kezdtem el hiszizni, de végül felkeltem, és a legkevesebb kedvességgel a hangomban szóltam bele a telefonba.

-Mivan?

-A főnököddel illene legalább egy kicsit szebben beszélned. -rivallt rám.

-Bocsánat ha megbántottam. -mondtam gúnyosan.

-Térjünk inkább a tárgyra. -sóhajtott.

-Jól van, jól van, csak haladjunk.

Újabb sóhaj. -Be kéne jönnöd ma, mert-

-Nem. -vágtam közbe.

-Legalább elmondhatom miért?

-Jóóh.

-Szóval azért kéne bejönnöd, mert ma egy céges ebédet tartunk egy étteremben, és szeretnénk ha eljönnél, ugyan is te vagy közülünk a legjobb.

Most tőlem jött a sóhaj. -Mikor lesz?

-13:00-kor. Számítunk rád. -ezzel letette

Szenvedve mentem fel öltözködni. Még azt se tudom hova kell menni. Még ezt is derítsem ki. Még Brooke-al is mondjam le a találkozót. Meg ehhez a hülye céges ebédhez is a legkevesebb kedvem van. De azért főnök dícsérete jól esett. Talán mégsem a legrosszabb munkát választottam.